7. rész: Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2770) – Lékó Péter (magyar, 2741) Spanyol megnyitás [C89]
Világbajnoki döntő 8. játszma, 2004. október 7., Brisaggo, Svájc.
A sakktörténelem viharos éveit éltük meg Garri Kaszparov 2000-ben bekövetkezett címvesztése után.
A sakkozás tizenharmadik világbajnoka álmában sem gondolta volna, hogy Londonban nyeretlenül zárja Vlagyimir Kramnyik elleni döntőjét.
A címétől megfosztott „király” taktikát változtatott, tárgyalásokba kezdett a FIDE vezérkarával, amely a Prágai Egyezményhez vezetett.
A címegyesítésről szóló megállapodást aláírta Kramnyik, Kaszparov és a FIDE elnöke, Kirszan Iljumzsinov is.
Ennek értelmében Kramnyik a dortmundi világbajnokjelölti torna győztesével játszik világbajnoki döntőt (ennek első helyezettje lett Lékó Péter), míg a FIDE világbajnoka, az ukrán Ruszlan Ponomarjov a világranglista-vezető Kaszparovval mérkőzik meg.
A két mérkőzés győztese pedig az egyesített címért küzd meg. A megállapodás időpontokat is tükrözött, de ezt nem sikerült betartani. Ráadásul a Ponomarjov-Kaszparov párharc körül nagy bonyodalmak keletkeztek, amelyek meglepő fordulattal értek véget, az újabb és újabb követeléssel előálló Ponomarjovot megfosztották címétől.
Kéthetes küzdelem után szenzációs magyar sikerrel fejeződött be a 30. Dortmundi Sakknapok legfontosabb versenye, az Einstein világbajnokjelölti torna.
A nyolcfős mezőny legfiatalabb résztvevőjét, a 22 éves Lékó Pétert ünnepelhettük győztesként, Vlagyimir Kramnyik kihívójaként. Lékó a nehezebb csoportból remek hajrával jutott tovább, utolsó két játszmáját megnyerte, az orosz Jevgenyij Barejev mögött másodikként folytathatta a csatározást. Az elődöntőben a spanyol Alekszej Shirovot győzte le 2,5-0,5-re. A bolgár Veszelin Topalov elleni döntőben kettős nyeréssel indított, majd egy kisebb megingás után sötéttel érte el a mérkőzés megnyerését jelentő döntetlent.
Hamburg egyik legelegánsabb szállodájában, a Raffles Hotel Vier Jahreszeitenben 2004. május 12-én tartották meg a Kramnyik-Lékó sakkvilágbajnoki döntő sajtótájékoztatóját.
Az orosz világbajnok és kihívója villámjátszmában döntötte el, hogy a svájci Brissagóban szeptember 25-én kezdődő 14 játszmás páros mérkőzés első partijában nagymesterünk vezetheti a világos bábukat, Lékó huszárja érte el a feladatul kitűzött f5 mezőt.
Kramnyik méltó ellenfélnek tartotta Lékót, úgy ítélte meg, hogy nehezebb feladat elé állítja majd a mérkőzés, mintha Garri Kaszparovval játszana, akitől 2000-ben elhódította a világbajnoki címet. Nagymesterünket univerzális sakkozóként jellemezte, s nem felejtkezett el arról, hogy Lékóval szemben még mindig negatív volt a mérlege. Linaresben először tudta őt megadásra kényszeríteni, de objektíven értékelte a csatát, Lékó túlerőltette a partit. A címvédő nem tulajdonított különösebb jelentőséget annak, hogy három év alatt közel 40 ponttal csökkent az Élője, világbajnokként a sportág iránt felelősséggel tartozik, ezért döntött a repertoárjának változtatása mellett, hogy színesítse játékát, s ennek meg kellett fizetnie az árát. Linaresi elsősége, majd monacói sikere arról győzte meg, hogy jó úton jár.
