Ha jöhet a feleségem, akkor sakkozok. Ha nem, akkor viszlát!

Ötven évvel ezelőtt, 1970. március 24-én a jugoszláv főváros, Belgrád és az egész világ egy nem mindennapi sakkmérkőzés lázában égett. A Szovjetunió-Világválogatott összecsapás előtt elképesztő jelenetek játszódtak le, a világsztár sakkozók feltételeit nehezen tudta teljesíteni a rendezőcsapat. De aztán minden csavar a helyére került, indulhattak a partik. Végül a szovjetek nyertek, legyőzték a világválogatottat.

A dán sakkozó, Bent Larsen táviratot küldött Belgrádba, amelyben a következők álltak.

Ha a feleségem is elutazhat velem, asztalhoz ülök. STOP. Máskülönben ne számítsanak rám. STOP. Szívélyes üdvözlettel: B. Larsen."

Balra a szovjet Borisz Szpasszkij, jobbra a dán Bent Larsen, akinek a felesége is ott lehetett Belgrádban Forrás: Sputnik/RIA Novosti/Sputnik

A szervezők előbb hüledeztek egy sort, majd visszaírtak a dánnak: két repülőjegyet adnak a jóembernek.

Larsen megnyugodott, a feleségével együtt a jugoszláv fővárosba repült. Az ő érkezésével vált teljessé a Világválogatott csapata. Szerencsétlen jugoszlávok ekkor már túl voltak a legenda, a különc, az amerikai Bobby Fischer parádéján. Az amerikai sakkozó az Air India járatával érkezett meg Belgrádba. A leszállás után közölte, hogy

a fedélzeten úgy kezelték őt, mint egy maharadzsát.

Ezt várja el a következő napokban is. Ezen felül azon lamentált, hogy ki fogja kifizetni annak az autónak a szállítási költségét, amelyet majd itt nyer, Belgrádban. Az amerikai nagyon magabiztosnak tűnt, fel sem merült benne, hogy a kocsit más is megkaparinthatja. Mikor a szervezők arról tájékoztatták, hogy minden ki lesz fizetve, megnyugodott. A Világválogatott nyolcadik tábláján ülő Milan Matulovics napokig balhézott, hogy ő csak a hatodik tábla mellett hajlandó játszani. Meggyőzték, hogy jó lesz neki a nyolcadik is.

A Népszabadság 1970. március 25-i száma írt a belgárdi sakkverseny előkészületeiről Forrás: Arcanum

Mai szemmel nézve furcsa olvasni mindezt, de akkoriban így mentek a dolgok. Hogy mekkora volt az érdeklődés, arra egy jellemző adat:

a Politika című szerb napilap 24 oldalas kiadványát, amelyet e meccsre szerkesztettek, 300 ezer példányban nyomtatták ki.

El is fogyott mind egy szálig. Az előzetesekben kiemelték, hogy a nem mindennapi meccs legidősebb és legfiatalabb versenyzője között 34 év a korkülönbség. Az argentin Miguel Najdorf 60 évesen ült asztalhoz, míg a csehszlovák Vlastimil Hort 26 éves volt ekkor. Kiemelték, hogy a verseny magyar indulója, Portisch Lajos a viadal idején ünnepli a 33. születésnapját. Az eseményt Belgrád legnagyobb előadótermében, a Szakszervezetek házában rendezték meg. Érdemes felidézni a két együttes összeállítását is.

Lev Polugajevszkij (jobbra) és Vlastimil Hort összecsapása Belgrádban Forrás: Sputnik/RIA Novosti/Sputnik

Szovjetunió: Borisz Szpasszkij, Leonyid Stein, Tigran Petroszjan, Viktor Korcsnoj, Lev Polugaevszkij, Efim Geller, Vaszilij Szmiszlov, Mark Tajmanov, Mihail Botvinnik, Mihail Tal és Paul Keres.

Világválogatott: Bent Larsen (dán), Bobby Fischer (amerikai), Portisch Lajos, Vlastimil Hort (csehszlovák), Svetozar Grigorics (jugoszláv), Samuel Reszevszkij (amerikai), Friðrik Ólafsson (izlandi), Wolfgang Uhlmann (NDK-beli), Milan Matulovics (jugoszláv), Miguel Najdorf (argentin), Boriszlav Ivkov (jugoszláv)

A végeredmény 20,5-19,5 lett a szovjet csapat javára. Ám nem ez volt a lényeg.

Sokkal inkább az, hogy ezen az eseményen a már akkor különc Bobby Fischer és a dán Bent Larsen is asztalhoz ült.

Arról, hogy utóbbinak a felesége mit csinált Belgrádban és hogyan érezte magát, nem szóltak a híradások.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg,