Az idén 60 éves Ivan Lendl korszakos zseni. Erről elég, ha annyit írunk, hogy egy interjúban maga Roger Federer, a 20-szoros Grand Slam-bajnok svájci teniszező a csehszlovák születésű Lendlt nevezte meg minden idők legjobbjának. A tisztelet kölcsönös, az 1980-as évek sztárja Federert tartja a legnagyobbnak. Ha ez nem lenne elég, nem lehet elmenni a játékstílusuk közötti hasonlóságok mellett sem, amit a YouTube-on először szembe jövő videó tökéletesen bemutat mindenki számára.
Rettegett Iván – ez volt az Ostravában, teniszszülők gyermekeként 1960. március 6-án napvilágot látott sportoló beceneve.
A Federerhez hasonló stílusban megütött tenyerese sokak szerint megreformálta a teniszt,
és páratlan hatást gyakorolt a napjainkban átlagosnak számító „erőteniszre", valamint az azzal járó domináns alapvonaljátékra.
Nagyon hosszú út vezetett oda, mire nyolcszoros Grand Slam-győzelemmel a háta mögött, 34 éves korában hátfájdalmai miatt befejezte pályafutását. Többek között megromlott a viszonya a csehszlovák hatalommal és a sportági szövetséggel is, aminek következtében 26 éves kora után már nem hívták meg a Davis-kupa válogatottjukba. Ekkorra már az Egyesült Államokban élt, akik nemcsak befogadták, de állampolgárságot is adtak neki, és karrierjének utolsó éveit amerikai színekben teljesítette.
Lendl hatalmas küzdő volt, és bajnokhoz méltóan nem létezett elveszett labdamenet a számára. Ebben segítette őt korát megelőző fizikuma, valamint mentális ereje. Aki az első négy Grand Slam-fináléját egyaránt elveszíti, majd a pofonokból felállva, saját játékát megújítva (24 éves koráig csak nyeste a fonákot) minden idők egyik legnagyobbjává válik, páratlan hozzáállással és munkabírással kell, hogy bírjon. Első döntője egyben Björn Borg utolsó fináléja is volt egyben.
Első győzelmét a Roland Garroson is „Ivánosan" nyerte meg 1984-ben: John McEnroe kétszettes előnyben volt vele szemben. „Na, már megint nem jön össze" – gondolhatta volna egy átlagember. Azonban összeszedte magát, és
egy közel négyórás döntőben fordított és megnyerte élete első Grand Slamjét.
Három hónappal később McEnroe a US Openen visszavágott neki a döntőben, majd egy évvel később a Garroson újabb döntőt elveszítve már egy győzelem és hat vereség volt a mérlege a legrangosabb tornák döntőiben.
Összesen 18 alkalommal járt ilyen magasságokban, és ebből „csak" hét alkalommal tudta megnyerni a trófeát.
Lendl folyamatosan küzdött magával és az elemekkel egyaránt, de előbb-utóbb mindenhol győzni tudott. Egyedül egyetlen helyen nem járt szerencsével: London 17. kerületében.
A wimbledoni tenisztorna maga a stílus, az elegancia és a hagyományok tökéletes ötvözete. Minden teniszező arról álmodik, hogy a közel 150 éves múltra visszatekintő verseny trófeáját a magasba emelhesse. Aki ezt megteszi, az ascoti derbi, vagy a Formula-1-es Monacói Nagydíj nyerteseihez hasonlóan örökké bevonul a történelemkönyvekbe.
Lendl kétszer is csak egy lépésre volt attól, hogy feltegye a koronát irigylésre méltó pályafutására.
A fájó talán nem a legszerencsésebb kifejezés, inkább frusztrálónak nevezném. Az ember egyet tehet, igyekszik a lehető legjobban felkészülni és mindent megtenni a sikerért. Ha mindezek ellenére sem sikerül, akkor nincs miért szégyenkezned, és nincs miért fájjon
– mondta pár éve az Origo Sportnak egy budapesti teniszgálán.
1986-ban a valaha volt egyik legjobb füves pályás játékos, Boris Becker jött vele szembe a döntőben, aki nem adott esélyt neki: 6-4, 6-3, 7-5 arányban simán verte a csehszlovákot. A két teniszező közötti különbség nemcsak Becker kiválóságának, hanem Lendl fáradtságának is köszönhető volt. Az elődöntőben és a negyeddöntőben is döntő szettre kényszerítette őt Tim Mayotte és Slobodan Zivojinovic, és a nyolcaddöntőben Matt Anger ellen is csak négy nehéz szettben, az utolsót 12-10-es rövidítésben tudta megnyerni.
