Japán északi részén, a Hokkaido szigeten vagyunk. A kisváros neve Simokava. Ahogy az ott élők mondják, ez már a világ vége, vagy a japánok szemével nézve az ország teteje. Innen északra még pár kilométer és a Japán-tengernél véget ér az ősi birodalom.
Szemben, észak felé a Szahalin-sziget, a Föld 23. legnagyobb szigete. A terület, amiért sok vér folyt, amiért Japán és Oroszország (később meg a Szovjetunió) komoly harcokat vívott egymással. Szahalin ma az oroszoké. Oroszország soha nem rendezte le Japánnal ezt a kérdést, a 78 ezer négyzetkilométeres földdarab a mai napi a történészek, a tudósok és a politikusok egyik kedvenc vitatémája.
De vissza Hokkaidóba. Simokava egyszerű vidéki közösség, van itt pár fűrészüzem, néhány malom, meg tejtermelő gazdaság.
Ki gondolná, hogy Japán legjobb síugrói erről a területről származnak.
Igaz, az 1972-es téli olimpia városa, Szapporó nincs messze ide, de azt tudjuk, hogy téli játékokat ma már bárki képes rendezni. Éppen Peking bizonyítja ezt be 2022-ben, amikor a kínai főváros bonyolítja le a következő téli játékokat.
A síugrás a norvégok, a finnek és az osztrákok felségterülete volt az olimpiai játékokon. A sportág örök olimpiai éremtáblázatán ez a három nemzet osztozik meg az első három helyen. Aztán jönnek a németek, a lengyelek és a svájciak, majd hetedik helyen a japánok. A szigetország síugrói eddig 3 arany, 5 ezüst és 4 bronzérmet nyertek a téli játékokon.
Ez összesen 12 érem.
Náluk többet csak négy ország szerzett: Norvégia, Finnország, Ausztria és Németország.
Simokavában hosszú és havas a tél. Az itt élők minden évben széles, nagy léceikkel kivonulnak a hegyekbe, felmásznak a sáncokra és ugranak. Egyszer, kétszer, százszor, ezerszer. Amikor elolvad a hó, akkor folytatják a sportág nyári változatával.
Rengetegen vannak, akik olyanok akarnak lenni, mint a most 47 éves Noriaki Kaszaj.
A világ legidősebb, még aktív síugrója, aki jelenleg a Világkupa nyitányára készült Lengyelországban (pénteken kiesett), és aki ott akar lenni 2022-ben a pekingi téli olimpián. Noriaki Kaszaj akkor 50 éves lesz, és az lehet a kilencedik téli olimpiája.
Noriaki Kaszaj Simokava kedvenc gyermeke. A helyiek legalábbis így beszélnek róla. Az 1972-ben itt született japán sportoló ma már az egész világon úgy ismert, mint a legelnyűhetetlenebb ember, aki valaha felmászott egy síugrósáncra. Gondoljanak bele: ez az ember az 1994-es lillehammeri téli olimpián ezüstérmet szerzett a japán csapattal. Akik azon a norvégiai olimpián ugrottak, már régen visszavonultak. Normálsáncon a norvég Esper Bredesen nyert.
A nagysáncon Jeins Weissflog az egykori NDK sportolója. Bredesen ezzel a győzelemmel koronázta meg pályafutását. A csapatban második Japán válogatottban Kaszaj mellett másik három japán repülő ember ugrott. Ők már régen nyugdíjba mentek.
Csak Kaszaj röpköd még mindig bele a világba. Ja, nem Lillehammer volt az első olimpiája, hanem az 1992-es, Albertville-ben megrendezett játékok. Ugyanebben az évben az akkor még Csehszlovákiának nevezett ország harrachovi sáncán megnyerte a sírepülő világbajnokságot.
2014-ben, Szocsiban már ő volt minden idők legöregebb téli olimpiai éremszerzője. Nagysáncon második, csapatban a harmadik helyen végzett az orosz városban.
Kaszaj – amikor megkérdezték arról, mit tervez a 2022-es pekingi olimpia alatt – magától értetődő természetességgel válaszolt.
