Zuhanás egy másik életbe - túlélte a balesetet és halhatatlan paralimpiai bajnok lett

1991. április 22-én, napra pontosan 30 évvel ezelőtt történt, hogy Regensburg és Passau között felborult a magyar tőrvívó-válogatott kisbusza. A baleset következtében a Szöulban olimpiai bronzérmet szerző Szekeres Pál, olyan súlyosan megsérült, hogy örökre kerekesszékbe került. Parasportolóként tért vissza, és ő lett a világon az első sportoló, aki olimpián és paralimpián is érmet tudott szerezni.

2010 tájékán egy gödöllői gyerek kard versenyen ifjabb Szekeres Pállal kerültem egy csoportkörbe. Nem ismertem előtte, így az apukáját sem, aki végig nagy lelkesedéssel szurkolt az ifjabb Palkónak. A BVSC fiatal vívója hamar abbahagyta a vívást, s a labdarúgást választotta sportágának, melyet azóta is űz. A három Szekeres utódból már csak Laura vív, ő a Törekvésben – apja fegyverét – a tőrt forgatja, és ápolja a családi hagyományt. A verseny után édesapám elmesélte nekem, ki is volt a kerekesszékes úr. Amikor a nyári zánkai utánpótlás-válogatott edzőtáborban Decsi István mestertől csak úgy vehettük át a szobánk kulcsát, ha megválaszoljuk a régi nagyokról feltett kérdéseit, már egyből rá tudtam vágni:

Szekeres Pál olimpiai bronzérmes, paralimpiai bajnok tőrvívó!

1976 őszén Budapest-szerte jelentek meg szórólapok, miszerint az Újpesti Dózsa vívószakosztálya felvételt hirdet. Szekeres, mint a legtöbb kisfiú, rajongott a Tenkes kapitányáért, D'Artagnanért, vagy éppen Lagardere lovagjának szerepébe bújt bele, amikor botokkal kardoztak játszótársaival. A Dózsánál az alapokat Horváth Máriától tanulta, akinek a legelső kezdőcsoportjába került a későbbi olimpikon.

Szekeres Pál háromszoros paralimpiai bajnok vívó Forrás: Fotó: Marton Szilvia – Origo

A Törekvés SE Mara nénije a mai napig őt tartja edzői pályafutása csúcsversenyzőjének. Tőle került aztán Beliczay Sándor kezei alá, akivel egészen 2013-as visszavonulásáig dolgozott együtt. A mester úgy emlékszik vissza a gyermek Szekeresre, mint egy vékonydongájú kisfiúra, aki a játékokban nagyon harcos volt és keményen küzdött, ebből már látszott, hogy egy küzdősportágban tehetséges lehet.

Szekerest nem egészen öt évvel azután, hogy először tőrt fogott a kezében, 1981-ben behívták a felnőtt válogatott keretébe, ekkor mindössze 16 éves volt.

Három évre rá a pozsonyi Ifjúsági Barátság Versenyen egyéni bajnok lett, a csapatversenyen sorozatban kétszer is ezüstérmet szereztek. A baráti szocialista országok 1964-ben állapodtak meg egy, a fiatal korosztályok részére rendezendő versenysorozat életre hívásáról. A különböző sportágakban rendezett versenyek a 14-18 évesek számára számos esetben komoly kiugrási lehetőséget biztosítottak. A később már néhány nyugati ország meghívásával lebonyolított versenysorozat egyre inkább veszített jelentőségéből, majd 1990-ben végleg megszüntették.

Olimpiai álom

A Szekerest soraiban tudó férfi tőr csapat kijutott az 1984-es Los Angeles-i olimpiára, de a szocialista blokk bojkottja miatt repülő helyett BKV buszra szálltak a magyar vívók, ugyanis a Barátság Versenyek vívóversenyeit Budapesten rendezték. A korabeli Népsort így fogalmazott a versenyről: „Érkeznek a versenyzők a nemzetközi A-kategóriás nyílt vívóversenyre, amely július 15-én, vasárnap kezdődik a Nemzeti Sportcsarnokban. Befutottak a végleges nevezések a Magyar Vívó Szövetségbe. A teljes lista — a kubaiak kivételével — a következő. Férfi tőr: Lengyelország, Bulgária, Románia, NDK, Magyarország."

A csapat ezüstérmet szerzett Budapesten, erről így írt a Népsport: „három jó szellemű fiatalember, Érsek, Szekeres és Gátai meglendítette itthon a fegyvernemet, a szövetségi kapitány bízik abban, hogy még sok örömet szereznek a sportág híveinek."

