Hánytatta magát a sikerért, most az egész világ imádja

Vágólapra másolva!

Kamaszkorában rendszeresen ébredt vér- és vasízzel a szájában az éhségtől. Hánytatta és sanyargatta magát, csak nehogy kikerüljön a csapatból. Katelyn Ohashi a világ legjobb tornásza lehetett volna, a nemzetközi karrier helyett végül az egyetemi bajnokságokon találta meg a helyét. Közben nagy nehezen önmagát is – a saját testében.

„Az edzőm szerint azért rontok, azért esem el, mert túl kövér vagyok. Emiatt naponta ellenőrzöm a kezeimmel, hogy fogyok-e a combomból. Általában sikerül félig átfognom, de ma nem ment. Teljesen kiakadtam, úgyhogy félbe is hagytam az ebédre evett szendvicsemet. Vacsorára csak zöldségeket és humuszt ettem.

Fáj a gyomrom az éhségtől, de tudom, hogy éjjel kialszom magamból ezt az érzést. Reggelente vér- és vasízzel a számban ébredek, szinte hányni tudnék az éhségtől.”

(2010 júniusa)

„Anya elképesztően egészségesen él, csakis teljes értékű, feldolgozatlan élelmiszereket vesz, még a kutyám is organikus kaján él. A tesóm viszont bármit megehet, egy deka sem marad rajta. Anya pont emiatt elrejti előlem a bátyám kajáját, nehogy kísértésbe essek, mert pontosan tudja, mivel jár az élsport.

Tudom, hogy mindez értem van, mégis valahányszor szétnézek itthon, olyan, mintha folyamatosan az arcomba vágná valaki, hogy már így is túl kövér vagyok.

Katelyn Ohashi belenőtt a tornába Forrás: Katelyn Ohashi Instagram

Nem érzem jól magam a saját otthonomban. De szerencsére anya sokáig dolgozik, szóval, amikor már rosszul vagyok az éhségtől, rámegyek a »dugikajára«, és eszem belőle egy kicsit. Ma este viszont túl messzire mentem, rengeteget ettem.

Gusztustalannak érzem magam, és szinte máris érzem, ahogy egyre zsírosabbá válik a lábam.

Nem akarok holnap bajba kerülni, úgyhogy most addig fogok edzeni, amíg a lelkiismeretem elég tiszta nem lesz az alváshoz.” (2011 januárja)

Akármennyit éheztette magát, sosem volt elégedett a külsejével Forrás: Katelyn Ohashi Instagram

„Fárasztó volt az éjszakai edzés. Képtelen vagyok kontrollálni magam, amikor tudom, hogy a közelemben valami olyan étel van, amit nem lenne szabad megennem, szóval kitaláltam egy új megoldást.

Tudom, hogy a bulimia nem egészséges, de pillanatnyilag ez tűnik az egyetlennek, ami megmenthet.

Próbáltam már kizárólag zöldségeket enni, próbáltam futni és edzeni, amikor úgy éreztem, kicsit nehezebb vagyok. Ez az ötödik hétfő zsinórban, amikor kivágtak az edzésről, mert túl kövér voltam. Úgy érzem, a megszállottja leszek önmagam méregetésének, minden edzést a mérlegen kezdek, és ott is fejezek be, hogy lássam, mennyit fogytam. Minden este álomba sírom magam, és egyszerűen nincs senki, akivel beszélhetnék az egészről, ezért írom ki magamból.” (2011 decembere)

A döbbenetes részletek annak a lánynak a naplójából származnak, aki valószínűleg már

soha nem lehet hivatalosan a világ legjobb tornásza, annak ellenére, hogy ő a világ egyik legjobb tornásza.

Katelyn Ohashi 13-14 éves korában, kamaszévei kellős közepén írta le ezeket a sorokat. Egy olyan életszakaszban, melyben – különösen lányok esetében – az énkép amúgy is törékeny, mint egy kifújt hímes tojás, és amelyben az élsport adta extrém kihívások nélkül is annyira tanácstalan egy tinédzser, hogy képes a legártatlanabb kritika miatt összeomlani. A tízpontos egyetemi talajgyakorlatairól ismert amerikai tornászlány pedig éppen ekkor élte át élete eddigi legborzalmasabb időszakát, és van abban némi irónia, hogy

végül a torna húzta ki a mélypontról; ugyanaz a torna, ami miatt a poklot is megjárta.

