Késely nem írja le konkrétan, hogy a nála, Kőbányán töltött évekről szól a posztja, de elképzelhető, hogy Turi Györgyről van szó – vette észre a Ripost.
„Igyekeztem távol tartani önmagamat tőletek, az igazságtól, a saját hangomtól. Mégis itt állok lelki meztelenséggel, s ki engem ismer, évről évre követhette lelki gyengülésemet. Azt hittem ez a normális.
Nem történeteket hoztam, nem a rég múltról jöttem beszélni! A lap tiszta... jöttem, győztem, sérültem, s végül mentem. Most gyógyulok... ez az én folyamatom... Egy történetet mégis asztalra terítek Nektek! A város esti fényei hozzák vissza a rég múltat. Valami feltörekvőben van, olyan deja vu. Édesanyukám vezet, mint minden reggel az uszodába menet. Ott vagyok 12-17 éves koromig, anya mellett. Ebben a
pillanatban maradok, s átélem ezt a régi érzelem hullámvasutat újból és újból. Visszaránt a jelenbe egy meleg kéz és könnycseppjeim az arcomon.
Anyára nézek, a fáradt szomorú szemébe, s ő csak annyit súg: 'Tudom Ajna, de ennek mind vége. Erősek voltunk, s erősen küzdöttél. Most engedd a gyógyulás útjára. A témában a további elzárkózásom és lelkem megkönnyebbülése ad arra okot, hogy soraimat itt és most megosszam."