Meg akarta ölni magát a teniszvilág csodagyereke

Ami John McEnroe volt a tenisznek a férfiak között, az Jennifer Capriati a nőknél. A sportág hollywoodi szupersztorija lehetett volna az övé, a happy end azonban pontosan amiatt maradt el, ami miatt az egész történet elkezdődött: a korán jött siker és az elképesztő tehetség együtt kis híján tönkretett egy páratlan karriert, és vele egy egész életet. Pedig Jennifer Capriatinak tényleg minden adott volt a tündérmeséhez, egyetlen aprónak tűnő, de annál fontosabb tényezőt leszámítva, ez pedig a tökéletes időzítés.

Talán ha a szülők kevésbé akarják, hogy lányuk profi tenisző legyen, talán ha nem űzik, hajtják a sikert minden áron, talán ha nem kerül már kiskamaszként az összes "leg"-lista elejére. Volnákkal foglalkozni azonban teljesen felesleges, helyette érdemesebb inkább a tényeket nézni: a most 43 éves Jennifer Capriati azért lett teniszező, mert légiutas-kísérőként dolgozó édesanyja, és profi labdarúgásról teniszre váltó édesapja azt akarta, hogy lányuk teniszező legyen. Stefano Capriati egy térdsérülés miatt hagyta abba a focit, majd Spanyolországba költözött, kaszkadőrként több mozifilmben is szerepelt, majd megismerkedett későbbi feleségével. Lányuk New Yorkban született ugyan, de gyermekéveit Spanyolországban töltötte.

1991 májuásában, a Roland Garroson itt épp Temesvári Andreával játszik - arcán nyoma sincs kislányos vonásoknak Forrás: AFP/Jean-Loup Gautreau

"Tíz nappal Jennifer születése után már újra teniszeztem, hogy formába hozzam magam.

A lányom ott volt velem a pálya szélén, mászni is ott tanult meg, közben teniszlabdákkal játszott"

- emlékezett vissza a kezdetekre Denise Capriati a St. Petersburg Timesnak adott egyik régi interjújában. Jennifer háromévesen már ütögette a labdát az apukájával, habár még fogalma sem volt a játék szabályairól, azt már tudta, hogyan kell visszaütni a labdát. Ötévesen már egy másik amerikai teniszcsilag, Chris Evert édesapjától vett leckéket, ehhez családja 1980-ban visszatért az Egyesült Államokba, Spanyolországból Floridába költözött. Hamar kiderült, hogy elképesztő érzéke van a teniszhez, kilencévesen már a Nemzetközi Teniszakadémián tanult, szülei hétvégente három és fél órát autóztak oda, majd vissza is, hogy lányuk Rick Maccival edzhessen. A klasszikus sporttörténet: a szülők mindent megtesznek a gyerek sikereiért, szinte kötelezően jönnek is az eredmények.

Csodakölyök a világ legjobbja

Capriati 13 évesen vált profi teniszezővé, ehhez kellett az olasz sportszergyártó, a Diadora bizalma és több millió dolláros szerződése is, amit még profi karrierje előtt aláírt. Tizennégy évesen elődöntős volt a Roland Garroson - a torna történetének legfiatalabb elődöntőseként - valamint a legfiatalabb a világranglista top tízében. Majd jött a csodakölyök legnagyobb pillanata, amikor 15 évesen legyőzte Steffi Grafot a barcelonai olimpia döntőjében.

Az újdonsült, mindössze 15 éves olimpiai bajnok - 1992-ben, Barcelonában Forrás: AFP/Kote Rodrigo

"Játékosként az erőssége egyértelműen az agresszivitásában, a kiszámíthatatlanságában és az elképesztő erejében rejlik.

Az elütéseit a legtöbb ellenfele képtelen kezelni, a fonákja pedig jobb, mint Steffi Grafé"

- így foglalta össze Charles Leerhsen és Todd Barre a kamasz sportoló akkori formájának titkát.

Jött a rosszabb forgatókönyv

Innentől kezdve két irányba mehetett volna a töténet: vagy elindul a halhatatlan teniszsztárrá válás útján, és szinte örökös világranglista-elsőként legyőzhetetlen királynője lesz a sportágnak, vagy ugyanazzal a lendülettel lefelé indul meg a lejtőn. Kívülről és visszatekintve mondhatjuk bölcsen, hogy borítékolva volt az összeomlás, hiszen egy születésétől fogva

szigorú ritmus és rend szerint élő, 15 éves lányról volt szó, aki minden feszültségét a pályán tudta csak levezetni,

miközben az egészséges személyiségfejlődéshez szüksége lett volna az olyan gyerekcsínyekre, melyeket mindannyian elkövettünk.