Keleti vonásait édesapjától örökölte Forrás: Katelyn Ohashi Instagram

Az amerikai válogatott tagjaként Katelyn Ohashi közel volt az olimpiához, a világhírnevet mégis a Kaliforniai Egyetem (UCLA) tornászaként szerezte meg. Ahogyan az lenni szokott, hamarabb tudott tornázni, mint járni, családja mindent megtett azért, hogy álmai valóra váljanak. Tízévesen került a texasi World Olympic Gymnastic Academyre, ahonnan a legtöbb amerikai olimpikon és olimpiai bajnok is kikerült.

Még nem volt 15 éves a 2012-es londoni olimpia idején, ezért kénytelen volt kihagyni a tornát, de némileg kárpótolta a sors azzal, hogy egy évvel később az amerikai junior válogatott tagja lett.

Mindjárt meg is nyerte az összetettet az Amerika-kupán, de egymás után szerzett sérülései miatt előbb hosszú kihagyásra kényszerült, majd abbahagyta a versenyszerű tornát, mégse mondott le teljesen szenvedélyéről. Hosszú lelki vívódások és gyötrő testi fájdalmak után úgy döntött, igenis élvezni fogja azt, ami az életet jelenti számára, ezért abbahagyta a profi sportot, és 2015-ben csatlakozott a Kaliforniai Egyetem csapatához.

Az egyetemi sportban otthonra lelt Forrás: Katelyn Ohashi Instagram

Lassan találta meg igazi önmagát, majd 21 éves korára megkapta a tízpontos örömtornát és a világhírt, habár utóbbiról nem is biztos, hogy álmodott. Előbb 2018-ban adott elő egy 9,950 pontos gyakorlatot, amivel nem feltétlenül a szakma figyelmét hívta fel magára, de mindenképp elkezdte populárisabbá tenni a sportágat.

Aztán idén januárban egy maximális, 10 pontot érő számmal járta be az internetet.

Habár a nemzetközi értékelések alapján Katelyn Ohashi talán még egy világbajnoki döntőbe se került volna be a fenti gyakorlattal, előadása, és maga az egész jelenség nem feltétlenül sportszakmai értéke miatt fontos.

Sokkal inkább azért, mert egy önazonosnak tűnő, a sportot minden tizedmásodpercében élvező, örömmel tornázó, energiától sugárzó fiatal nőt láthatunk a szőnyegen,

aki hátborzongató megpróbáltatásokon ment át, mielőtt ide eljutott.

Egyetért ezzel Csisztu Zsuzsa is, aki a Minnesota Egyetem ösztöndíjasaként évekig élt az Egyesült Államokban, kimondottam jól ismeri az amerikai egyetemi sportot. Az Európa-bajnoki hatodik, világbajnoki hetedik és olimpiai nyolcadik helyezett korábbi tornász az Origónak részletesen elmondta, miért nem állná meg a helyét a laikus számára lenyűgözőnek tűnő gyakorlat egy nemzetközi versenyen.

Örömtorna a javából Forrás: AFP/2019 Getty Images/Katharine Lotze

„A nemzetközi szövetség által elfogadott pontozási rendszer jó néhány éve megváltozott, már nem tízes alapon működik. Emlékezetes, hogy a 2012-es olimpián Berki Krisztián úgy lett bajnok, hogy ezredre ugyanannyi, 16,066 pontja volt, mint riválisának, a brit Louis Smithnek, ám a magyar versenyző kiviteli pontszáma magasabb volt, így ő nyert.

A szövetség azért változtatott a korábbi gyakorlaton, mert a sok-sok jó gyakorlat között lehetetlen volt különbséget tenni 10-es értékig, így most már bőven 10 pont fölé mennek a gyakorlatok,

sőt az egyik fő különbség, hogy más-más zsűri pontozza a gyakorlat kiinduló nehézségi értékét és a kivitelezését. 14 alatti pontszámmal nemzetközi versenyen nem nagyon lehet döntőbe kerülni. Abba viszont nem szólnak bele, hogy serdülő és ifi, vagy egyetemi bajnokság alatt milyen rendszert használnak, ezért kaphatott Katelyn Ohashi 10 pontot a gyakorlatára.”

Csisztu Zsuzsa jól ismeri az amerikai egyetemi versenyek világát Forrás: Facebook - Csisztu Zsuzsa

A népszerű sportriporter szerint Ohashi gyakorlatáról egy FIG-versenyen kiderülne, hogy bár nagyon nehéz, nagyon szép, de mégsem felel meg a szigorú kritériumrendszernek.

„Az ugrássorok végén például nem lehet kipattanni, hiába roppant látványos és nehéz is, de egy kicsit megúszós, mert könnyebb, mint beleállni.

