Az első kérdés természetesen az 1:50.73-as világrekordhoz kapcsolódott.
„Még nem sikerült feldolgozni, de nem is lehet, engem is és mindenkit sokkolt, hogy legyőztem ezt az időt, szerintem kell egy hónap, hogy felfogjam és értékelni tudjam. Azt remélem, hogy nem fogok itt megállni."
Michael Phelpsnek egyébként nemcsak 200-on, de 100-on is megdöntötték a rekordját, utóbbit Caeleb Dressel az elődöntőben. Mindkettőre tíz évet kellett várni.
Az úszósport fejlődik, és bár 10 év nem kevés idő, az biztos, hogy mi nem unatkoztunk alatta, mindenki rendesen készült. Dressel brutálisan jó 50-en és 100-on, én ott vagyok 200-on, aki szinte csak erre készül egész évben. Azt hittem, a 100-at korábban döntik meg, a 200-at pedig én fogom, de később.
Bár az elért eredmény nem ezt mutatja, de a felkészülés egyáltalán nem volt problémamentes:
„A legtöbb edzés szerintem nem is sikerült olyan jól, mint kellett volna. Nagy kihívást jelentett egyedül készülni, fejben megszokni, hogy senki nincs mellettem, előttem, vagy mögöttem, nem volt ki miatt gyorsítani az edzéseken. Aztán ebből sikerült előnyt kovácsolni."
Szóba került, hogy Miláknak nem Michael Phelps a példaképe, hanem Hosszú Katinka, most azt is elmondta, miért.
„Katinka az edzésmunka szempontjából, és a szürke hétköznapokhoz való hozzáállása miatt a példaképem. Ugyanott edzünk, testközelből szoktam átélni, hogy mit csinál, és ez elmondhatatlanul motiváló."
Azzal is tisztában van, hogy ezzel a világcsúccsal ismét a figyelem középpontjába került.
Ha azt hittem, hogy a 2017-es vb után lesz nehéz dolgom, akkor most teljesen elvéreztem. Elképesztően sok üzenetet kaptam, 8000-ről 44000-re ugrott az Instagram-követőim száma. Nagyon nehéz lesz ezzel megbirkózni.
Arra is kitért, hogy nagyon örült a sok gratulációnak, és bár nem személyesen kapta, de talán Phelpsének örült a legjobban.
Érdekes lehet, hogy ez az 1:50.73 mennyire írja át a felkészülését, és az edzéseket, de Milák elmondta, megbeszélte edzőjével, Selmeci Attilával, hogy ne ez legyen a kiindulópont, inkább 1:52 elejét szeretne stabilan úszni, ahhoz szeretné mérni magát.
És hogy hol a határ?
„Az emberi tűrőképesség nagy, szerintem a végtelenségig bírná a testem, fejben kicsit nehezebb lenne. Valamikor szeretném ezt az időt is megjavítani, valamint a többi úszásnemben fejlődni, főleg a csapat szempontjából gyorsban, valamint visszatérnék a hátúszói gyökerekhez, hiszen azzal kezdtem.
Ami Tokiót illeti, szeretnék minél több és szebb éremmel hazaérni, a 200-at mindenképp megnyerni, de az még nagyon messze van.