Dopping, drogok, depresszió: egy legendás kerékpáros botrányos élete és titokzatos halála

Idén húsz éve, hogy utoljára versenyzett, és tizenkilenc éve, hogy egy rimini szállodai szobában meghalt Marco Pantani. Még csak 34 éves volt, ám már évek óta lejtőn volt a karrierje, holott tehetsége és korábbi eredményei alapján pont ellenkezőleg, a csúcson kellett volna lennie. Értékelhető profi karrierje tulajdonképpen alig nyolc év volt, győzelmei azonban legendássá tették a különc olaszt, akivel talán egy fekete macska babrált ki, de az is lehet, hogy csak rossz csillagzat alatt született.

Il Pirato, azaz a Kalóz. Ez volt Marco Pantani beceneve, amit tar koponyájával, fülbevalójával, orrpiercingjével, kalózkendőjével - ez az az időszak volt, amikor még nem volt kötelező a sisak használata - és a félelmet hírből sem ismerő, őszinte versenyzésével érdemelt ki.

Szobrok és emlékhelyek őrzik a nevét, pedig holott voltak és vannak nála sokkal több versenyt vagy szakaszt nyert bringások, Pantani viszont olyan jelenség volt, amilyen talán nem lesz még egy a kerékpársportban.

Pantani 1970. január 13-án született az Emilia-Romagna tartománybeli Cesenában, és itt pontosabban a szomszédos Cesenaticóban kezdett el bringázni a minden idők egyik legnagyobb versenyzője, Fausto Coppi nevét viselő klubban. Nem mondhatni, hogy búvópatak volt a tehetsége, sokkal inkább zuhatag, hiszen villámgyorsan kiderült, hogy az aprócska legény (felnőttként 172 centire nőtt és 57 kiló volt a versenysúlya) óriási tehetség. Ráadásul a bringa alapvetően egyéni sport, így nem okozott gondot, hogy Pantani meglehetősen zárkózott volt, aki nem igazán jött ki jól senkivel. Sorra nyerte a kisebb, majd a nagyobb versenyeket, az ifjúsági Giro d'Italián, a Girobión 1990 és 1992 között három egymást követő évben állt dobogón, sorrendben a harmadik, a második végül a legfelső fokán. Nem csoda, hogy 1993-tól a profik között találkozunk a nevével, méghozzá a Carrera Jeans-Vagabond csapatban.

Első teljes évében mindjárt előjött a jóformán egész pályáját végigkísérő balszerencse faktor: élete első Giróját ingyulladás miatt fel kellett adnia a 18. szakasz után. A következő évben viszont ugyancsak az olasz körön megszerezte első két profi sikerét, miután behúzott két egymást követő brutális hegyiszakaszt. A második győzelmet ráadásul nem is akárhol, hanem a legendás Mortirolón aratta, miután megmászta a mezőny a Stelviót.

Pantani alapozza a legendáját a Mortirolón:

Összetettben feljött a második helyre, amit meg is őrzött az orosz Jevgenyij Barzan mögöt, és a nagy Miguel Indurain előtt.

A '90-es évektől Lance Armstrong és a US Postal lebukásáig a kerékpáros dopping "aranykora" volt, és ezen az 1994-es Girón is felmerült, hogy a több szakaszt is nyerő, a csapatversenyben sokáig vezető Gewiss-Ballan csapatnál szervezett, szisztematikus doppingolás folyik. De Pantani neve ekkor még nem merült fel a lehetséges bűnösök között.

Pantani 1994-ben még a Tour de France-on is bemutatkozott, ahol újoncként harmadik lett az összetettben, és hazavitte a legjobb fiatalnak járó trikót. 1995-ben egy autó elütötte edzés közben, így az újabb Giro kimaradt, ellenben a Touron már ott volt, és nyert is két szakaszt, az egyiket ráadásul a legendás Alpe d'Huezen.

Ősszel azonban újabb balesetet szenvedett: ezúttal fejjel előre szállt bele egy autóba, és úgy összetörte magát, hogy kérdésessé vált egyáltalán folytatni tudja-e a karrierjét.

Az 1996-os évet szinte teljesen kihagyta, a következőt pedig már új csapatban, a Mercatone Unóban kezdte, miután a Carrera Jeans kiszállt addigi csapata mögül, amelyik így kénytelen volt lehúzni a rolót.

Az új kezdet azonban pont olyan volt, mint az előző időszak vége: a '97-es Giro nyolcadik szakaszán egy fekete macska (nem vicc!) miatt bukott, és ugyan a szakaszt még be tudta fejezni, másnap azonban már nem állt rajthoz. A Tour de France-on tért vissza, ahol két szakaszt nyert, az egyik ismét az Alpe d'Huez volt, ráadásul olyan rekordidővel, amit azóta sem tudtak megdönteni. A 14,5 kilométeres emelkedőt 37 perc és 35 másodperc alatt tette meg, amit soha nem döntöttek meg.

