A Népsport 1955. március 27-i száma tudatta az olvasókkal, hogy a pályázatot egy nappal korábban, március 26-án benyújtotta Budapest. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Pongrácz Kálmán adott hosszú interjút a lapnak. A cím is tőle volt:
Az egész magyar nép jogos kívánságának tettünk eleget, amikor az olimpiai játékok megrendezését Budapest számára kértük" -
ez állt a címoldalon.
A magyar sport - és politikai vezetés 1955-ben tényleg komolyan gondolta, hogy öt évvel később Budapest (és az ország más részei) otthont adhatnak az olimpiának. Ne feledjük, az 1953-ban átadott Népstadion akkor Európa egyik legmodernebb létesítményének számított. Pongárcz Kálmán mindjárt az elején emlékeztette az olvasókat, hogy
Magyarország már 1896-ban jelezte, szívesen megrendezi a modernkor első nyári olimpiáját.
Tettük ezt akkor, amikor úgy tűnt, hogy Athénban olyan gazdasági nehézségek támadtak, hogy a görög főváros képtelen lesz lebonyolítani a játékokat. Aztán Athénban összekapták magukat, így az I. nyári olimpiát ott rendezték meg.
Népi demokráciánk 1953-ban megépítette a Népstadiont - folytatta Pongrácz. Azzal folytatta, hogy az 1948-as londoni és az 1952-es Helsinkiben megrendezett játékokon olyan kiváló eredményeket ért el a magyar sport, hogy az egész világ bennünket csodált.
Fővárosunk kontinentális utak, a vasútvonalak és a vizi utak jelentős csomópontja lett. Ezen túl a kitűnő éghajlata és a pompás fekvése is kivételesen alkamassá teszi az olimpia megrendezésére."
Itt következett a felsorolás, hogy hol és milyen módon lehetne az 1960-as olimpiát megrendezni. A fő helyszín természetesen a több mint 100 ezer néző befogadására alkalmas Népstadion lett volna. De a magyar főváros további sportlétesítményeit is bekapcsolták volna a rendezésbe. Az evezős és a kajak-kenu versenyeket Dunára, a vitorlázó-versenyeket pedig a Balatonra álmodták meg. Pongrácz Kálmán - igazi bükkfa-nyelven - így folytatta:
Ha Budapest megkapja az 1960-as nyári olimpia rendezésének a jogát, s ismételten hangsúlyozom, hogy ebben a legmesszemenőbbekig bízunk, akkor a Népstadionunk további bővítésével, új létesítmények építésével igyekszünk biztosítani a legmesszemenőbb kivánságoknak megfelelő lehetőségeket. Ezen kívül tervbe vettük a versenyzők számára egy olimpiai falu megépítését, amely a természetadta szépségekben bővelkedő fővárosunk legalkalmasabb részén nyerne elhelyezést.
Az olimpiai versenyekre érkező külföldieknek a legjobb szállodákat biztosítjuk, míg a világhírű magyar konyhán kívül gondoskodnánk a külföldiek különböző ízléseinek kielégítéséről is" - fejezte be nyilatkozatát Pongrácz Kálmán.
Eddig az idézet. Nem sokkal később,
1955. június 16-án Párizsban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kongresszusán a hét pályázó közül Róma kapta a legtöbb szavazatot, ezzel az olasz fővárosé lett az 1960-as nyári olmpia.
A kongresszuson a voksolás előtt Sebes Gusztáv, a magyar küldöttség vezetője, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke ígéretet tett arra, hogy a magyar pályázat sikeressége esetén a Népstadiont kibővítik, 140 ezer ülőhelyet szerelnek fel. Avery Brundage, a NOB akkori elnöke válaszában szintén dicsérte Budapestet.
A Népsport 1955. június 17-i címlapján már csak az egy mondatos szikár tényközlés kapott helyet: az 1960-as nyári olimpiát Róma rendezheti meg. A szavazás első körében Mexikóváros, Tokió és Brüsszel esett ki. Róma, Lausanne, Detroit és Budapest ekkor továbbjutott. A második körben Detroit és Budapest esett ki, maradt a svájci és az olasz város. Végül a harmadik körben Róma 11 szavazattal előzte meg Lausanne-t.
Sportemberek vagyunk, hozzá vagyunk szokva a győzelmekhez, de el kell viselnünk a vereségeket is" -
kommentálta a NOB döntését dr. Mező Ferenc, az 1924-es olimpia szellemi versenyeinek győztese és Sebes Gusztáv.
Így nem lett tehát Budapesté az 1960-as nyári olimpia.