Kramnyik nagy elégedettséggel szólt arról, hogy kettőjük között igen korrekt a viszony, a mérkőzés a sakkról fog szólni! Határozottan kijelentette, hogy a meccsnek nincs visszavágója.
Lékó Péter nagyon megkönnyebbült, hogy végre „sínen” a meccs, ígérte, hogy mindent megtesz azért, hogy megvalósítsa álmát, elhódítsa a világbajnoki címet. Kramnyiknak előnyt biztosított remifórja, de érzett magában annyi erőt, hogy legyőzze a címvédőt.
Hasonló a repertoárunk, a sakkról alkotott felfogásunk. Örömmel tölt el, hogy Kramnyik milyen elismerően nyilatkozott rólam. Köszönettel tartozom Vlagyimirnek azért, hogy a legnehezebb pillanatokban is határozott véleményt képviselt, a világbajnoki döntőt csak ellenem játssza le
– nyilatkozta a világbajnoki címért harcba szálló nagymesterünk.
Kramnyik és Lékó első játszmájukat az 1995-ös dortmundi tornán játszották, remivel kezdődött a párharcuk. A belgrádi szuperversenyen a 16 éves Péter zseniális játékvezetéssel kényszerítette feladásra Kramnyikot, három évvel később a tilburgi tornán sötéttel is győzni tudott.
A világbajnoki döntőig 55 játszmában mérték össze erejüket, a különböző időbeosztású partikban a világbajnok hétszer, Péter ötször nyert. A klasszikus gondolkodási idejű küzdelmekben nagymesterünk javára billent a mérleg nyelve, 22 döntetlen mellett két nyerésével szemben Kramnyik egy nyerése állt.
A Centro Dannemann, a döntő szponzora szeptember 19-én Budapesten szervezte meg Lékó Péter sajtótájékoztatóját.
A mindössze kétezer lakosú svájci település, az Alpok által övezett, fantasztikus szépségű Lago Maggiore partján fekvő Brissago közel négy hétig a sakkvilág érdeklődésének középpontjában állt.
A sakkozás történetének 37. világbajnoki döntőjében szeptember 25. és október 18. között a 29 éves orosz címvédő, Vlagyimir Kramnyik és kihívója, a 25 esztendős Lékó Péter csatázott a 14 játszmás páros mérkőzésen.
Lékó Péter sajtófőnökeként a két világklasszis küzdelmét a helyszínen követhettem nyomon.
Tudósítottam rádióban és tévében, cikkeket írtam az internetre, napilapba, illetve heti képes sportújságba. Kapcsoltak élőben, és hallhattak felvételről. Örültem és bánkódtam, lelkendeztem és egyúttal próbáltam a mérkőzés menetét higgadtan értékelni.
Könnyeimmel küszködve élőben kellett közvetítenem az utolsó játszmát, Kramnyik királya menthetetlenül betört Péter állásába, a d6 előőrs huszár matt fenyegetéseket hozott létre, és nagymesterünknek nem talált védelmet.
Lékó Péter bámulatos higgadtsággal értékelt, szívélyesen gratulált Kramnyiknak címe megvédéséhez. Leplezni tudta csalódottságát, hogy mindössze fél pont hiányzott gyermekkori álmának megvalósításához, a világbajnoki cím elhódításához.
A párharc első partijának kezdő lépését a sakkozás 12. világbajnoka, Anatolij Karpov tette meg. A várt óvatos játék helyett alaposan kiéleződött a pozíció, felborult az anyagi egyensúly. A rendkívüli feszültségben Lékó Péter a 44. lépésben nagyot hibázott, Kramnyik a váratlanul kapott esélyt hibátlanul kihasználta, megnyerte a partit.
A játszmát követő sajtótájékoztatón Péter fiatalos lendülettel magyarázta, hogy hol követett el hibát, egyáltalán nem volt letörve, míg a partit megnyerő Kramnyik fáradt öregember benyomását keltette.
