Máshogy ver a szíve Hosszú Katinkának, mint Baji Balázsnak

Az emberi szív hétköznapi esetben is nap mint nap hatalmas munkát végez, ami hatványozottan igaz az élsportolók esetében. Azt már eddig is tudtuk, hogy a nagyfokú fizikai igénybevétel megváltoztatja a szív működését, most pedig azt is bebizonyították kutatók, hogy a különböző sportok is másként hatnak a szervre.

Amit eddig is tudtunk, hogy az emberi szív rendszeres, fokozott terhelés hatására anatómiai változáson megy át, úgy fizikai megjelenésében, mint működésében. Ilyen fokozott terhelést jelent az élsport, amely jól látható nyomot hagy maga után. A szív feladata, ezzel nem mondunk újat, a tüdőből érkező, oxigénben gazdag vér eljuttatása a test többi részébe. A bal kamrába érkező vért egy pumpáló, csavaró mozgással – mintha egy nagy szivacsot facsarnánk ki – zúdítja tovább, majd visszaáll alaphelyzetbe, és várja a következő adag vért. A sportolók esetében ez annyiban változik, hogy egyrészt felgyorsulnak az események, másrészt pedig erőteljesebbek lesznek a mozgások.

A szív: egyik nagyobb, mint a másik Forrás: Science Photo Library/LEONELLO CALVETTI/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Leonello Calvetti/Science Photo

Miután a bal kamrára hárul a legnagyobb feladat, ez jellemzően megnagyobbodik, és jóval erősebb lesz, mint az átlagembereké. Emellett gyorsabban telik meg vérrel, és többet is vesz fel, amit minden szívveréssel gyorsabban ürít ki, azaz gyorsabban és több vért képes eljuttatni a működtetni vágyott izmokhoz.

Míg a fokozott terhelés egy általános elváltozást eredményez, addig kutatók most kimutatták, hogy a különböző gyakorlatok más és más módon befolyásolják a szív változását. A New York Times cikke által közölt kutatás egyik megállapítása szerint, például a profi evezősök, akiknek nagy erőkifejtés mellett komoly állóképességre van szükségük, szívében jóval nagyobb a bal kamra izomtömege, hogy el tudja végezni a fentebb említett gyors munkát, mint a futóknál, ahol jellemzően kisebb intenzitással kell pumpálni.

Az evezősöknek sem csak a karjuk és a lábuk dolgozik Forrás: Sputnik/Vladimir Astapkovich

Ez a kutatás azonban jellemzően csak a szárazföldi sportokat vette górcső alá – jelen esetben az evezés is annak számít, mindjárt kiderül, hogy miért –, elsősorban a legnépszerűbb szabadidős mozgásformára, a futásra koncentrálva. Ott van viszont az ugyancsak rendkívül népszerű úszás, ami ráadásul a maga nemében még egy különleges mozgásforma is: miközben a víz felhajtó ereje megkönnyíti a mozgást, a víz alatti mozgássorok folyamán visszatartott levegő komoly hatással van a szív által végzett munkára, így magának a szervnek a változására is.

Most ez a vizsgálat is megtörtént. Nemrégiben jelent meg a Frontiers of Physiology című szaklapban a kanadai University of Guelph munkatársai által vezetett kutatás eredménye, akik alaposan összehasonlították hivatásos úszók és atléták szívét, illetve annak működését. A kutatók kifejezetten, ahogy írják, világklasszis sportolókat kerestek a vizsgálatok alanyainak, miután az ő esetükben a legszembetűnőbbek és a legjobban vizsgálhatóak a felépítésben és a működésben fellépő változások.

Baji Balázs (k), a férfi 110 méteres gátfutás döntőjében a Gyulai István Memorial nemzetközi atlétikai versenyen Székesfehérváron: le kell győzni a gravitációt Forrás: MTI/Bodnár Boglárka

A vizsgálatban 16-16 válogatott atléta és úszó vett részt, valamennyien nagykorúak, és az előzetes vizsgálatok szerint teljes mértékben egészségesek. Az atlétákat a 2016-os versenyszezon alatt válogatták ki, míg az úszók a 2016-os windsori FINA rövidpályás világbajnokságon jelentkezhettek a kutatásban való részvételre. A kutatásban, természetesen, részt vettek női és férfi sportolók, különböző életkorúak (de mindannyian aktívak, mint azt fentebb is írtuk), sprinterek és hosszabb távokon érdekeltek.

