Michael Jordant minden idők legjobb kosárlabdázójaként tartják számon a világon. Vele kapcsolatban azt sem túlzás állítani, hogy talán a valaha volt legnagyobb sportoló. Mégis van olyan időszak a pályafutásában, amelyik
a mai napig sokak számára érthetetlen, mégpedig az első visszavonulása és a másfél éves szünet 1993 és 1995 között.
A legendás kosaras világszerte megdöbbentette a szurkolókat, amikor 1993-ban először visszavonult. Jordan a pályafutása csúcsán volt, három egymást követő NBA-címig vezette a Chicago Bullst. A
döntésében szerepet játszott édesapja meggyilkolása, valamint az, hogy állítása szerint elveszítette a szenvedélyét a kosárlabda iránt.
Jordannek édesapja volt a legjobb barátja és a mentora is, így nem csoda, ha rettenetesen megrázták a történtek. A klasszis játékos és stábja az 1993-94-es idény rajtja előtt összehívott egy sajtótájékoztatót október 6-ra, ahol 30 évesen bejelentette visszavonulását.
Elértem a karrierem csúcsát. Úgy érzem, már semmi mást nem tudok bizonyítani"
- mondta Jordan.
Az édesapja iránti tiszteletből - James Jordan vágyát szerette volna valóra váltani azzal, hogy baseballjátékos lett belőle, még akkor is, ha ezt ő már nem élhette meg -
1994 februárjában aláírt a Chicago White Sox harmadosztályú farmcsapatához, a Birmingham Baronhoz. Hamar kiderült, hogy a baseball nem az ő sportja,
így bő egy évvel később, 1995 márciusában le is tette az ütőt a sikeresnek nem éppen mondható "pályafutás végén."
Nem sokkal később már újra a Chicago Bullsszal edzett, március 18-án pedig pedig közleményben jelentette be, hogy visszatér.
Másnap pedig pályára is lépett az Indiana Pacers ellen, a meccs minden addigi nézettségi rekordot megdöntött. 1998-ban a hatodik döntő MVP-cím elnyerése után, 35 évesen pedig ismét visszavonult, bár hivatalosan csak 1999 elején jelentette be a hírt, amikor bérvita miatt csúszott az NBA szezonrajtja. Ám itt még nem volt vége a történetnek. Ugyanis később tulajdonrészt szerzett a Washington Wizardsnál, majd
2001-ben vissza is tért a pályára a csapat színeiben. Lehúzott még két, nem túl jól sikerült idényt, 2003-ban pedig végleg visszavonult a profi kosárlabdázástól.
Michael Jordanhez hasonlóan Magic Johnson is sokkolta a sportvilágot, igaz az ő története merőben más, mint a Bulls legendájáé. A kosárlabdázás történetének egyik, ha nem a legjobb irányítója ötször nyert bajnokságot, a nyolcvanas években Larry Birddel való rivalizálása emelte új szintre az NBA-t.
1991-ben mindenkit meglepetett a hirtelen jött visszavonulása, amit HIV-fertőzésével magyarázott.
Az 1992-es All-Star gálára visszatért, itt MVP lett, illetve tagja volt a barcelonai olimpián mindenkit agyonverő Dream Teamnek is.
Ezt követően ismét visszavonult, a visszatérésére 1996-ig kellett várni. Ebben a szezonban 32 mérkőzést játszott le a Los Angeles Lakers színeiben, majd az évadot követően harmadszor, immár végleg befejezte a játékot.
Ez nem is csoda, a korábbi zseniális teljesítményét már nem tudta megközelíteni. Visszavonulását követően az AIDS megelőzésének, a biztonságos szexnek, a filantrópiának lett szószólója.
A háromszoros aranylabdás Johan Cruyffot minden idők egyik legjobb labdarúgójaként tartják számon, a holland futball legendás alakja. Igazi zseni volt játékosként, viszont nehéz ember, és rettentően öntörvényű volt a beszámolók szerint. Így nem is meglepő, hogy az ő pályafutása sem volt éppen nyugodt. Az 1974-es világbajnokságon a döntőig vezette a hollandokat, ahol Neeskens büntetőjével 1-0-ra vezettek, de végül 2-1-re kikaptak a házigazda Nyugat-Németországtól. Ezt követően még segített a nemzeti csapatnak abban, hogy kvalifikálja magát
az 1978-s tornára, azonban a tornára már nem utazott el. 1978-ban még megnyerte a Spanyol Kupát is a Barcával, azonban a szezon végén, 30 évesen váratlanul bejelentette, hogy visszavonul a futballtól.
Akkor úgy nyilatkozott, hogy az argentínai diktatúra elleni tiltakozásként nem vesz részt már a világbajnokságon sem.
Később azonban megerősítette, hogy azért nem ment el a tornára, mert még az előző évben betörtek a barcelonai lakásukba, megkötözték őt és feleségét, ráadásul rá fegyvert is fogtak a gyermekeik szeme láttára.
