„Január elsején közös munkánk hatodik évének vágunk neki, de még mindig megfejthetetlen titok a számomra, hogy Kristóf szervezete miféle elemek és képességek különleges ötvözete, hol lehet a terhelhetőségének felső határa, és vajon mi lehet az a cél, amiről egyelőre még álmodoznunk sem szabad – nyilatkozta az év utolsó napjának reggelén Selmeci Attila az SzPress Hírszolgálatnak. – Egy lehetetlent nem ismerő úszóról beszélek, akit „földönkívülinek" ugyan nem nevezhetnék, az egyszer viszont biztos, hogy olyannak született és olyan tudással vérteződött fel a sport kincsesbányájából merítve, aminek felbecsülhetetlen az értéke.
Ma már mind a ketten tisztában vagyunk ezzel, de azzal is, hogy az elért eredmények, és az újabb elvárások kényszere hatalmas teherként nehezedik mindkettőnk vállára. Hogy ez mit vált ki időként az egyébként sem könnyen kezelhető Kristófból, az maradjon meg a belső ügyünknek. Nem egyszer éreztem úgy, hogy talán fel kellene vinni a hangomat, kiadni magamból a haragomat, de engem nem ilyen fából faragtak.
Pedagógus ember vagyok, akinek nem kioktatni, hanem magyaráznia kell, és jó irányba terelnie a tanítványát. Még ha a versenyzőjének hozzáállása olykor erős fejfájást okoz, és napokra elrontja a hangulatomat."
A sikeredző 41 évvel idősebb a világhírűvé vált tanítványánál, az úszáson kívül nincs közös témájuk és programjuk, mind a ketten másképpen látják a világot, más az érdeklődésük, de még az ízlésük is. Naponta így is 5-6 órát töltenek együtt az edzéseken. Ha Kristóf az ősszel nem kap két hozzá hasonló korú jókedélyű edzőtársat, akiket elfogadott és sportbarátnak is tekint, sokkal nehezebb lett volna elkerülni az olykor elhatalmasodó feszültség csapdáját.
A lehető legjobbkor csatlakozott hozzánk Márton Ricsi és Biczó Bence, szabad akaratukból jöttek, pontosan tudták, hogy mire számíthatnak. Nekünk segítséget jelentenek, nekik meg dicsőséget és lehetőséget, hogy a világbajnokkal együtt edzhetnek.
A sport mellett a fiatalság is közös nevező a számukra, ők a jövő emberei, én viszont régimódi ember vagyok, és már ilyen is maradok. Érthető, hogy bennem csak az edzőt látják, aki a rendet és a következetességet testesíti meg, aki a mércét állítja. Aki igazán jó akar lenni, sőt a legjobb, annak az értékrendemet el kell fogadnia.
Remélem együtt maraduk ebben a felállásban a tokiói olimpiáig, egymásra vagyunk utalva, ezt próbálom nap, mint nap megértetni velük. A feszültségek kezelése az edző dolga, nekik „csak" a feladatokat kell teljesíteniük" - hangoztatta a mester.
Selmeci Attila felkészült arra, hogy januártól júliusig edzői pályafutásának eddigi legnehezebb hét hónapja vár rá. Küzdelmes és konfliktusoktól aligha mentes hét hónap, mialatt a versenyzői minden rezdülésére éberen kell figyelnie.
„A világért sem szabad abból kiindulni, hogy Kristóf másfél másodperces előnnyel jár a vetélytársai előtt a 200 pillangón, mert a meglepetés tapasztalatom szerint mindig akkor üt be, amikor nem számítanak rá.
Első olimpiánk előtt állunk, amiről Kristóf azt mondta, hogy nyerni megy Tokióba. Én mindig óvatosabban nyilatkoztam, az egyetértésemet ezért csak úgy szeretném kifejezni, hogy jelenleg valóban Kristóf a favorit.
Meglátjuk, mi lesz a márciusi magyar bajnokságon, aztán májusban a budapesti Európa-bajnokságon, és akkor, amikor már nem lesz verseny és befordulunk az utolsó egyenesbe. Akkor következik csak az igazi türelemjáték, a finomhangolás, amikor minden napnak, sőt, minden egyes edzésnek meglesz a maga kihívása. Amikor az íjat elkezdjük feszíteni, és már csak arra gondolunk, hogy nem hibázhatunk, nem hagyhatjuk, hogy a legszebb álmunk ne teljesüljön be" - mondta befejezésül Selmeci Attila, aki szombaton az olasz úszószövetség meghívására egy nemzetközi konferencián tart előadást az elit úszók felkészítéséről.