A két bunyós az első menetben méregetni kezdte egymást, Murja pedig hamarosan betalált egy pontos balegyenessel, illetve egy testütéssel. Velicskov először nem is reagált kb. semmit, de néhány pillanat múlva a ringsarokba hátrált, hanyatt esett a kötélzetre, majd a padlóra zuhant és lenn is maradt.
Az orvosok azonnal berohantak, de gyakorlatilag már csak a halál beálltát tudták megállapítani.
A szomorú eseményeknek ezzel azonban nincs vége, hiszen, mint kiderült, a szorítóban nem Iaso Velicskov vesztette életét, hanem unokatestvére, Borisz Velicskov, aki körülbelül egy éven át használta különböző meccseken a kuzinja engedélyét.
A két rokon állítólag nem is hasonlít egymásra, így különösen érdekes, hogy senki nem foglalkozott azzal, hogy az engedélyhez csatolt fényképen szereplő ökölvívó nem egyezik meg azzal, akit regisztrálnak, illetve vélhetően a személyi igazolvánnyal, vagy egyéb hivatalos okmánnyal való összehasonlítás sem történt meg az előzetes ellenőrzések során.
Ahogy egyébként az is talány, hogy Borisz Velicskov konkrétan mibe halt bele, hiszen a felvételek tanúsága szerint nem kapott akkora ütést, ami ezt indokolhatta.
Az mindenesetre tény, hogy nagyon sokan, akik a profi ökölvívás körül dolgoznak, láthatóan fittyet hánynak arra a tényre, hogy a szorítóban emberek élete bizony nüánszokon múlhat és rendkívül felelőtlenül próbálják a saját megélhetőségüket megalapozni úgy, hogy közben naiv és nem túlságosan éleslátó emberek egészségét váltják aprópénzre.