Csak a súlyos hajkorona lassítja a jamaicai csodafutónőt

A sport, és az atlétika világában sok extravagáns versenyzőt látunk, láttunk már. De olyat, mint Shelly-Ann Fraser-Pryce, talán még soha. És itt nem csak, és nem elsősorban a szivárvány minden színében pompázó, fenékig érő hajzuhatagáról beszélünk. Hiszen azt a bravúrt kevesen mondhatják el magukról, hogy 11, illetve hét évvel az olimpiai győzelmük után, immár nyolcadszor a világbajnokságok történetében legyenek képesek diadalmaskodni. Mindezt 32 évesen, nem sokkal gyermekük születése után.

Ha különleges szabású sportfelszerelésekről, extra, különlegesen hosszú hajról, vagy valószerűtlen méretű körmökről van szó, akkor vissza kell mennünk az időben, egészen 1988-ig. Florence Griffith-Joyner, a női 100 méteres síkfutás szöuli bajnoka, és az azt megelőző indianapolisi amerikai bajnokságon 10.49 másodperccel, azóta is megközelíthetetlen világcsúcsot futó versenyzője hozta be az atlétikába ezeket a látványelemeket. Azóta ki kisebb, ki nagyobb lelkesedéssel és merészséggel nyúl ezekhez az eszközökhöz, természetesen az azóta divatba jött, szinte kötelező tetoválással együtt.

Shelly-Ann Fraser-Pryce boldogsága Forrás: AFP/Jewel Samad

No, ebben – is – élen jár a jamaicaiak kiválósága. A dohai vb előtt, amikor megkérdezték, hogy a kis sárga virágos hajkoszorúja után most mivel szeretné meglepni a közönséget, sejtelmesen válaszolt.

De egyértelművé tette, hogy a látvány önmagáért beszél majd.

Nem mellesleg azt is megjegyezte, hogy nála ez már olyan mánia, ami miatt az edzője félig viccesen meg is jegyezte neki, hogy lassan többet foglalkozik a frizurájával, mint az edzésekkel, és versenyzéssel.

Ez, látva a végeredményt, tényleg csak vicc. Hiszen ahogy a bevezetőben már írtuk, gyermeke születése után két évvel, élete legjobb formájában tért vissza az atlétika világába.

Tavaly a londoni Gyémánt Liga-versenyen egy 10.98 másodperces futással már jelezte, hogy a jövőben számolni kell vele. Aztán az idei júniusi jamaicai bajnokságon, amely egyben válogató is volt a világbajnokságra, 10.73 másodpercet repesztett.

Akkor még a sorban utána következő ügyeletes jamaicai sprinter sztárral, Elaine Thompsonnal osztozott ezen az időeredményen.

A célfotó alapján meg kellett elégednie a második hellyel Rió 100-as olimpiai bajnoka mögött. Az azóta eltelt három hónapban azonban kétséget sem hagyott felőle, hogy az aranyért érkezik majd Dohába.

Örül Forrás: AFP/Antonin Thuillier

A Khalifa-stadionban fenékig érő – ez nem volt meglepetés tőle –, a szivárvány minden színében pompázó hajzuhataggal lepte meg a rajongóit. No, meg az előfutamban egy sokkolóan gyors 10.80 másodperccel az ellenfeleket. Az elődöntőben lényegében tartotta ezt a szintet (10.81), hogy aztán a döntőben hozza ki magából a legtöbbet. Legendás, ellenállhatatlan rajtját követően a többiek a poros nyomába sem nagyon értek.

A 10.71 másodperces ideje a valaha volt legjobb világversenyen elért eredményének – 2013, Moszkva, vb-1. hely – beállítása lett.

Még a pekingi (10.78) és londoni (10.75) olimpiát sem nyerte ilyen idővel, mint most a dohai vb-t.

Holott a tetemes hajkoronáján túl egyéb terhek is jócskán nyomják a vállát. Hiszen egy rövid, önfeledt ünneplést követően az első dolga az volt, hogy kétéves kisfiát, Zyont magához ölelje a pályán. Az interjúszobában külön kitért erre.

Shelly-Ann Fraser-Pryce és kisfia, Zyon Dohában az atlétikai vb női 100 méteres síkfutódöntője után Forrás: Anadolu Agency/2019 Anadolu Agency/Serhat Cagdas

Mint mondta, hihetetlenül keményen dolgozott, hogy visszataláljon erre a szintre, és bár nagyon sokan kételkedtek benne, a legnagyobb támasza a férje és kisfia volt a számára.

Ezek után nem kérdés, hogy a jövő évi tokiói olimpián az aranyat,

és talán még a 2015-ben, a kingstoni nemzeti bajnokságon elért 10.70 másodperces egyéni csúcsát – amely egyben jamaicai csúcs is – veszi majd célba.