Amikor egy évvel később visszatért Wimbledonba, már ötszörös GS-győztesnek vallhatta magát, és éppen egy 157 hetes világelsőségi sorozat közepén volt.
Mondhatni ő volt a világ legjobb teniszezője. Ezt a szédítő, 1985 szeptembere és 1988 szeptembere közötti teljesítményt csak Roger Federer tudta túlszárnyalni, aki 2004 februárja és 2008 augusztusa között 237 héten át tudott a világranglista élén lenni.
Lendl útja ezúttal könnyebb volt a hetedik mérkőzéséig. Igazán egyszer került közel a kieséshez, a második körben az olasz Paolo Cané két gémre volt a bravúrtól, azonban Lendl fordítani tudott. Miután a negyeddöntőben a Henri Leconte ellen mindkét, az elődöntőben a Stefan Edberg ellen egyetlen rövidítést is sikerült megnyernie, a döntőben az ausztrál Pat Cash ellen egy 73 perces első szettben ez nem sikerült neki, ami meg is törte őt.
Reménykedtem benne, hogy lesz esélyem a győzelemre, de Pat mindenben jobb volt nálam. Valahogy találnom kell valamit, hogy fejlesszem a füves pályás játékom
– érezhető volt a frusztráltsága ezután a döntő után. Ellenfele fantasztikus két hetet tudhatott maga mögött, és csupán egyetlen szett veszteséggel, a Lendl elleni finálét 7-6, 6-2, 7-5-tel hozva megnyerte Wimbledont.
Ismét nem Ivan Lendlnek nevezték Wimbledon férfi egyesének bajnokát. Az interjú után kiemelte, hogy találnia kell valamit ahhoz, hogy megnyerhesse a tornát. Ez nem sikerült neki, viszont 1989-ben és 1990-ben az Australian Open megnyerésével valamelyest vigasztalódhatott. Ahogy már említettük, hát és derékfájdalmai miatt 34 évesen, 1994-ben letette az ütőt, amihez az azt következő 15 évében hozzá se nyúlt.
2010-ben aztán visszatért a teniszvilágba, a háta meggyógyult, aminek köszönhetően elfogadta a kisebb-nagyobb teniszgálákra szóló meghívásokat. Játszott Budapesten korábbi riválisa, Mats Wilander ellen, és a fantasztikus New York-i Madison Square Gardenben John McEnroe ellen is. Mindezek arra ösztönözték, hogy komolyabb szerepet is vállaljon.
Andy Murray és Lendl pályafutásában rengeteg a párhuzam.
Mindketten hihetetlen mennyiségű munkát tesznek bele egy-egy mérkőzésbe, ugyanolyan mentális tulajdonságokkal vannak felvértezve, és a tenisz első és második aranykorában voltak aktívak. A skót teniszező Lendlhez hasonlóan nehezen tudta az utolsó lépést megtenni, hogy az igazán nagyok között emlegessék.
Murray szintén elveszítette első négy Grand Slam-döntőjét, és az ötödiket tudta csak megnyerni.
A közös munkát 2012-ben kezdték el, és amellett, hogy a játéka és a fizikuma is fejlődött Murray-nek, az eredményei is: Wimbledont még elveszítette, de pár héttel később ugyanazon a pályán megnyerte az olimpiát. Stílusosan egy ásszal, Roger Federer ellen lépett be a legnagyobbak közé. Aztán szeptemberben jött a US Open-győzelem egy szeles, ötszettes fináléban Novak Djokovic ellen.
Egy évvel később már Grand Slamen is összejött neki a wimbledoni győzelem, ami magának Lendlnek is kárpótlás lehetett a saját sikertelensége miatt.
Két évre ugyan megszakadt a kapcsolatuk, de miután Lendl ismét pártfogása alá vette Murray-t, előbb megnyerte második Wimbledonját, majd megvédte az olimpiai bajnoki címét.
Nem gondolom, hogy megváltoztattam volna őt, hiszen Andy az egyik legokosabb teniszező. Nagyon jól megértettük egymást, pontosan tudtam, min megy keresztül, egyszerűen csak egy utolsó lökést adtam neki a sikerhez
– mondta az Eurosport riporterének, bizonyos Mats Wilandernek az előző évi US Open alatt.
Annak ellenére, hogy Lendl soha nem nyert Wimbledont, igenis tudta és a mai napig tudja a siker receptjét. Másképp nem tudta volna a jövő egyik nagy sztárját, Alexander Zverevet világbajnoki címhez segíteni. Jelenleg hobbijának, a golfnak él, és családja mellett kutyáival tölti idejét. Kíváncsiak vagyunk, melyik játékos csap le a szabadon lévő legendára.