Késely Ajna utólag belegondolva nem érti, miért kért bocsánatot azért, mert a dobogót jelölte meg célként Tokióban.
„Túl közel az álom, túl közel a mindent eldöntő pillanat! Egy gondolattal köszöntöttem ezt a kalandot... élvezd ki a mostot! A reptéren készült egy interjú velem, s a szokásos kérdéseket tették fel. Majd a kérdések sora végén, a legutolsók között volt, hogy : 'Mi a célom és minek örülnék a legjobban?' Gondolkodás nélkül,
teljesen véletlen kibukott belőlem, hogy dobogó... de közben az agyam végig a döntőre gondolt. Mondtam is, hogy: 'Végül D betű ez is, az is. Viszont ne haragudjatok, nem akartam ezt kimondani. Ugyanis fogadalmat tettem, hogy sosem mondok helyezést,
maximum érzelmeket. Hiszen nemcsak a jó felkészülésen dől el, ki lesz a győztese a futamnak, hanem meghatározza az a pillanat is, hogyan állsz bele abba a pillanatba. Azaz egész lényed jelen van, vagy éppen a démonjaiddal szállsz először harcba.
Szavaim végén, s az interjú végezetével, leizzadva, hogy ez mind kibukott belőlem, elgondolkodtam... Miért kértem bocsánatot? Mert merek nagyot álmodni?
Mert ha nem is sikerül, de mindig is célom lesz? Mert önmagam vagyok? Mert minden sportoló, ki feláldozza egy részét, megérdemelné a dicsőséget? Úgy, ahogy Ti is? Mert győztesek vagyunk? Mert a világ egy lehetőség? Inkább éltessen a realitás, vagy éppen az irrealitás, de legyen terved, legyen álmod, legyen célod!"