A következő években csakugyan összeállt a csapat, és egyéniben is szép eredményeket hoztak a magyar tőrözők. Egy évvel a szöuli játékok előtt bronzérmet szereztek a világbajnokságon Szekeresék. 1988-ban már kimondottan érmet vártak az olimpián a csapattól, mely elvárást sikerült teljesíteni. A szovjetek és az NSZK mögött harmadik lett a Busa István, Érsek Zsolt, Gátai Róbert, Szekeres Pál, Szelei István összeállítású ötös.

Érsek Zsolt (b), Szekeres Pál (b2), Szelei István (k), Gátai Róbert (j2) és Busa István (j), a bronzérmes férfi tőrcsapat tagjai eredményhirdetés után a dobogóról integetnek a XXIV. szöuli nyári olimpiai játékokon Forrás: MTI/Németh Ferenc

Ezzel története során másodjára állhatott dobogóra magyar férfi tőrcsapat olimpián. Az egyéni versenyek során Érsek ötödik, Szekeres 28. lett.

Szekeres Pál még csak 25 éves volt, amikor 1989-ben a világranglista élére is felküzdötte magát. Pályafutása egyik csúcsának azt tartja, amikor meghívták a Mesterek Tornájára.

Ezt a világversenyt csak néhány alkalommal rendezték meg egy hatalmas gála formájában, Németországban. Élőben közvetítette a TV, rengeteg riporter zsongott a vívók körül, és jelentős összeget kaptak a versenyzők. Ezek után kellő ambícióval és eltökéltséggel vágott neki a budapesti vívó-világbajnokságra (1991) és a barcelonai olimpiára való felkészülésnek, de az élet közbeszólt.

A baleset

1991 áprilisában Bonnba utazott a férfi tőr válogatott egy világkupaversenyre. Április 23-án, kedden még Busa István döntőjéről írtak a lapok, egy nappal később viszont hírt adtak a hétfői szerencsétlenségről.

A csapat ugyanis hazafelé, délután 14 órakor, Passau előtt mintegy 80 km-rel az autópályán balesetet szenvedett. A gépkocsit – egy Ford kisbuszt – Hidasi József vezette, utasai pedig Szelei István, Kis Róbert, Gátai Róbert, Busa István, Szekeres Pál, és Kun Csaba voltak. A baleset körülményeiről a sofőr így számolt be:

Az autópályán mintegy 100 km-es sebességgel mentem. Miután az előttünk haladó busz előzésébe kezdtem, az váratlanul, irányjelzés nélkül elénk vágott. Először balra kaptam a kormányt, de utána a szalagkorlát miatt jobbra. Ekkor megpördültünk és az árokban kötöttünk ki. A balesetnek egyébként szemtanúja volt egy mögöttünk haladó BMW vezetője is, aki tanúsította, hogy a busz valóban index nélkül, váratlanul vágott elénk."

Hidasi és Szelei a müncheni magyar konzulátus segítségével, vonattal érkezett Magyarországra. Kis könnyebb sérülést szenvedett, Gátai a vállát ütötte be, Busa állát pedig két öltéssel összevarrták. Egynapi megfigyelés után ők is elhagyhatták a kórházat. Sajnos, Szekeres és Kun sérülése súlyosabbnak bizonyult.

Szekeres Pál a B kategóriájú kerekesszékes vívók versenyén a 2012-es londoni paralimpián az Excel Csarnokban Forrás: MTI/Beliczay László

A három könnyebben sérült vívó kedden este érkezett gépkocsival Budapestre. Hazaérkezésük után Gátai Róbert a következőképpen mondta el a baleset történetét:

Magamban már százszor visszaidéztem; a hátsó sorban hárman ültünk, bal oldalon Kun, aztán én, mellettem Szekeres Pali. Én olvastam, ők kártyázni akartak, ezért aztán helyet cseréltünk Palival. Arra kaptam fel a fejem, hogy a sofőr elrántja a kormányt, mert bevágott elénk egy busz. Jobbra-balra sodródtunk, én lecsúsztam az ülésről, kitámasztottam a térdemet, becsuktam a szemem, és vártam az ütközést. Tudtam, hogy valami hatalmas baj lesz. Sajnos, az lett."

A két fiatalember állapotáról dr. Spicher, a baleseti osztály főorvosa nem adott pontos felvilágosítást a magyar sajtónak. Késő este azonban hazaérkezett Kovács Tamás technikai igazgató és dr. Kamuti Jenő, a szövetség elnöke, akik Regensburgban felkeresték a két sérült tőrözőt.

