Nem tudom abbahagyni a sírást, nem hiszem el, hogy Igaly Diána meghalt

Pénteken reggel érkezett a hír, hogy 56 éves korában koronavírusban meghalt Igaly Diána, aki a 2004-es athéni olimpián skeetlövészetben nyert aranyérmet. Igalyt a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Sportlövő Szövetség is saját halottjának tekinti. Az Origónak az olimpiai bajnoknő halála után nyilatkozott Igaly két világbajnok csapattársa, Vasvári Erzsébet és Göbölös Ibolya is. 

Igaly Diána társaságában egyszerűen nem lehetett rosszkedvű az ember. Olyan derű, olyan életerő, olyan tenni akarás áradt a lényéből, amely nagyon kevés magyar sportolóra volt jellemző. Természetesen elsőnek a 2004-es athéni olimpiai győzelme jut az eszébe róla mindenkinek. Igaly számára az volt a tökéletes nap.

Olyan döntőt lőtt az athéni skeetpályán, hogy egyetlen korongot sem hibázott el.

A fantasztikus teljesítmény és az olimpiai bajnoki cím megszerzésének pillanatában a lelátón ülő több ezer magyar egyszerre harsogta: Dia, Dia, Hungária.

S akkor lent a pályán következett a Dia-tánc, az öröm pillanatai, a megvalósult álom, amelyért egész életében küzdött, és amiért mindent, de mindent feláldozott.

Az Európa-bajnok és világcsúcstartó sportlövő, Péni István így emlékezett az Origónak Igaly Diánáról: "Igaly Diánáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Végtelenül szerethető ember, alázatos sportoló, nagy példakép volt ő.

Nagyon szimpatikus volt vele kapcsolatban, hogy szüleiről, akik a sportlövészet szeretetét átadták neki, mindig óriási tisztelettel megemlékezett. Mivel az én szüleim még egy időben versenyeztek vele, kis gyermek korom óta ismertem, tiszteltem Dianát. Az eredményeimhez mindig az elsők között gratulált.

Legszebb emlékeim közé tartozik 2004, amikor autóban utazva, a rádióban hallgattuk Siklós Erik közvetítését az athéni olimpiai döntőről. Katartikus élmény volt, bár még kisgyerek voltam, de tisztán átéreztem a győzelem mámorító érzését."

Már a 2000-ben Sydney-ben megrendezett olimpiára is esélyesként érkezett, hiszen 1998-ban a barcelonai világbajnokságon aranyérmet nyert a skeet egyéni versenyszámában. Ez természetesen nagy nyomásként nehezedett rá, hiszen világbajnokként sokan azt várták tőle, hogy az olimpiát is megnyeri.

Ez akkor még nem sikerült neki, harmadik lett, de ennek a bronzéremnek is úgy tudott örülni, mint egy kisgyerek.

A hihetetlen izgalmas döntőben a bronzéremről szétlövés döntött, ebben le tudta győzni a hazai pályán versenyző ausztrál Tash Lonsdale-t. A szétlövést követően minden magyar együtt sírt az örömében zokogó Igaly Diánával a Föld másik oldalán.

Sinka László, a Magyar Sportlövő Szövetség főtitkára Sydney-ben még a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkáraként volt jelen. Az Origónak ő így emlékezett meg Igalyról.

Romokban hever az egész sportág és én magam is. Felfoghatatlan Igaly Diána elvesztése. Az egész magyar sportnak óriási vesztesége az ő halála. Nagyon sajnálom a történteket, olyan ember ment el, aki a jóság megtestesítője volt.

Soha nem felejtem el, amikor odaadta az olimpiai bronzérmét Sydney-ben az olimpiai faluban, hogy mindenki azt nézegethesse.

A világ egyik legszorgalmasabb embere volt, nála többet senki sem tett azért, hogy hogy olimpiai bajnok lehessen. És megcsinálta. A sporton kívül is sokat harcolt. Küzdött azért a lőtérért, ahol a versenyekre felkészült, a gyerekekért, akik ezt a sportágat választották. Oktatta a vadászokat is, rendkívül sokoldalú ember volt. 2012 óta alelnöke volt a sportlövő szövetségnek, itt is rengeteget dolgozott.

A legnagyobb fájdalom számomra az, hogy mindezt múlt időben kell már mondani. Sok tragédia érte az embert az életében, de akit jó barátodnak tudsz, aki még közelebb van hozzád, annak az elvesztése még borzalmasabb.

Igaly Diána ilyen ember volt, aki különleges helyet foglalt el az életemben."

1990. augusztus 11., Moszkva. Ezen a napon a magyar női skeetválogatott világcsúccsal nyerte meg a csapat-világbajnokságot az akkor még szovjet fővárosban. Ezt a fantasztikus eredményt akkor három magyar lány, Vasvári Erzsébet, Göbölös Ibolya és a 25 éves Igaly Diána érte el a Mitiscsi lőtéren. A 429 korongos világcsúcs elképesztő eredmény és teljesítmény volt.

Amikor pénteken délben telefonon kerestem az akkori csapattársat, Vasvári Erzsébetet, a világbajnok a sírástól elcsukló hangon csak nagyon röviden tudott beszélni Igaly Dianáról. "Az egész koronglövő társadalom mélyen le van sújtva.

Egy ország gyászolja az olimpiai bajnokot, a népszerű és kedves Igaly Dianát. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Dia nem tudott megküzdeni ezzel a betegséggel és elvesztettük őt.

Nagyon sajnálom a családját, nagyon büszke vagyok, hogy ismerhettem. Számomra elfogadhatatlan, hogy nincs többé.