Nem sok idő maradt a kesergésre, másnap újabb találkozó következett, és nagy megkönnyebbülésünkre az orosz világelső világossal nem tudott mit kezdeni Lékó spanyol megnyitásával szemben, gyors remivel zárult a parti. Az értékeléskor a nagymesterek egymást felülmúlva bizonygatták, hogy bizony az első játszma izgalmai hatására egyikük sem tudott nyugodtan aludni, cikáztak a bástyák gondolataikban.
A hétvégi kettős forduló után egy napot pihenhettek a küzdő felek, a harmadik összecsapásban Kramnyik meglepte Lékót, a gyors egyszerűsítés, majd a békekötés a meccsen vezető világbajnoknak kedvezett.
A negyedik partiban elegendő volt Lékó pici hibája, hogy Kramnyik kezdeményezéshez jusson, de pontos védekezéssel végül sikerült az áhított fél pont elérése. Az ötödik játszma kezdő lépését a svájci sport új csillaga, az athéni olimpián aranyérmet szerzett párbajtőrvívó, Marcel Fischer tette meg.
A bajnok Péter súgására 1.d4-et húzott, de sokan azt hitték, hogy Fischer eltévesztette a mezőt.
A vívópáston láthatóan otthonosabban mozgó fiatalember azonban nem tévedett, a párharc ötödik játszmájára nagymesterünk segítőivel egy kis meglepetést tálalt. Kramnyik egy hosszas elméleti változatot játszott meg, gyaloghátrányos végjátékban próbált újabb remivel megmenekülni, de Péter a világbajnok bakiját kihasználva hibátlan technikával érvényesítette anyagi előnyét, és remek győzelemmel kiegyenlített. A későbbi elemzések azt bizonyították, hogy Kramnyik két helyen is remizhetett volna,
de ez egyáltalán nem csökkentette érthető örömünket, sőt növelte önbizalmunkat, hogy a világbajnok is sebezhető, ha Lékó védekezésre kényszeríti őt.
Két gyors döntetlennel érkeztünk el a párharc félidejéhez, az értékeléskor Lékó Péter elégedetten nyugtázta, hogy „túlélte” a negatív kezdést, biztatónak ítélte a 3,5-3,5-ös eredményt, míg Vlagyimir Kramnyik hangsúlyozta, hogy nem egál az állás, hiszen még négyszer világossal játszik.
Következett a nyolcadik játszma, magyar szimfónia a spanyol megnyitás Marshall-támadásában. Kramnyik a mérkőzést értékelő interjújában fellebbentette a fátylat, hogy mi is történt a 8. játszmában.
Ebben a partiban egyetlen saját lépést sem tettem, az állás a találkozó előtt a táblámon volt. Készültem, megjöttem, megállítottam az órát, feladtam a partit, mindezt világossal, ez téboly. Az elindulás előtti pillanatban gondoltunk 22.axb5-re, ennek alapos tanulmányozására már nem maradt idő.
Úgy határoztam, ha létrejön az állás, akkor a tábla mellett döntök. Ha az utolsó pillanatban nem jut eszünkbe 22.axb5, akkor 22.He4-et játszottam volna, és alighanem remivel végződik a játszma. Lékó azonban időzavarba került. Ha 40 perc gondolkodási ideje lett volna, és nem 15, akkor nem lett volna értelme próbálkozni. Ha gondolkodtam volna, akkor természetesen észreveszem a 25...Vd3 lépést, de már csak akkor láttam, amikor 22.axb5-öt meghúztam. Lékó nagyszerűt alkotott, hiszen mindent a tábla mellett talált meg” – magyarázta bizonyítványát Kramnyik.
Az orosz világbajnokkal ellentétben nekünk nagyon tetszett a parti, örvendezhettünk a hatásos áldozatokban is bővelkedő gyönyörű megoldásnak, a sötét tisztek közötti harmonikus együttműködés sikerének, a magára maradt világos király elleni akciónak, a csodálatos tűzijátéknak.