„Mindkét beteg állapota súlyos – mondta dr. Kamuti. – Szekeres háti csigolyatörést szenvedett, a hosszú műtét után azonban már magához tért. Emellett törései és mellkassérülései vannak. Kun állapota szintén súlyos, főképp mellkasi sérülése, valamint agyrázkódása miatt még nem nyerte vissza eszméletét. Mindkettőjük esetében korai bármit mondani a gyógyulásról, az viszont biztos, hogy a felépülés – mint hasonló helyzetben mindig – hosszabb időt vesz igénybe."

Három héttel a baleset után Kun Csabát hazaengedték Magyarországra, de csak a budapesti MÁV-kórház 3-as sebészetére. Kun a kisbusz felborulásakor egyből eszméletét vesztette, a regensburgi kórházban pedig mesterséges kómában tartották és géppel lélegeztették. Szerencsére ő felépült sérüléseiből.

Szekeres kizuhant a kisbuszból, a forgalmas autópálya helyett, az út melletti szántóföldre esett. Így, bár túlélte a balesetet, de gerinctörése következtében az orvosai számára világossá vált, hogy többé nem fog lábra állni.

Előbb az ulmi, majd a karlsbadi rehabilitációs intézetben kezelték. Az 1991-es budapesti vívó világbajnokságot nem csak a tőrözők balesete árnyékolta be. Májusban, 81 esztendős korában elhunyt minden idők legeredményesebb magyar olimpikonja, Gerevich Aladár hétszeres olimpiai bajnok kardvívó.

A rehabilitáció

Pár héttel fia szerencsétlensége előtt idősebb Szekeres Pál is autóbalesetet szenvedett, így feleségére, Máriára óriási teher hárult. A család rendkívül nehéz helyzetbe került, megsegítésükre gyűjtéseket rendeztek országszerte, többek között az Újpest-Ferencváros NB I-es rangadó meccsbevételét is felajánlották, és még egy segélykoncertet is szerveztek Pali és családja támogatására.

Az áprilisi baleset után először szeptemberben térhetett haza Szekeres, igaz, csak egy születésnapi ünneplés erejéig, németországi rehabilitációja még javában zajlott.

Itthon közel száz barátjával ünnepelt, még Olaszországból is érkeztek korábbi riválisok, hogy együtt köszöntsék 27. születésnapja alkalmából. Kamuti Jenő, Kovács Tamás és Szabó Bence mellett az itthoni vívók közül többen is látogatták őt Németországban. Barátnője – és későbbi felesége – Anikó minden nap telefonon olvasta be neki a Nemzeti Sportot. Egerszegi Krisztina jótékonysági árverésre bocsátotta válogatott melegítőjét, melyet Szekeres klubja, a BVSC vásárolt meg, ezzel támogatva és népszerűsítve kerekesszékbe került vívójuk ügyét.

Szekeres Pál (b) az első és Luca Vitalesta (feltartott kézzel) a második helyezett a Törley-kupa nemzetközi tőrverseny döntőjének eredményhírdetésén, a Vigadóban Forrás: MTI/Kisbenedek Attila

Szekeres 2020-ban így emlékezett vissza a rehabilitációs intézetben eltöltött időre:

A balesetet követő egy év rettentően nehéz volt nekem és a környezetemnek. Egyáltalán nem könnyű elfogadni azt, ha az ember az akarata ellenére változásra van kényszerítve. 27 évesen eltört gerinccel feküdtem a kórházi ágyon, rádöbbentem arra, hogy ez másik véglete az életnek.

A paralimpiai ikon

Szekeres korábban bevallotta, hogy a kórházban töltött időszak során gondolt arra, hogy véget vessen életének, de egy új lehetőség visszaadta életkedvét. Batizi Sándor volt akkoriban a német kerekesszékes vívóválogatott szövetségi kapitánya, a mester az elsők között látogatta meg Szekerest. Elmondta neki, hogy létezik vívás mozgáskorlátozottak számára is, és szívesen elvinné magával novemberben egy belgiumi edzőtáborba. Szekeres beleegyezett, majd az első edzés után azt mondta Batizinak:

„mester, én újra ember vagyok!"

