Hódosi Sándor ma már nem foglalkozik a kajak-kenuval, Floridában él, ahol ablakfóliázással foglalkozó cége van. Hódosi kettős állampolgárként él Amerikában, ahol golfozással tartja karban magát, mint elmondta, ma már kicsit bánja, hogy 24 évesen felhagyott a kajakozással.
„Életem legnagyobb sikere az olimpiai bajnoki aranyérem, de az érte kapott pénzből akkor egy Fiatot tudtam venni, meg kiutaltak soron kívül egy Daciát. A visszavonulásom után próbáltam otthon több mindennel, autóval, farmernadrággal bizniszelni, de nem igazán tudtam érvényesülni. A feleségemmel, Molnár Ildikóval, aki röplabdázó volt a Tungsramban, először Bécsbe költöztünk, majd gondoltunk egy nagyot, s három év múlva kijöttünk az USA-ba. Emlékszem, 1997. április 21-én szálltunk le Miamiban" – mondta Hódosi, aki ma már bánja, hogy idejekorán felhagyott a kajakozással.
„Hülye voltam, ne szépítsük, de talán több segítséget is kaphattam volna. 1990-ben kimaradtam a négyesből, lemaradtam a világbajnokságról, illetve nem akartam, hogy Ábrahám Attilát lehúzzam, ezért párosban lemondtam a vb-indulásról. Butaság volt. Angyal Zoltán – aki ötéves koromtól foglalkozott velem, s akire felnéztem, tulajdonképpen ő volt az egyetlen edzőm – talán szép szóval, vagy akár durvával hathatott volna rám. Nem tette. De ez is már a múlté, nem haragszom rá, ma is szeretem őt. Szóval 1990-ben otthagytam a Honvédot, ami akkor kimagaslóan a legjobb kajak-kenus egyesület volt, s leálltam. Fél év múlva Fábián László csábítására megpróbáltam újrakezdeni a Dózsában, de nem tudtam rávenni magam a kemény munkára, ma úgy mondanák, elvesztettem a motivációmat. Pedig egy olimpia még simán bennem lehetett volna."
A teljes interjút IDE kattintva tudja elolvasni.