Ezért például egy nemzetközi versenyen nem pluszpont, hanem inkább levonás járna. Vagy, csakhogy egy másik jelentős különbséget említsek a sok közül, például, aki két lábon áll az átlós sarokban, mielőtt nekifut, az ugyanúgy pontot veszít, mert egy furcsa helyzetből, egy lábról kell indulni.”

A világraszóló hírnév és a valóságos internetes őrület sem véletlen: az amerikai életérzés áll mögötte, mondja Csisztu Zsuzsa. „Tanultam, versenyeztem kint, és elmondhatom, hogy

soha nem tudtam olyan nagy sikert elérni itthon, ami akkorát szólt volna, mint kint egy egyetemi verseny gyakorlata.

Imádják kint a tornát, egy számunkra szokatlannak tűnő őrület van a sportág körül, aminek az egyetemi légkör még ad egy plusz felszabadult hangulatot. Ez a fajta rendezetlenség sem férne bele egy komoly versenybe nemzetközi szinten, de az összhatás mindenképp emlékezetessé teszi, hiszen egy nőt látni, aki jól érzi magát a bőrében, élvezi, amit csinál.”

Tornaverseny és show egyszerre Forrás: AFP/2019 Getty Images/Katharine Lotze

Mindez Ohashi esetében kiemelten fontos, hiszen ahogy a naplórészleteiből is kiderült, nagyon komoly önsanyargatáson ment keresztül, mire el tudta fogadni önmagát és a testét. Az egyetemi versenyeken ezeknek a küzdelmeknek nyoma sincs, látszik, hogy minden porcikájában élvezi a szőnyegen töltött időt.

Fiatal felnőttként már abban a helyzetben van, hogy ismeri a testét, birtokában van a fizikai képességeinek, tudja, mit akar megvalósítani, és azt meg is tudja csinálni.

Mutatós, szép, felszabadult örömtornát láttunk tőle. Visszajöttek a minnesotai egyetemi emlékeim, ahol év sportolója is voltam, jó volt ezt egy kicsit újra átélni” – árulta el Csisztu Zsuzsa.

Dagadt madárból szárnyaló hattyú

„Amíg a legtöbb 12 éves kölyök videojátékokkal játszik, meg talán elvállal egy kis házimunkát, addig én több mint 36 órát edzettem egy héten. Nem volt hangom, nem volt választásom, hanem mindenki más elvárásainak akartam megfelelni. A közvetlen környezetem – edzők, rajongók, versenyzők, csapatvezetők – mellett anyám és én is folyamatosan ostoroztam magam kegyetlen, nemkívánatos megjegyzésekkel a testemmel kapcsolatban. Az egész 13 éves koromban kezdődött, 31 kg voltam akkor. (Egy 13 éves kislány átlagos testsúlya 46 és 50 kg között van, a minimumtól lefelé még 13,5 kg eltérés az, ami nem számít alulfejlettnek – a szerk.)

Rendszeresen megkaptam, hogy úgy nézek ki, mintha lenyeltem volna egy elefántot vagy egy disznót, függően attól, hogy aznap milyen gúnyolódáshoz volt kedvük.

Azt is mondták, hogy olyan vagyok, mint egy dagadt madár, amelyik nem képes repülni. Ha a szokásosnál is nagyobbnak tűntem, akkor addig kellett futnom és bemelegítenem, amíg úsztam a verejtékben, és úgy nem találta az edzőm, hogy készen állok az edzésre.

Alá kellett írnom egy szerződést, ami alapján kizárhattak a felkészülésből, ha nem fogyok le.

A mai napig kapok kommenteket az Instagramon és a Youtube-on is, amik sajnos mind eszembe juttatják ezeket a rossz emlékeket abból az időszakból, amikor nem voltam harmóniában a testemmel, amikor semmi önbecsülésem nem volt, sőt, elhittem ezeket a durva kritikákat.”

Heti 36 óra edzés gyerekkor helyett Forrás: Katelyn Ohashi Instagram

Katelyn Ohashi saját honlapján, a behindthemess.com-on számol be élete nehéz időszakáról, és igyekszik motivációs írásokkal segíteni mindazoknak, akik nem találják a helyüket saját testükben. Örömtornájával pedig egyre ismertebbé és népszerűbbé teszi imádott sportágát, ami Csisztu Zsuzsa szerint abszolút ráfér a magyar tornára.

„Nagyon fontos lenne populárisabbá tenni szeretett sportágamat, de fontos, hogy hol. Nálunk itthon nagy szükség lenne rá, valójában

több ilyen látványos örömgyakorlat jót tenne a műfajnak, hogy erre a gyönyörű sportágra ne úgy tekintsenek, mint egy cirkuszra.”