Akár olimpiai főpróbaként is tekinthetünk a műugrók VK-versenyére Tokióban. Ám ebben a sportolóknak semmi köszönetünk nincs. Az Aftenposten című lapnak Helle és Anne Vilde Tuxen számolt be a helyszínen tapasztaltakról.
A két sportoló elmondta, hogy a japán főváros utcái szinte üresek, alig látni ott embert. A járvány újabb tetőzését élik meg a japánok, a fővárosban naponta 1000 új fertőzöttet regisztrálnak. A VK-verseny, amely egyben az olimpiai kvalifikációba is beletartozik, szintén rendkívüli körülmények között zajlik. A két norvég lány az Egyesült Államokban él, ott tanulnak egyetemen, s onnan érkeztek meg április 27-én Tokióba.
"Az életünk olyan, mintha börtönben lennénk" - számoltak be a tapasztalatokról.
A szállodai szobát akkor hagyhatjuk el, ha a versenyre megyünk, ezen túl naponta háromszor léphetünk ki a folyosóra, amikor meghozzák az ételeket. A kaját a szobában kell elfogyasztani. Külön engedélyt kell kérni ahhoz, hogy a lifteket használhassuk. Amúgy is nyomós indok és külön engedély kell ahhoz, hogy a szobákat elhagyjuk.
A lifteket beöltözött emberek kezelik, a nyomógombhoz nem nyúlhatunk. Amikor edzésre megyünk, a helyi szervezők rádión szólnak le az illetékeseknek, akik megadják a jelt, hogy a szobát elhagyhatjuk.
Az uszoda öt percre van a hoteltől, de oda sem mehetünk gyalog. Külön busszal visznek bennünket. Természetesen minden egyes nap PCR-teszten esünk át.
A szálloda tele van biztonsági őrökkel, akik mindenkit figyelnek. Amikor az egyik nap a szállodában sorban álltunk és hangosan nevettünk, az egyik őr odajött és figyelmeztetett, hogy azonnal fejezzük be ezt. A hangos nevetést, kiáltozást az olimpián is tiltják majd.
A legnehezebben azt viseljük el, hogy nem mehetünk ki a hotelből, nem vehetünk magunkhoz egy kis snacket. Az étkezésekhez csak vizet adnak, semmi mást nem ihatunk."
A sportolók ennek ellenére azt hangsúlyozták, hogy örülnek a versenynek, mert ha ez nem lenne, akkor valószínűleg az olimpián sem tudnának elindulni.