A sajtóközpontban tőlem mintegy másfél méterre ült a világbajnok egyik szekundánsa, a spanyol Miguel Illescas Cordoba. A kritikus állásban, a 25...Vd3 lépés előtt Péter sokat gondolkodott, de Illecas testbeszéde sok mindent elárult. „Melyik elemzőprogrammal nézed az állást?” – kérdezte tőlem. A Junior 10 volt akkor az egyik sláger, azt használtam, és egyre határozottabban súgta a vezérlépést, Illescas a Fritz aktuális változatát használta, s meglepődött. „Elemezzünk együtt” – mondta váratlanul, s mellém ült.
A fénykép tanúsága szerint a sakkozás nagy szerelmese, Kossuth-díjas zongoraművészünk, Bogányi Gergely is nagy aggódással figyelte a bonyolult pozíciót. Mi már egyetértettünk a Vd3 várható sikerében, Péterre várt a tökéletes megvalósítás.
Nagymesterünk a kilencedik partiban világossal ismét gyorsan remizett, nem tudta kihasználni Kramnyik látható megingását. A tizedik játszmában nagymesterünk érthető módon nem ismételte meg a taktikai bonyodalmakban bővelkedő Marshall-támadást, az új spanyolos kísérlet kis híján zátonyra futott. Péter azonban pontos védekezéssel megmentette a gyanúsnak tűnő pozíciót. Kramnyik kissé csalódott volt a sajtótájékoztatón, de egyre többször hangsúlyozta, hogy
Lékóra a hajrában nehéz pillanatok várnak, erősödő lélektani nyomás mellett kell majd játszania.
Ezt ő átélte Kaszparov elleni, 2000-ben játszott döntőjében. Következett az újabb próbatétel, Péter világossal ezúttal sem tudta megváltani a világot, még nagyon sokat kell ahhoz tanulnia, hogy az 1.d4-es megnyitásokban is otthonosan érezhesse magát. Lékó Péter 6-5-re vezetett, de Kramnyik láthatóan magához tért a nyolcadik játszma elvesztése utáni sokkból.
A páros mérkőzés során az orosz világbajnok immár hatodszor nyitott 1.e4-gyel, nagymesterünk elővette régi kedvenc fegyverét, a Caro-Kann védelmet vetette be. A villámgyorsan lehúzott hosszú változat után Kramnyik érdekes ötlettel vezérével betört a sötét állásba, s kezdődtek az izgalmak. Lékó első ránézésre váratlan védőlépésekkel hárította a világelső fenyegetéseit, és a pozíció a legszebb reményekre jogosított bennünket.
Ekkor váratlanul Péter döntetlent ajánlott.
Alighanem még nem érezte, hogy fordult a kocka, hogy Kramnyiknak kell megharcolnia a remiért. Az utólagos elemzések igazolták, hogy Kramnyiknak gyaloghátrányáért elegendő ellenjátéka lett volna, de a feszültségben meg is kellett volna találnia a jó lépéseket. Péter a 13. játszmában világossal játszott, és megjárta a poklot is, hogy kiharcolja a döntetlent. Kramnyik váratlanul a nagyon éles Benoni védelmet játszotta meg és alaposan feladta a leckét. Az időzavarban az egyszerűsítés egyenlő esélyeket adott, de egy érthetetlen hiba után Péternek gyanús bástyavégjátékban kellett küszködni a remiért.
Ezúttal is bámulatosan küzdött, sorban húzta a legjobb lépéséket, és végül kiharcolta a pontosztozkodást.
Nagymesterünknek a sorsdöntő partiban a döntetlen is elegendő lett volna a világbajnoki cím elhódításához.
Óriási izgalommal készültek a nagymesterek az utolsó játszmára, pattanásig feszült volt a légkör a sajtóközpontban is.
Az orosz újságírók előszeretettel emlegették, hogy 1952-ben Michael Botvinnik hasonló helyzetben tudott nyerni David Bronstein ellen, a 12-12-vel megvédte címét.