Szerencsére mindannyian megúszták ép bőrrel az esetet, de később emiatt rendőrök vigyáztak rájuk éjjel-nappal. Cruyff pedig nagyon féltette a családját az elrablástól, így nem akarta őket otthon hagyni. Arról már nem is beszélve, hogy az eset miatt depresszióba süllyedt.
Cruyff 2008-ban egy spanyol rádiónak így nyilatkozott: "Ahhoz, hogy egy világbajnokságon játsszon az ember, kétszáz százalékban rendben kell lennie.
Vannak pillanatok, amikor más értékek is vannak az életben, mint a foci."
Visszavonulása után azonban hamar anyagi gondjai akadtak, ezért visszatért a labdarúgáshoz,
méghozzá az Egyesült Államokban. Onnan még visszatért a spanyol Levantéba, majd az Ajaxba, végül
az amszterdami együttes legnagyobb riválisából, a Feyenoordból vonult vissza végleg 1984-ben, bajnoki címmel és kupagyőzelemmel.
A Manchester United legendája, Eric Cantona megdöbbentette a focirajongókat, amikor 1997-ben, 30 évesen bejelentette visszavonulását. A "Vörös Ördögök" francia legendája - aki az MU-ban eltöltött öt év alatt négyszer Premier League-t, kétszer Ligakupát és FA-kupát nyert - különleges futballista és személyiség volt.
A beszámolók szerint amíg a többiek a csapatbuszon a nőkkel foglalkoztak, meg játszottak, addig "King Eric" francia irodalommal, a költészettel, a filozófiával és a festészettel törődött.
A visszavonulása is méltó volt a hírnevéhez.
1997-ben újabb váratlan húzásra szánta el magát, a 31. születésnapja előtt bejelentette, hogy abbahagyja a focit.
Pedig még jó pár sikeres éve lehetett volna, ő mégis a csúcson akarta befejezni.
"Mindig is a topon akartam visszavonulni, márpedig
a Manchester Unitednél a csúcsra jutottam. Azért hagytam abba a futballt, mert sok mindent szerettem volna még kipróbálni"
- mondta akkor Cantona, aki sok mindent ki is próbált.
A pályafutása leghíresebb megmozdulása egy szurkolónak "köszönhető":
Cantona a visszavonulása után a francia strandfutball-válogatott csapatkapitánya, később szövetségi kapitánya lett, amellyel 2005-ben világbajnokságot nyert.
Időközben színészkedett, számos filmben szerepelt - többek közt az 1998-as Elizabethben is szerephez jutott Cate Blanchett főszereplése mellett
-, de a Nike reklámjaiban is gyakran feltűnt.
2011-ben visszatért a futball világába, a New York Cosmos igazgatója lett. Napjaikban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kritizálta az idei focivébé helyszínét. A legenda szerint felháborító, hogy Katarban rendezik meg a tornát, a korábbi játékos éles kritikával illette az országot, és úgy véli, a labdarúgás manapság már egyértelműen csak a pénzről szól.
Miután 2016-ban megnyerte a világbajnokságot, Nico Rosberg mindenkit megdöbbentett visszavonulása bejelentésével. A német autóversenyző az egész Forma-1-es pályafutását
annak szentelte, hogy megnyerje a vb-címet, amikor 31 éves korában végre összejött neki, azonnal úgy döntött, hogy ideje távoznia a száguldó cirkuszból.
Biztos sokan emlékeznek még rá, amikor a mai napig emlékezetes,
kiélezett bajnoki küzdelem végén ért fel a csúcsra 2016-ban Nico Rosberg - aki a hibridérában eddig egyedüli versenyzőként tudta legyőzni Lewis Hamiltont -,
majd szezonzáró után egy héttel, december 2-án a FIA-díjátadó előtt Bécsben bejelentette, visszavonul a versenyzéstől. Döntése akkor a szurkolókat, a szakértőket és csapatát, a Mercedest is meglepetésként érte.
Természetesen a visszavonulása óta többször is felmerült, hogy visszatérhet a Forma-1-be, de ezeket a híreket nem győzi cáfolni. A Formel1.de-nek elmondta, már mindent lezárt, számára ez a kaland véget ért, bármi is történjen, és ezen a pénz sem változtat.
A fizetés sosem volt fő szempont számomra. A szerződésemből még két év volt hátra, és abban is sok nulla szerepelt"
– mondta Rosberg.
Rocky Marciano a valaha volt egyik legnagyobb nehézsúlyú bokszoló, aki ugyancsak fiatalon, 32 évesen vonult vissza. Az amerikai sztár az egyetlen nehézsúlyú ökölvívó, aki veretlenül hagyta abba pályafutását.
