A 22. születésnapját október 21-én ünneplő atléta elmondása szerint gyermekkorában imádott köveket hajigálni.
Legfőképpen a mangófájukon található érett gyümölcsöket vette célba, és mint mondta, a kertjükben található fák ugyancsak magasra nőttek.
Szóval neki nagyon jól, és nagyot kellett dobnia, hogy szüretelhessen.
Életében először 10 évesen fogott gerelyt, és rögtön iskolai csúcsot állított fel. Azt gondolnánk, hogy ezek után már soha többé semmi mással nem foglalkozott, csak gerelyhajítással. De nem.
Mint minden karibi gyerek, ő is Usain Bolt hatása alá került, és a 100 méteres síkfutással próbálkozott.
Nem is volt rossz ebben a versenyszámban, hiszen 18 évesen az ígéretes 10.89 másodperces eredmény szerepelt a neve mellett. Ezzel hazája 4x100-as váltójában futhatott a Karibi Játékokon. De apróbb sérülések, és a Trinidad és Tobagó-i Keshorn Walcott – a londoni olimpia gerelyhajító bajnoka – óriási hatással volt rá. 14 éves korától már komolyan a végül fő versenyszámának bizonyuló gerelyhajításra koncentrált.
„Négy éven át minden eredményemet Keshorn korosztályos rekordjaival hasonlítottam össze. És azt láttam, hogy bennem is mocorog nagyjából annyi tehetség, mint benne. Ez hihetetlenül inspirált, és elszánttá tett."
Elszántságra szükség is volt, ugyanis Grenadában nem valami fényes az atlétikai pályák állapota. Mint mondta,
rendszerint füvön dobott, és háromnál több gerely nem állt rendelkezésére.
„Az edzőm mindig azzal viccelt, hogy a gerelyek begyűjtögetése az edzettségemre nagyon jó hatással van. Elmondhatatlanul sok kilométert gyűjtöttem össze a dobások utáni szerekért való kikocogásokkal."
Paul Phillip, a mestere nem csak az edzéseit vezényli, de amolyan apafigura is a tanítványának, akire bármiben támaszkodhat.
Az első nemzetközi bemutatkozására 2013-ban került sor, amikor az U18-as világbajnokságon, Donyeckben indulhatott. Nem ért el világraszóló eredményeket, de mint mondja, a legnagyobb gerelyhajító nemzet fiaival, a finnekkel akkor került szembe először, és a későbbiekre nézve hasznos tapasztata volt. Az első komoly sikere a már említett 2016-os Karibi Játékokon született, amikor már komolynak számító eredménnyel, 78.28 méterrel felnőtt grenadai csúcsot állított fel. Majd nem sokkal később az U20-as vébén bronzérmes lett 79.65 méterrel.
Utána őt is, mint mindegyik tehetséges fiatalt, felszippantotta az amerikai egyetemi rendszer. 2017 januárjában a Missisippi Állami Egyetemre került, ahol April Thomas vette szárnyai alá. Új mestere 2015-ben látta először dobni, és már akkor lenyűgözte a fiatal srác technikája, és elhivatottsága. Mint mondta, azonnal tudta, hogy egyszer majd az edzője szeretne lenni. Ezzel együtt a régi grenadai mesterrel sem szakadt meg a kapcsolata. Paul Phillip készíti az edzésterveit, és jelöli ki a hangsúlyos, fontos versenyeket, úgy alakítva a felkészülést, hogy Peters ezekre kerüljön csúcsformába.
Ez a felállás rendkívül sikeresen működik, hiszen a srác mindössze 19 évesen már 84.81 méterig jutott az első amerikai egyetemi évében, s lett huszadik a londoni felnőtt vébén. Tavaly először nyerte meg az amerikai egyetemi bajnokságot (NCAA), és lett harmadik a Gold Coaston megrendezett Brit Nemzetközösségi Játékokon. Az idén megvédte NCAA bajnoki címét, és a Pánamerikai bajnokságon a már világklasszis eredménynek számító 87.31 méterrel diadalmaskodott augusztus 10-én a perui Limában.
Vagyis kimondottan jó állapotban érkezett a dohai világbajnokságra. Ahol nyilván a szerencse is a kezére játszott. Hiszen a legjobb németek – az olimpiai bajnok Thomas Röhler, és honfitársa, Andreas Hofmann, a tavalyi berlini Eb ezüstérmese - sem tudták beverekedni magukat a legjobb 12 közé. Nem úgy Rivasz-Tóth Norbert, aki első magyar férfi gerelyhajítóként, országos csúccsal, 83.42 méterrel megtette ezt.
Ez persze mit sem von le Anderson Peters érdemeiből. A legjobbját közelítő 86.89 méteres eredménnyel győzött a döntőben, amelyben a többiek nem nagyon tudták megközelíteni az előző napi selejtezőben nyújtott teljesítményüket. A német Johannes Vetter például szombaton, kis híján kihajította a gerelyt a stadionból, de a selejtezőben elért 89.35 métere a döntőben mit sem számított. Peters viszont rápakolt még másfél métert a szombati dobására, és vitte a világbajnoki aranyat. Immár a másodikat Grenada számára.