Az IAAF szigora segített a nőkön a női 800 méteren Dohában

A sport világában az elmúlt évtized legnagyobb szappanoperája a női 800-as, és 1500-as futónőkhöz kapcsolódott. A születésüktől fogva rejtett herékkel élők, az ezek által termelt extra tesztoszteronnak köszönhetően játszi könnyedséggel nyertek világbajnoki és olimpiai érmeket. A dohai vébé ennek a szappanoperának vetett véget, s lett, lehetett így az ugandai Halimah Nakaayi a világbajnok 800-on.

Amint arról hosszú, és részletes cikkben írtunk Caster Semenya két évvel korábbi londoni vb-győzelme kapcsán, a dél-afrikai versenyző – és persze másik két, hasonló adottságokkal született társa megengedhetetlen előnnyel indult vetélytársnői ellen.

A Nemzetközi Atlétikai-szövetség tíz éven át harcolt azért, hogy egyenlő feltételeket teremtsen a 800-as, és 1500-as nők számára.

Az IAAF a jogi útvesztőkben rendre elbukott. Ám az idén mégis sikerült keresztülvinni azt a szabályváltoztatást, amely lehetővé tette, hogy egyenlő esélyekkel induljon mindenki. Már aki így rajthoz akart állni.

Az ugandai Halimah Nakaayi a női 800 méteres síkfutás győztese Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Oliver Weiken

Így nyílhatott meg az út a világbajnoki győzelem felé azok előtt a futónők előtt, akiknek a vérében literenként kevesebb mint 5 nanomol tesztoszteron található. Két éve Londonban a vébén általános meglepetésre a riói dobogósok közé befért az amerikai Ajee Wilson, aki most is ott volt a dohai 800-as döntőben. Mi több, nem csak a két évvel korábbi futása, hanem az idei formája alapján is a legfőbb esélyesnek számított. Ennek megfelelően is alakult a verseny. Wilson végig kontroll alatt tartotta a mezőnyt, mondhatni, uralta azt.

Igen ám, de

nem számolt a korábban szinte sehol sem jegyzett apró ugandaival.

Holott Nakaayi már az elődöntőben is megmutatta, hogy kurázsiért nem kell a szomszédba mennie. Amikor a nála jóval nagyobb termetű vetélytársak között utat kellett vágnia magának, hogy megnyíljon előtte az út a célegyenesben, gondolkodás nélkül megtette azt, és ellenállhatatlan utolsó 100 méterrel verekedte be magát a fináléba.

Ez, és honfitársnője, Winnie Nanyondo eredménye már akkor sporttörténelmi tett volt, lévén

ugandai futónő még soha nem szerzett jogot 800-on a világbajnoki döntőben való szereplésre.

Kettejük közül Nanyondo számított esélyesebbnek, Nakaayi egész eddigi pályafutása alatt egy Afrika Játékok bronzérmet tudott felmutatni idén augusztusban. Ám ahogy elmondta, már a verseny előtt érezte, hogy jó napja lesz, és valami különleges történik majd vele. A célegyenesben megérezte, hogy lehet keresnivalója, és élete messze legjobb eredményével, 1:58.04 perccel győzött az elmerevedő, motivációját teljesen elvesztő Wilsonnal szemben, akit még honfitársa, Raevyn Rogers is megelőzött.

A győztes ünnepel Forrás: AFP/Andrej Isakovic

Az igazán nagy show ezután kezdődött. A szinte sokkos állapotban lévő győztes a negyedik helyen beérkező honfitársával, Nanyondóval vad törzsi táncot kezdett lejteni a Khalifa-stadionban a fotósok legnagyobb örömére.

Ugandában alighanem 2019. szeptember 30. volt az a nap, amikor az éjjel soha nem érhetett véget.

A világ sportszerető közvéleménye pedig azt ünnepelhette, hogy végre egy, a fair play szellemének megfelelő küzdelemben dőlhetett el, ki nyeri a női 800 méteres síkfutás világbajnoki aranyát.