A legendás Rocky Marciano 49 küzdelemből 49 győzelmet (ebből 43 K.O.) aratott. Az olasz felmenőkkel bíró legenda teljesítménye sokáig világcsúcsot jelentett,
melyet 2015. szeptember 12-én Floyd Mayweather beállított, majd 2017. augusztus 26-án meg is döntött. A rekordot Mayweather előtt csak Larry Holmes - aki a 48. mérkőzése után azonban Michael Spinkstől vereséget szenvedett - és Dariusz Michalczewski tudta megközelíteni (49 mérkőzés 41 K.O. 1 vereség).
Sokakat meglepett, amikor meglehetősen korán, 32 évesen bejelentette a visszavonulását 1956-ban. Talán a legjobb korban volt, állítólag a családja beszélte rá, hogy hagyja abba a bokszot.
A most 45 éves Floyd Mayweather például 2015-ben, 38 évesen még Manny Pacquiao vagy éppen Andre Berto ellen bokszolt. 2017-ben is ringbe lépett még, az ir MMA-harcos, Conor McGregor elleni meccs már inkább csak a pénzről szólt.
Visszatérve Rocky Marcianóra, sajnos a visszavonulása után nem túl sokáig élvezhette az addig összegyűjtött vagyont. 1969. augusztus 31-én ugyanis
egy magánrepülőgéppel Iowába, Des Moines-ba utazott, a gép viszont lezuhant Newton városa közelében. Rocky Marciano és a gépen utazók meghaltak, a legenda 45 évet élt.
Az 1988-as szöuli olimpia egyik legnagyobb sztárja volt Florence Griffith-Joyner, aki az amerikai zászló színeit megjelenítő
hihetetlenül hosszú körmei mellett természetesen az eredményeivel is felhívta magára a figyelmet. "FloJo" aranyérmet nyert a 100 és 200 méteres síkfutásban, valamint a 4X100-as váltó tagjaként, ráadásul továbbra is tartja a 100 és 200 méteres világrekordokat.
Bár soha nem produkált pozitív tesztet, folyamatosan azzal vádolták, hogy teljesítményfokozó gyógyszereket szed. Így nem csoda, hogy az olimpiai után gyorsan visszavonult inkább.
1989 februárjában jelentett be, hogy az atlétika helyett inkább kiélné színészi és írói ambícióit. Igaz, ez a döntése csak újabb megerősítést adott azoknak, akik szerint nem stimmelt valami a sztárfutónál. Joyne - aki egész élete során amolyan különcnek, csodabogárnak számított - azt üzente nekik, akár hetente hajlandó alávetni magát doppingvizsgálatnak.
Az élet őt igazolta, egyszer sem akadt fenn a teszteken.
Visszavonulása számos dologba fogott bele: többek között játékbabát dobtak piacra a nevével, szappanoperában is szerepelt, gyerekkönyvet és romantikus regényt írt, ruhát tervezett. Sajnos nem sokáig alkothatott.
Tragikusan fiatalon hunyt el; váratlan és az egész sportvilágot sokkoló halálát 1998. szeptember 21-én egy álmában bekövetkező epilepsziás roham okozta, amely fulladást idézett elő.
A korábbi világelső svéd teniszezőt, Björn Borgot sokan minden idők egyik legjobb teniszezőjének tartják. A legendás sportoló 1974 és 1981 között 11 Grand Slam-bajnoki címet nyert, ám miután 1981-ben kikapott a US-Open döntőjében John McEnroe-tól, a pályafutása lejtmenetbe kapcsolt.
Borg - az egyetlen teniszező, aki három egymást követő évben győzni tudott mind a Roland Garroson, mind Wimbledonban (1978-1980) -
1983. április 4-én, mindössze 26 évesen úgy döntött, hogy visszavonul. Nem is akármilyen körülmények között. Egy sajtótájékoztatón kérdezték meg az újságírók, mit vár a következő tornáktól, erre ő bejelentette, hogy visszavonul.
A svéd legenda sem bírt magával, később még visszatért a pályára, de a korábbi szintjét már soha nem tudta megközelíteni.
Végül, de nem utolsó sorban jöjjön Justine Henin, aki keretbe foglalja a történetet. Ő volt ugyanis
az első olyan teniszező, aki világelsőként vonult vissza, mindössze 26 évesen. A hétszeres egyéni Grand Slam-győztes sztár azzal indokolta a döntését, hogy egész egyszerűen már nem motivált.
2008. május 14-én jelentette be a hírt a sportvilág nagy meglepetésére.
2008-ban meg is kapta a Laureus-díjat, majd 2009. szeptember 22-én bejelentette, hogy 2010-től visszatér a pályára.
Kétéves kihagyás után aztán visszatért, de már nem tudta megközelíteni azt a szintet, amelyen korábban játszott.
Ennek ellenére Billie Jean King szerint Henin generációja legjobb teniszezője volt, így nem is meglepő, hogy 2016-ban beválasztották a Teniszhírességek Csarnokába a belga klasszist.