Először idézzük fel a szörnyű balesetet:
Daniel André Tande most így beszélt az eseményekről. "Amikor először magamhoz tértem a kórházban, sírni kezdtem, édesanyám és a barátnőm ott álltak az ágyam mellett. Ez az első dolog, amire emlékszem az ébredés után. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy eljöttek Ljubljanába, borzalmas dolog lett volna ott egyedül feküdni.
Az orvosok azt mondták, hogy az esés után 2-3 percre leállt a pulzusom, újra kellett éleszteniük. Négy belső agyi vérzésem is volt, a kulcscsontom darabokra tört, most is tíz csavar tartja. A tüdőm is kilyukadt."
Érdekes, amit a norvég sportoló az ugrásról mondott:
Magára a balesetre egyáltalán nem emlékszem. Az utolsó dolog, ami eszembe jut, hogy nagyon szép napsütéses nap volt Szlovéniában és a verseny előtt a húgommal sétálni mentem. Innentől kezdve teljes a filmszakadás."
A norvég sportoló elárulta, hogy képes volt visszanézni az ugrást, amely amúgy annyira borzalmas volt, hogy a norvég állami tévé nem is mutatta be többször.
Az ugrás első az első pillanatban jónak tűnt, de aztán látszik, hogy a levegőben megpróbálom korrigálni a tartásomat, majd elvesztem az egyensúlyom és mindennek vége."
Tande azt is elmondta, hogy esze ágában nincs abbahagyni a síugrást. "Várom, hogy visszatérhessek és Planicán is szívesen ugrom majd. Nem akarok félni, folytatom a versenyzést."