Mivel azonban köze sem volt az átlagossághoz, a kamaszlét kilengéseit is a középszerűségtől igencsak távoli szinten élte meg.

Tizenhét évesen bolti lopás miatt letartóztatták, egy 15 dolláros gyűrűt tett zsebre úgy, hogy közben dollármilliók voltak a számláján.

Vagyis nem szükségből, talán csak brahiból emelte el az ékszert. Ügynöke, Barbara Perry meglehetősen esetlenül próbálta kimagyarázni a történteket: "Félreértés történt, a barátaival shoppingolt, zavart volt, az egész ügyet egy aprócska incidensnek tekintjük."

Drogok után a pozitív fordulat

Ami ezután történt, azt viszont már nem lehetett félreérteni: kábítószer-birtoklásért újabb letartóztatás, majd 23 napos rehabilitáció Miamiban, amit az igazi mélypont követett. Miután 1994-ben csak egyetlen meccset játszott és azt is elvesztette, megpróbálta megölni magát. Később a New York Timesnak azt mondta, 18 éves korára mentálisan teljesen összeomlott, testképzavarral is küzdött.

"Gyűlöltem a tükörbe nézni. Ronda és kövér voltam, semmi mást nem akartam, csak végezni az életemmel.

Tényleg meg akartam halni. Egyáltalán nem voltam boldog, nem tett boldoggá a tenisz, az életem, a szüleim, az edzőim, a barátaim sem." Hogy pontosan mi folyt ekkor a Capriati családnál, a falak mögött, azt nem tudni, de nem lehetett túl kedélyes a légkör, ha csak azt nézzük, hogy 1995-ben a még mindig csak 19 éves Capriati szülei elváltak. Ahelyett azonban, hogy fiatal kis teniszcsillag elveszett volna a családi drámában, ekkor vett igazán hollywoodi fordulatot a történet: Jennifer összeszedte magát, hat év kihagyás után 1999-ben visszatért és tornagyőzelmet ünnepelhetett Németországban.

Átmenetileg elrettentő példa lett az ünnepelt tiniből Forrás: Twitter

2000-ben jött az Australian Open, ahol legjobb négy közé jutott, kilenc év után ez volt az első Grand Slam elődöntője, következő évben pedig meg is nyerte a tornát, vele élete első GS-címét, azután a Roland Garrost is behúzta, majd 2002-ben jött még egy ausztrál győzelem, és végre oda került, ahová mindig is tartozott: a világranglista első helyére.

A 2002-es Australian Open trófeájával Forrás: AFP/Greg Wood

25 évesen annyi mindenen volt túl, mint más négy-öt évtized alatt, és ami minden teniszmeccsénél fontosabb volt: saját démonait is le tudta győzni. A média újra pozitív hősként írt róla, majd 2002-ben elhappolta az Év visszatérő játékosa ESPY kitüntetést Michael Jordan elől. Az újabb magaslat azonban elszédítette az amerikai reménységet, átmeneti emelkedés után újra a mélység felé vette az irányt.

Ugyanebben az évben, vagyis 2002-ben csúnyán összebalhézott az amerikai Fed-kupa csapat kapitányával, Billie Jean Kinggel. A vita oka az volt, hogy Jennifer nem volt hajlandó lemondani egy privát edzést az édesapjával, Stefanóval. A történtekre a csapat magyar tagja, Szeles Mónika így emlékezett vissza: "Bármilyen segítséget megkaphatott volna, amit csak akart, de nem élt vele. Egyáltalán nem volt fair a viselkedése." Billi King szerint Capriatiék egyáltalán nem tisztelték a szabályokat.

"Jennifer a saját függetlenségét, az apja pedig a saját akaratát próbálta érvényesíteni. Világosan lefektettem a szabályokat, amiket egyáltalán nem tiszteltek.

Többször is előfordult ilyesmi, ami az egész csapattal szembeni tiszteletlenség."

Az amerikai csapat a Fed Kupával 2000 novemberében, jobbról Jennifer Capriati és Szeles Mónika, középen Billie Jean King kapitány, mellette Lindsay Davenport és Lisa Raymond a bal szélen

Forrás: AFP/Mike Fiala

Jennifer kapcsolata az édesapjával állandó konfliktusforrást jelentett, sokak szerint Mr. Capriati az oka és felelőse annak, hogy lánya zabolátlan kiscsikóként ment szembe a világgal, és az apja felől érkező túl erős teljesítménykényszer hajszolta bele a rosszabbnál rosszabb döntéseibe.

