Minden fájdalmat legyőzött a súlylökő Márton Anita

Vágólapra másolva!

Márton Anita egy hosszú, makacs sérülés után tért vissza a világ női súlylökő elitjébe. Tavaly a tavalyi birminghami fedett pályás világbajnoki címe után reményekkel telve várta a szabadtéri szezont. Amely jól is indult számára, hiszen Leiriában megnyerte a Téli dobó Európa-kupát. Hanem utána makacs sérülés kínozta, amelyre az egész idénye ráment. Sőt, még az idei fedett pályás időszakban sem volt az igazi. A doha világbajnokságon viszont – ha az utóbbi években menetrendszerűen szállított érmeit nem is tudta gyarapítani – visszatalált a világ elitjébe, így lett ötödik. Természetesen a már-már védjegyévé váló, utolsó sorozatban elért legnagyobb dobásával.

2018. március 2-án Márton Anitáé volt a világ. A birminghami fedett pályás vébén megszerezte a magyar pályaatlétika első világbajnoki címét. (A magyar atlétika első világbajnoka – még ha a sokak által nem túl sokra becsült ultrafutásban született is – Bérces Edit, aki 2002. szeptember 21-22-én 24 órás futásban lett vb aranyérmes Veronában, az akkor világcsúcsot jelenő 250 kilométeres eredménnyel, amelyet azóta sem tudott megdönteni egyetlen magyar nő sem.)

Visszatérve Márton Anitára, a szegedi kötődésű atléta a vb aranya után nyolc nappal még, mintegy levezetésként győzött a téli dobó Eb-n. Utána viszont érezte, hogy valami nem stimmel.

Márton Anita a női súlylökés döntőjében a dohai atlétikai világbajnokságon Forrás: MTI/EPA/Diego Azubel

Bár kitartóan próbálkozott, be kellett látnia, hogy a 2018-as szezon nem az övé lesz. Hosszú, keserves hónapok jöttek, és lassú gyógyulás.

Ám a türelem meghozta gyümölcsét.

Amíg a magyar atléták közül sokan a rendkívül hosszúra nyúló szezonra panaszkodtak, addig Eperjesi László, és tanítványa pontosan tudta, hogy az idő nekik dolgozik. Szép fokozatosan nyerte vissza formáját, bár az idén bőven akadtak nehézségei. Hiszen az év elején már ugyan megközelítette a 19 métert is, a nyár folyamán volt olyan versenye, ahol a 17 méter is gondot okozott neki. Ilyen volt a július végi magyar bajnokság. Persze azt azért megnyerte, ez nem volt kérdés. Ez számára már presztízskérdés, hiszen 2007 óta csak ő nyert női súlylökésben.

Hanem ahogy közeledett a dohai vébé, úgy élesedett Márton Anita formája. Bizton állíthatjuk, hogy edzőjével ők ketten a formaidőzítés nagymesterei. Hiszen Anita rendre az év aktuális világversenyén éri el az adott év legjobb eredményét. A szeptember 10-én Minszkben dobott 18.95 méterese után, amellyel bronzérmes lett az Európa-Egyesült Államok viadalon, azt reméltük, erre még rá tud tenni egy lapáttal, és

jöhet a tőle megszokott ellenállhatatlan utolsó dobás a Khalifa-stadionban is.

A dohai döntőben egy magabiztos, jó kezdés után – 18.75 méter – stabilan dobálta a 18 méter fölötti eredményeket, de az utolsó kísérletéig nem javított. Na, majd most, gondolhattuk. És jól gondoltuk, hiszen hatodikra szállt a kezéből a legmesszebb a súlygolyó. De ez ezúttal 18.86 méteres eredmény „csak" az ötödik helyre volt elég. Lehetne azon bosszankodni, hogy ennél több is kijöhetett volna ebből. De nem érdemes.

Hiszen egy évnyi kőkemény megpróbáltatás után Márton Anita bebizonyította, hogy sérülés ide, hullámvölgyek oda, nem lehet őt leírni, és a világ elitjének még mindig számolnia kell vele. Jövőre pedig, ha nem szól közbe semmilyen fránya sérülés, ismét éremért csatázhat az olimpián. De szép is lenne, ha a Rióban lökött 19.87 méteres egyéni csúcsát akkor tudná megjavítani, stílszerűen az utolsó sorozatban. Tokióban.