A vizsgálat során arra kérték a sportolókat, hogy a legutóbbi edzésük után legalább 12 óra elteltével keressék fel a labort, ahol nyugalmi állapotban echocardiographiával vizsgálták meg őket. A kardiológiai diagnosztikában használt képalkotó eljárás alkalmas nemcsak a szívet körülvevő hártyák közötti folyadék (pericardialis folyadék) kimutatására, hanem a szív belsejének és az abban lévő képleteknek a leképezésére, a szív két kamrája közötti sövény (kamrafal septum) és a szívüregek méretének megállapítására is. Segítségével kiszámítható a szájadékok keresztmetszete és az ejekciós frakció (a verőtérfogat és a végdiasztolés térfogat hányadosa. 50-60%-os értéke megfelelő) is. A vizsgálat elvégzése nem igényel semmilyen behatolást a testbe, tehát a módszer non-invazív.

A sportolók szívverése, függetlenül attól, hogy úszók vagy futók, atléták voltak, lassabb volt az átlagosnál, percenként átlagosan 50-et vert, utóbbi csoporté kicsit még kevesebbet is.

Hosszú Katinka csúcssebességen: mindent azért nem csinál meg helyette a víz Fotó: Csudai Sándor - Origo

A balkamra mindkét sportág képviselőinél a várakozásoknak megfelelően nagyobb volt, mint a hétköznapi embereké, ugyanakkor akadt egy fontos eltérés: az atléták bal kamrája még az élsportolókhoz képest is gyorsabban telik meg a tüdőből érkező oxigéndús vérrel, és nagyobb sebességgel áramlik ki onnan, így sokkal gyorsabb a keringési ciklusuk – a vér ki- és beáramlása a szívből, illetve a szívbe – mint az úszóké.

„Ez azonban nem azt jelenti, hogy az atléták szíve jobban alkalmazkodik a csúcsterheléshez,

sokkal inkább arra mutat rá, hogy az adott sportoló szíve milyen jól alkalmazkodik a kihívásokhoz

– idézi a New York Times a kutatás vezetőjét, Jamie Burrt, a University of Guelph professzorát. – Az úszók szívének nem kell megküzdenie a gravitációval, hogy eljuttassa a vért az izmokba, és miután a munka egy részét elvégzi helyettük a víz felhajtó ereje, a szívük pont annyira változott csak meg, amennyire az szükséges."

A kutatás fontos tanulsága tehát, hogy a szív milyen páratlanul jól alkalmazkodik az igénybevételhez. Az eredményekből akár az is következhet, teszi hozzá Burr, hogy talán érdemes lenne az úszóknak is többet futniuk, „rávéve" a szívüket a változásra, ami által az még nagyobb munkát tud végezni a vízben is.

„Egy dolog biztos: a sportolók szíve sokkal egészségesebb, sokkal jobban működik, mint a hétköznapi embereké, azaz a rendszeres edzés mindenkinek csak hasznára válik" – osztott meg még egy fontos következtetést Dr. Burr.

Egy egészen különleges ember

A spanyol Miguel Indurain minden idők egyik legeredményesebb profi országúti kerékpárosa. A most 54 éves baszk legenda 1991 és 1995 között sorozatban ötször nyerte meg a Tour de France-t, nyert két Giro d'Italiát (1992, 1993), országúti időfutam-világbajnokságot, és még számtalan egyéb rangos versenyt. Indurain maga is egy orvosi csoda volt: míg egy átlagembernek percenként 72-t ver a szíve nyugalmi helyzetben, 4,8 liter a tüdőkapacitása, egy átlagos bringás bringás szíve pedig percenként 25 liter vért tud kipumpálni, addig Indurain nyugalmi pulzusa 28 volt, a tüdőkapacitása 8 liter, a szíve pedig 50 liter vért mozgatott percenként.

A kutatásvezető ugyanakkor felhívja a figyelmet több dologra is, így például arra, hogy a sportolókat nyugalmi állapotban, és csupán egyetlen egyszer vizsgálták meg. Azaz nem tudni, hogy a változások milyen mértékben járulnak hozzá a pályán, illetve a medencében mutatott teljesítményhez, valamint, hogy a nagyobb szívkamra egy adott sportolónál valóban a terhelésre alakult-e ki (ami általánosságban igaz, de személyenként már lehet, hogy nem), vagy éppen ellenkezőleg, az eleve nagyobb szívkamra „állította pályára" és tette őket sikeressé a saját sportágukban? Dr. Burr szerint ez utóbbinak kisebb az esélye.

A kutatók szerint a további vizsgálatok segíthetnek nemcsak a fenti kérdés pontos megválaszolásában, hanem abban is, hogy mindenki a magának leginkább való, mondhatni a szívének tetsző sportot választhassa, akár profi, akár amatőr szinten.