Az utolsó pillanatig reménykedtünk, hogy győzni fog, hogy legyőzi a koronavírust. Most, amikor rá emlékezem, csak annyit tudok még mondani, hogy úgy kell továbbmennünk az úton, ahogy ő elképzelte, ahogyan élt."

"Ez olyan szép volt, mint a te arcod" - így gratulált Igaly Dianának egy férfi skeetlövő 1998. július 27-én Barcelonában, amikor a magyar sportolónő élete első egyéni vb-aranyát nyerte meg. Ez a nap, ez a verseny különleges helyet foglalt el Igaly életében, mert fél évvel korábban halt meg az édesapja, aki egyben edzője is volt. A mélységes gyász hosszú ideig tartott, majd innen kellett elkezdenie a felkészülést Igalynak a barcelonai világbajnokságra.

Akkor, a verseny után a Nemzeti Sportnak különleges nyilatkozatot adott.

A verseny elején a kettes lőállásban megláttam egy szétlőtt korongdarabot. Olyan formája volt, mint Magyarországnak. Jöjjön le a pályára, megmutatom... Szóval, ez a kis darabka annyira megfogott, és arra gondoltam, nem lehet véletlen, hogy ezt megláttam.

Talán az sem volt véletlen, hogy nyertem. A sors talán ilyen jóságos is tud lenni. De erről most nagyon nehéz beszélnem. Egy biztos, az édesapám egész idő alatt velem volt. Itt belül, a szívemben. És biztos vagyok benne, tudja azt is, hogy világbajnok vagyok."

2002. július 6., Lahti. A magyar sportolók közül elsőként szerzett olimpiai kvótát Igaly Diána a finnországi sportlövő világbajnokságon, ahol a női egyéni skeetlövészetben megvédte világbajnoki aranyérmét.

Egy héttel korábban a Suhlban rendezett VK-versenyen nem sikerült neki a kvótaszerzés, akkor két napig nem tudott aludni a szomorúságtól.

Lahtiban ellenállhatatlan versenyzéssel nyert és jutott ki az athéni olimpiára, ahol később aranyérmes lett. A második egyéni vb-aranya után megfogadta, hogy vörös haját koromfeketére festeti. Betartotta az ígéretét, miként azt is, amit az olimpiai győzelme esetére fogadott meg: egy tandemugrást ejtőernyővel. "A családom először jól megszidott, hogy a rádióból meg az újságból kellett megtudniuk, hogy hajszínváltásra készülök. Aztán persze egyből azt tudakolták, mennyire komoly az elhatározásom.

De muszáj állnom a szavam.

Az egész a sydney-i olimpiával kezdődött. Vasvári Erzsi nagyon jól ismer, tudja, hogy időnként provokálni kell, hogy higgyek önmagámban. Így aztán megkérdezte, mire lennék képes az olimpiai aranyéremért, képes lennék-e például feketére festetni a hajamat. Én pedig gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen.

Nos, mivel Ausztráliában bronzérmes lettem, el is feledkeztem a fogadkozásról. Nem úgy Böbe. A versenyünk előtt Lahti belvárosában sétálgattunk, és az egyik illatszerüzletben elkezdtünk póthajakat próbálgatni, amikor újra előhozakodott a dologgal. Persze megint belementem. Most meg már nincs visszaút. Annyi kedvezményt azért kaptam, hogy elég csak színeztetni, mert az remélhetőleg pár mosás után kijön. Hogy mire lennék képes egy olimpiai győzelemért? Ha kell, hupikékre is festeném a hajam."

Az Origónak nyilatkozott Göbölös Ibolya, aki szintén tagja volt a kétszeres világ és négyszeres Európa-bajnok magyar női skeetcsapatnak.

Nagyon nehéz tartanom magam, tegnap este még nem tudtam sírni, de most nem bírom abbahagyni a sírást. Nem hiszem el, hogy Diána meghalt.

Igaly Dianát 7-8 éves kora óta ismerem. Rengeteg emlékem van róla a gyerekkorából is. Amíg a szülei lőttek, mi együtt játszottunk a lőtéren. 27 évig voltunk csapattársak. Nagyon nehéz elfogadni, ami történt. Nagyon sokat köszönhettem neki is, és Vasvári Erzsébetnek is, hogy ennek a világbajnok csapatnak a tagja lehettem. Nem is olyan régen nézegettem a versenyekről készült videókat, azt kérdeztem magamtól, úristen, hogyan tudtuk mi ezt véghezvinni. Két világbajnoki cím mellett négy Európa-bajnokságon nyertünk. Barátok voltunk, ha eszünkbe jutott a másik, azonnal telefonáltam.

Utoljára a születésnapja után beszéltem vele, nagyon szerettem őt, nagyon fog hiányozni. Az a rengeteg kép, az a rengeteg emlék, a beszélgetések a nevetések a közös utazások során. Nagyon sokat voltunk együtt, a 27 év nagyon hosszú idő. Igaz, hogy nem azonos klubban versenyeztünk, de ez nem akadályozott meg bennünket semmiben. Nem volt olyan hét, hogy ne találkoztunk volna. Diána nevelte a fiatalokat, ahogyan én is, a versenyeken is nagyon sokat beszélgettünk, pedig már nem lövünk.

Nem tudok magamhoz térni, nem tudom, hogyan lesz tovább, de olyan, amilyen volt, már soha többé nem lesz."

Igaly Diána 56 éves korában halt meg. A Magyar Sportlövő Szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság is saját halottjának tekinti.