Ironikus, hogy az utolsó rossz lépést nem önszántából tette meg. 2004-ben még teljes WTA-szezont játszott - karrierjében az utolsót -, majd egy hátsérülés miatt 28 évesen abbahagyta a teniszt.

Képtelen volt feldolgozni a történteket, 2010-ben drog-túladagolással került kórházba.

Próbálták ugyan eleinte a környezetében véletlen gyógyszertúladagolásként megmagyarázni a történteket, de Capriati személyiségét és életútját ismerve nehéz elhinni, hogy nem szándékosságról van szó.

Szerencsére túlélte az újabb drámát, két évvel később a tenisz hírességek csarnokának tagjává választották, a sikert azonban a következő drámájának híre árnyékolta be: állítólag üzenetekkel zaklatta és többször meg is ütötte barátját. Ügyvédje nonszensznek nevezte a vádakat, az időközben állítólag Lyme-kórral is megküzdő Capriati a Twitteren csak annyit írt, "ez az egész abszurd, a média és az exem próbálnak meghurcolni hamis vádakkal, én pedig képtelen vagyok megvédeni magam az állapotom és a sérüléseim miatt", ügyvédje azonban határozottan állította, hogy bizonyítani fogják védence ártatlanságát. A bíróságot mégsem sikerült meggyőzniük: az incidenssel kapcsolatban egy év múlva 30 óra közmunkára ítélték az egykori teniszcsillagot.

Mindig is más volt

Nemcsak amiatt különbözött a kortársaitól, hogy a teniszpályán nőtt fel, hanem amiatt is, ahogyan szülei bántak vele. Kicsi korától fogva a tinizstár Tracy Austinhoz és Andrea Jaegerhez hasonlították, és mivel mindkettejük karrierje korán félbeszakadt sérülések miatt, Jennifert szülei a széltől is óvták: próbálták megvédeni mindenféle sérüléstől, mert rettegtek, hogy velük is megtörténik a dráma. Speciális edzésprogramot fejlesztettek ki neki, aminek segítségével elkerülhetők a fizikai problémák. Ezzel együtt próbálták elzárni a médiától, hogy az átlagos tinik életét élhesse, amikor nem teniszezik.
A kiégés jelei azonban így is korán, már 1992-ben, 16 éves korában jelentkeztek.

Jennifer Capriati 2002-ben szüleivel Forrás: Twitter

Egyre rosszabbak lettek a jegyei, a szüleivel, tanáraival szemben is lázadozott, a pályán is félelmetes stílust hozott. Már ekkor kritizálni kezdték az apját, hogy túl keményen bánik a lányával és túl nagyok az elvárásai vele szemben. Valamennyi eljuthatott Stefano Capriatihoz mindebből, mert befejezte Jennifer edzését és Pavel Slozilt bízta meg a feladattal.

"A lányomnak most apaként van rám szüksége, nem edzőként"

- mondta 1992-ben a Sports Illustrated magazinnak. Egy évvel később még nagyobb erővel nehezedtek rá az elvárások: '93-ban már GS-győzelmet, vagy legalábbis elődöntőt várt tőle a környezete, de ebből nem lett semmi, ősszel abba is hagyta a teniszt, hogy a tanulásra koncentrálhasson. Jött a gyűrűlopási ügy, majd 18 évesen szüleitől saját lakásba költözött. Ahogy már írtuk: mariuhána-birtoklás, letartóztatás, véget nem érő hétvégi bulik következtek. Sokat elmond az elvonón töltött napjai utáni nyilatkoza arról, milyen kemény harc jellemezte egész életét: "Úgy éreztem, mindenki azt gondolja körülöttem, hogy csak a tenisz létezik az életben. A szüleim és mindenki más azt hitte, boldog vagyok, miközben

senki nem tudta és nem is akarta tudni, ki vagyok valójában, hogy milyen személyiség rejtőzik a teniszező mögött."

Visszavonulása után még fel-felbukkant néhány tévéműsorban, valóságshow-ban, mostanság pedig - 43 évesen - leginkább Twitter-bejegyzéseivel kelt feltűnést. Ki tudja, talán még többet érdemelt volna.

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!