Ott leszek a kínai téli olimpián és ugrani is fogok. Egyáltalán nem érzem magam öregnek, szerintem még érmeket is nyerhetek addig. Amikor a vetélytársaimat nézem, és azt látom, hogy nyernek, hamar rájövök, hogy engem ez inspirál. Ha nekik sikerül, akkor nekem is összejöhet. Nem fejezem be, az biztos."
Most erre mit mondjunk? Egy olyan sportoló nyilatkozza ezt, aki a világ egyik legveszélyesebb sportágát űzi – 1989 óta igen magas szinten. Ja, mert azt majdnem elfelejtettem, hogy idén lesz 30 éve annak, hogy Kaszaj elindult a Világkupa-sorozatban. A nevezetes dátum: 1989. december 17. Szapporó.
Az ott rendezett versenyen ugrott először az akkor csak 17 éves síugró.
A világon a legtöbb diliflepnis (így nevezik őket, kissé igazságtalanul) 30 éves korban visszavonul. Elegük van a csonttörésekből, az agyrázkódásokból, a tropára ment térdekből. a szélből, a ködből, a hóból. Csak az öreg japán ugrik – rendületlenül.
„Abban az évben – 1972-ben – születtem, amikor Japán éppen házigazdája volt a téli olimpiai játékoknak" – mondta Kaszaj.
A japán síugrók akkoriban is nagyon erősek voltak. Mondhatom, a sorsom eleve elrendeltetett, nem volt kérdés, hogy ezt a sportágat választom. Simokavában a hó, a síugrás a szenvedéllyel egyenlő. Bár azt gondolom, ha nem a síugrást, hanem valami más sportágat választok, abban is sikeres tudtam volna lenni."
Még nem volt 17 éves, de már megkapta a Kamikaze Kaszaj elnevezést. Egész Japán tátott szájjal figyelte, hogy ez a tinédzser halált megvető bátorsággal ugrik le a versenyeken.
Erős akaratom van, ez nagyon fontos ahhoz, hogy az ember jó síugró legyen. De a sérülések engem se kerültek el. A 30 év alatt kétszer törtem el a vállam, a térdemmel is rengeteg probléma volt. Ahogy öregszem, egyre jobban vigyáznom kell magamra."
Ez a három évtized annyira hosszú idő, hogy a japánnak az évek során át kellett alakítania a stílusát – csak így tudta követni a nemzetközi mezőnyt. Ha megnézünk egy 1989-es síugró versenyt, láthatjuk, hogy a technika, a testtartás ma már teljesen más, mint akkor volt. Ez a sportág is rengeteget fejlődött, az öreg japánnak meg tényleg lépést kellett tartani a nemzetközi mezőnnyel.
„Sokan Dumbónak neveznek, mert látták a Walt Disney mesét, abban meg az öreg elefántot" –
teszi hozzá nevetve Kaszaj.
1998-ban Noriaki Kaszaj 26 éves volt. Ekkor Japán, Nagano rendezte meg a téli olimpiát. A hazai versenyzők elsöprő sikert arattak. Normálsáncon Kazujosi Funaki a második helyen végzett, nagysáncon meg olimpiai bajnok lett. A csapatversenyben is a japánok diadalmaskodtak, a névsor a következőképpen festett: Takanobu Okabe, Hiroja Szaitó, Maszahiko Harada és Kazujosi Funaki.
Noriaki Kaszaj neve nincs ott ezen a dicsőséglistán.
Normálsáncon a hetedik lett, ezt nem nagyon jegyzik. A csapatba meg nem tette be őt a japán vezetőedző. Ha van ennek az embernek egyéni tragédiája, akkor az az, hogy nem lett olimpiai bajnok.
A hetedik hely után úgy vágták ki a csapatból, mintha ott sem lett volna. Megfosztották attól, hogy Noriaki Kaszaj hazai közönség előtt olimpiai bajnok lehessen. Nem egy sportolót ismer a világ, aki ebbe lelkileg egészen biztosan belerokkan. Kaszaj nem ilyen ember.