Garri Kaszparov 1987-ben Anatolij Karpovval szemben mentette meg címét hasonló bravúrral. Sok magyar sakkbarát is a helyszínen drukkolt, valamennyien ünnepelni szerették volna sakkozásunk első férfi világbajnokát. Elégedettek lehettünk a megnyitással, a korai vezércserére irányuló stratégiát a mérkőzés állása diktálta. Először Kramnyik, majd Lékó tűnődött többet, elérkeztünk a kritikus 19. lépéshez.
Nagymesterünk gyorsan lezárta a nyílt c vonalon a hetedik sorra behatolni készülő bástya útját, és kihagyta a közbeiktatott huszárlépést, ami kiegyenlítette volna az esélyeket.
Kramnyik ezután már nem hibázott, átmeneti gyalogáldozattal fokozta döntővé előnyét. Lékó Péter a feladás jeleként kezet nyújtott, Kramnyik öklével a magasba csapott, megvédte trónusát.
Nagymesterünk bánatát enyhítette a rendezők elismerése. „Ennek a mérkőzésnek két győztese van” – vigasztalták Pétert, aki készséggel válaszolt a szépszámú magyar és nemzetközi újságíró kérdéseire.
Sajnos a döntetlen ellenfelemnek kedvezett, de így is szakmai sikerként könyvelem el, hogy a világ legjobban felkészült versenyzőjével szemben 7-7-et értem el
– nyilatkozta Lékó Péter. „Az utolsó parti hihetetlenül kemény csatát hozott. Számítani lehetett rá, hogy Kramnyik támadni fog, de talán éppen az volt a szerencséje, hogy nem kellett tartania semmitől, kevesebb feszültséggel játszhatott, mint én.
Az utolsó négy-öt partiban óriási nyomás nehezedett rám, és elegendő volt egy apró hiba, amelyet ellenfelem kihasznált. Egy kis megingás miatt hosszú évek munkája veszett kárba, tanulnom kell ezekből a mérkőzésekből.
A 14 partinak több mint a fele öldöklő küzdelmet hozott. Volt, hogy nekem kellett a csodával határos módon döntetlenre mentenem az állást, máskor Kramnyiknak, így korrekt 7-7-es döntetlen született” – értékelt nagymesterünk.
A nagyon fáradt, láthatóan kimerült Vlagyimir Kramnyik megköszönte a Centro Dannemann vezérkarának a fantasztikus szervezést.
Sokkal jobbak voltak a körülmények, mint a 2000-ben, Londonban Garri Kaszparov ellen játszott mérkőzésemen. Tudtam, hogy Lékó Péter ellen nagyon nehéz lesz játszani, sokkal keményebb ellenfél volt, mint Kaszparov.
Minden energiámat mozgósítanom kellett, hogy a hajrában végül megvédjem a címemet. Nincs még egy olyan nagymester, aki képes lett volna a nehéz állásokban ilyen zseniálisan, precízen védekezni.
Péter nagyon fiatal, őszintén kívánok neki sok sikert, és biztos vagyok abban, hogy lesz még esélye a világelsőség elhódítására
– mondta az orosz világelső.
A két nagyszerűen felkészült sakkozó három és fél héten keresztül tartó küzdelmében élveztük a bonyolult csatákat, a pszichológiai hadviselést, megértettük a néha túl gyors taktikai döntetleneket. Lékó Péter az első és az utolsó játszmában szenvedett vereséget, mindkettőt nyugodtan írhatjuk a rutintalanság számlájára.
Kivívta a sakkvilág elismerését, ahogy túlélte a negatív kezdést, és az ötödik partiban kiegyenlített, majd a 8. játszma megnyerésével vezetést szerzett.
Ekkor még bátrabban kellett volna sakkoznia, a láthatóan megrendült ellenfelet nem engedni „felállnia padlóról”. Kritikus volt a tizenkettedik összecsapás. Péter remek védekezéssel hárította Kramnyik támadását, és két gyaloggal többje volt, amikor remit kínált, s ez sorsdöntő hibának bizonyult.
Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2770) – Lékó Péter (magyar, 2741) Spanyol megnyitás [C89]
Világbajnoki döntő 8. játszma, 2004. október 7., Brisaggo, Svájc.
1.e4 e5 2.Hf3 Hc6 3.Fb5 a6 4.Fa4 Hf6 5.0-0 Fe7 6.Be1 b5 7.Fb3 0-0 8.c3 d5 9.exd5 Hxd5 10.Hxe5 Hxe5 11.Bxe5 c6 12.d4 Fd6 13.Be1 Vh4 14.g3 Vh3 15.Be4 g5 16.Vf1 Vh5
Nagymesterünk közel egy órát gondolkodott, és érthetően ment a találgatás, hogy ki kit lepett meg a Marshall-támadással.
17.Hd2
A világosra leselkedő veszélyekről jól árulkodik a 17.Ve2 Vg6 18.Be8 Ff5 19.Bxa8 Bxa8 20.Hd2 Fd3 21.Ve1 Hf4 lehetőség, 17.Fd2? Ff5 18.Be1 Fh3 19.Ve2 Fg4 20.Vf1 Bae8 21.Ha3 Fh3 22.Vd3 Hf4! változat.
17...Ff5 18.f3 Hf6 19.Be1
Kramnyik mindössze 14 percet használt fel, Péternek csak 46 perce maradt.
19...Bae8 20.Bxe8 Bxe8 21.a4
Kramnyik változatlanul igen gyorsan húzott, nem mélyedt el a 21.He4 Hxe4 22.fxe4 Fxe4 23.Fxg5 c5 változatban.
21...Vg6
Idegesítően hatott, hogy Lékónak csak 20 perce maradt a rendkívül bonyolult állásban.
22.axb5 Fd3 23.Vf2?
A világbajnok nem érzett veszélyt. 23.Vd1 Fe2 24.Vc2 Fd3 25.Vd1 folytatásban remizhetett volna, Lékó csak nagy kockáztatással kerülhette volna el a lépésismétléses döntetlent.
23...Be2
24.Vxe2
Kramnyik szinte azonnal húzott, első pillantásra úgy tűnt, hogy 24.bxa6 Bxf2 25.Kxf2 Vh5 26.Kg1 Fxg3 27.hxg3 Vh3 28.a7 Vxg3+ 29.Kh1 megmenti a játszmát, mert sötétnek nincs más lehetősége, mint örökös sakkot tartani. A nemzetközi gárda összehangolt elemzése azonban kimutatta, hogy nagymesterünk 29...g4!! nyert volna. 30.a8V+ Kg7 31.Vxc6 Vh4+ 32.Kg1 g3 folytatásban. Tetszetős a matt a 31.Vb7 Ve1+ 32.Kg2 gyf3+ 33.Hxf3 Vf1+ 34.Kg3 Hh5+ 35.Kh4 Vh1+ 36.Kg4 Vg2+ 37.Kxh5 Vh3+ 38.Hh4 Fe2+ 39.Kg5 Vg4 változatban!
24...Fxe2 25.bxa6
25...Vd3!! 26.Kf2
Már későn gondolkodott el a címvédő, 26.a7 Ve3+ 27.Kg2 Fxf3+ 28.Hxf3 Ve2+ 29.Kg1 Hg4 30.a8V+ Kg7 változatban nem tudta volna védeni a mattot. 31.Vxc6 Vf2+ 32.Kh1 Vf1+ 33.Hg1 Hf2 matt!
26...Fxf3! 27.Hxf3 He4+ 28.Ke1
28...Hxc3! 29.bxc3 Vxc3+ 30.Kf2 Vxa1 31.a7 h6 32.h4 g4 és világos feladta
Verőci Zsuzsa sorozatának korábbi részeit itt olvashatja el: Ajechin, Tal, Fischer, Karpov, Kaszparov, Kramnyik.