Szekeres Pál (b) vív a francia Alim Latreche-vel a négy közé jutásért a B kategóriájú kerekesszékes vívók versenyén a 2012-es londoni paralimpián Forrás: MTI/Beliczay László

Az edzőtábor után Európa-bajnokság következett Belgiumban, ahol nem talált legyőzőre a pár hónapja még élet és halál között lebegő újdonsült paravívó. és 209 nappal a majdnem végzetes balesetét követően elfoglalta Európa trónját. Ezzel a győzelemmel kiharcolta a barcelonai paralimpián való részvételt, decemberben pedig hosszú hónapok után végre elhagyhatta a németországi rehabilitációs intézetet, és végleg hazaköltözhetett Budapestre.

Hazatérését követően egyből tagja lett a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetségének.

Itthon Beliczay Sándorral folytatta a munkát, aki rengeteget olvasott, képezte magát, meg kellett tanulnia, hogyan is kell iskolát adni a székben. Beliczay tanítványai azóta számos érmet nyertek paralimpiákon, ő maga pedig már három alkalommal vehette át az év fogyatékosokkal foglalkozó edzője díjat.

Szekeres Pál (b) kerekesszékes kardvívásban bronzérmet szerzett az athéni paralimpián, így dobogós helyezéssel ünnepelte 40. születésnapját Forrás: MTI/Illyés Tibor

A közös munka beérett Barcelonában, hiszen kerekesszékes tőrvívásban egyéni paralimpiai bajnokságot nyert Szekeres Pál, ezzel pedig az olimpiák történetében először került érem egy sportoló nyakába olimpián és paralimpián is. A világon jelenleg még egy olimpikon van, akinek sikerült elérnie ezt a bravúrt. A Sydneyben ezüstérmes skót kerékpáros, Craig MacLean 2012-ben Londonban nyert paralimpiát.

Szekeres Pál szinte egyeduralkodója lett a kerekesszékes mezőnynek.

Tőrben 10 évig veretlen volt világversenyeken, melyeken 1991 és 2011 között több mint 25 érmet szerzett. Atlantában megvédte bajnoki címét, sőt kardvívásban is győzedelmeskedett, így háromszoros paralimpiai bajnoknak mondhatja magát. Utolsó nemzetközi sikere a 2011-es sheffieldi EB-n volt, ahol 47 évesen nyert egyéniben. Az aktív sporttal 2013-ban hagyott fel.

Sportvezetői, politikai pályafutása

1998-ban az MDF színeiben indult az országgyűlési választáson. A parlamentbe nem jutott be, de Deutsch Tamás, akkori sportminiszter felkérésére elvállalta a fogyatékosok sportjáért felelős helyettes államtitkári pozíciót.

Érdekesség, hogy ez a felkérés ugyanazon a napon történt, amikor felesége Anikó közölte vele, hogy gyermeket vár.

Szekeres munkáját dicséri, hogy a kormányváltás után is megtarthatta pozícióját egészen 2006-ig. 2008 és 2010 között a tőrvívó válogatott szövetségi kapitányi posztját töltötte be. A második Orbán-kormányban már a sportpolitikáért felelős helyettes államtitkári posztra nevezték ki, majd az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri biztosa lett. 2020-ban választották újra az Amputáltak és Kerekesszékesek Nemzetközi Sportszövetségének (IWAS) Kerekesszékes Vívó Bizottságának élére.

Szekeres Pál olimpiai bronzérmes, háromszoros paralimpiai bajnok magyar tőr- és kardvívó, miniszteri biztos a magyar parasport napja alkalmából rendezett koszorúzáson a magyar paralimpiai bajnokok neveit felsoroló emlékfalnál a budapesti Olimpiai Parkban 2020. február 22-én Forrás: MTI/Mohai Balázs

Megszámolni is nehéz, mennyi címmel és kitüntetéssel rendelkezik Szekeres Pál. Ezek mögött a sikerek mögött viszont rengeteg akaraterő és kitartás bújik meg. Szekeres már több mint 20 éve dolgozik a közigazgatásban, és elvitathatatlan érdemei vannak abban, hogy a magyar társadalom egyre kevésbé kezeli tabu témaként a fogyatékosságot és a fogyatékos embereket.

A fogyatékos sportolókat is egyre jobban megbecsüli és elismeri a többségi társadalom, egy szemléletes példa erre, hogy a múlt hónapban a Magyar Paralimpiai Bizottság bejelentette, jelentősen megemelik a magyar paralimpiai érmesek és helyezettek állami jutalmát.

Szekeres Pál életútja mindenki számára példaértékű lehet, bár magát nem tartja példaképnek, az ő pályája erőt adhat azoknak az embertársainknak, akik a legjobban rászorulnak.