Így emlékezett vissza a Naganóban történtekre:
Ez volt pályafutásom legnehezebb pillanata. Amikor kitettek a csapatból, sírtam. Nem gondoltam akkor, hogy ezek után ugyanaz a sportoló maradok, mint aki addig voltam. Aztán a történtek arra motiváltak, hogy folytassam, hogy megmutassam a világnak, ki is vagyok én."
Ez a bizonyítás nagyon nehezen ment és majdnem belerokkant a japán.
A 2002-es Salt Lake City-ben megrendezett téli olimpia után azt mondták neki, hogy menjen nyugdíjba.
A világranglista 51. helyén szerénykedő Kaszaj a 49. helyen végzett Salt Lake-ben. Ez tényleg olyan teljesítmény volt, amely után mindenki abbahagyta volna. Ő nem így tett. Kaszaj felismerte, hogy a stílusának átalakításával sok mindent elérhet. 12 évvel az olimpiai bukás után, 2014-ben, Szocsiban újabb két érmet nyert. A nagysáncon elképesztő drámát hozott a verseny. A Kaszajnál 15 évvel fiatalabb, 1987-es születésű lengyel Kamil Stoch 278,7 ponttal nyert. Kaszaj ezüstérmes lett 277,4 ponttal.
Ez 1,3 pont különbség.
2014. novemberében újabb történelmi pillanat következett. A finnországi Rukában rendezett VK-versenyen Kaszaj 42 évesen minden idők legidősebb VK-aranyérmese lett. 2015-ben a svédországi Falunban az északisí-vb-n nyert egy bronzérmet. 2016-ban Wislában megint VK-arany a jutalma, majd ugyanebben az évben az 500. Világkupa-versenyén is ugrott a szlovéniai Planicán.
„Ahogy öregszem, folyamatosan javulok, ez a sikereim titka" – mondta a japán ugró. Hiába múltam el 45 éves, még mindig utálok veszteni. Néhányan gúnyosan azt mondják, mit röpköd itt ez a nagypapa, de nekik is bebizonyítom, hogy képes vagyok a sikerre.
Azt gondolom, nagyszerű dolog, hogy ilyen fiatal ugrókkal együtt versenyezhetek, mert mindig van mit tanulnom tőlük. Én még együtt ugrottam a finn legendával, Matti Nykenenel, tőle is nagyon sok mindent ellestem. De ugyanez vonatkozik a nálam jóval fiatalabb osztrák Gregor Schlierenzauerre, aki olimpiai bajnok lett Vancouverben."
Mi tehát Noriaki Kaszaj titka? Az állandó tanulási vágy, a kitartás és az a fényes, aranyszínű sisak, amely ma már a kabalája – mindig ebben ugrik. „A sisakomat szándékosan erre a színre tervezték. Ez a szín szerencsét hoz nekem.
Bár az értéke csak 300 euró, de nekem a százszorosát éri. Azt hiszem, belepusztulnék abba, ha valaki ezt ellopná."
Noriaki Kaszaj életének egyik csúcspontja az volt, amikor
a 2018-as pjongcsangi téli olimpián a nyitóünnepségen ő vihette a japán zászlót a felvonuló csapat élén.
A nem csak Japánban legenda. Lengyelországban annyira szeretik és tisztelik, hogy rap-dalt készítettek róla. Egy finn punkzenekar pedig külön számot írt neki.
„Harminc éve versenyzek a Világkupában, de most is úgy érzem magam, mintha húszéves lennék.
Most az a célom, hogy elérjem a 600 VK-versenyt, mert a kedvenc számom amúgy is a 6-os. Ha ezt elérem, akkor szerintem nem lesz olyan ember ezen a földön, aki mindezt utánam tudná csinálni, vagy ezt a rekordot meg tudná dönteni."
A 2019-20-as síugró Világkupa szombaton kezdődik Lengyelországban. A pénteken rendezett selejtezőben Noriaki Kaszaj kiesett.
(Forrás)