A mai 13,8 kilométerre rövidített részen is ő tartja a rekordot, 1995-ben 36:50 percet repesztett, két évvel később pedig 36:55-öt, de a harmadik legjobb idő mellett is az ő neve van.

Kalóz a csúcson

A sok balszerencse után 1998-ban végre minden összejött Pantaninak. A Girót négyperces hátrányból nyerte meg a Dolomitokban, ahol előbb Alex Züllét készítette ki, majd a nem éppen erősségének számító időfutamon a szakág egyik legjobbját, Pavel Tonkovot is maga mögött tudta tartani.

Vagy sikerül, vagy elbukok mindent. Nem volt más választás. Ki kellett derülnie, ki a legerősebb

- mondta a Montecampione megmászása után, ahol tulajdonképpen megnyerte a Girót. És éppen ezért szerették, akik szerették: Pantani nem taktikázott, ő addig ment, amíg a lábai bírták, amíg a szíve vitte.

Így aztán önbizalommal telve vágott neki a Tour de France-nak, és nem is hibázott. Az 15. szakaszon, a király etapon, amelynek része volt a 2642 méter magas Col du Galibier megmászása is, a 3 perces hátrányából hatperces előnyt kovácsolt Jan Ullrich-kal szemben, azaz egy újabb legendás szakasz győzelmet aratott.

Nem mellékesen pedig megnyerte az összetettet is, amivel a sportág történetében a hetedik bringás lett, akinek ez sikerült olyanok után, mint Fausto Coppi, Jacques Anquetil, Eddy Merckx, Bernard Hinault, Stephen Roche és Miguel Indurain. Hogy ez micsoda fegyvertény, jól mutatja, hogy azóta sem sikerült senkinek ez a bravúr.

De azért mégiscsak a '90-es évekről beszélünk, és Pantani ugyan büszkén hangoztatta, hogy minden idők legtisztább Tourját nyerte meg - a Festina csapat orvosának lebukása után, akit egy bőröndnyi doppinggal kaptak el a francia-belga határon, minden csapat nagyon vigyázott magára - erre azért korántsem vennénk mérget, hogy valóban így volt.

Kalóz a mélyben

A következő évben be is ütött a baj, ami tulajdonképpen véget vetett Pantani karrierjének, egy pillanat alatt a mélybe taszítva a rajongók nagy kedvencét. A '99-es Giro d'Italia utolsó hegyiszakasza előtt öt perccel vezetett az összetettben, amikor egy előre be nem jelentett vérvizsgálat a megengedettnél 2 százalékkal magasabb hematokritszintet mutatott ki.

Óriási formában volt az 1999-es Girón is:

Campo Imperatore, 1999. In the drops, Marco Pantani attacks and destroys everyone, on the way to his first stage victory of that tragic Giro. ☠️ Amazing climbing style, unique. #Giropic.twitter.com/vBi3Aem9aC

— Mihai Simion (@faustocoppi60) May 12, 2023

A szakasz rajtaja előtt percekkel a rendőrség is megjelent, és Pantanit doppingolás gyanújával őrizetbe vették. Csapattársai a hotel erkélyéről skandálták a nevét, miközben a szurkolók megpróbálták elzárni a rendőrség útját. Nem tiltották el, csupán két hét "pihenőre" küldték, a történtek azonban annyira megviselték, hogy nem állt rajthoz több versenyen az év során.

Két nagy balesetből is visszatértem, de érzelmileg most vagyok a legmélyebb ponton

- fogalmazott az eset után.

2000-ben visszatért a mezőnybe, de a Girón csak csapattársa, az összetettet nyerő Stefano Garzelli segítőjeként, míg a Touron miközben Armstrong kihívójaként jelentkezett be, el kellett szenvednie azt a megaláztatást, hogy az amerikai előnye és a mögötte álló orvosi háttér nyújtotta biztonsásgban látványosan átengedett neki a szakaszgyőzelmet a Mount Ventoux-n.

Pantani büszkeségét kicsit helyre állította, hogy három nappal később tisztán megnyerte a Briançon és Courchevel közötti szakaszt. A Kalóz népszerűségét jelzi, hogy a mai napig ez az olasz televíziózás történetének legnézettebb sport tárgyú adása - pedig azóta nyertek már egy focivébét is!

Aligha gondolta bárki, hogy ez lesz Pantani karrierjének utolsó sikere. A Touron soha többé nem indult, és ezt követően már alig-alig állt rajthoz. Pláne azt követően, hogy a 2001-es Girón tartott razzia során inzulinos ampullákat találtak a szobájában, ami az egész kerékpársportot mérgező EPO (vérdopping) használatára utalt. Most már nem úszta meg két hét szabadsággal, az olasz szövetség nyolc hónapra eltiltotta. 2003-ban még volt egy hattyúdala a Girón, ahol ötödik lett a Zoncolanon, elővezetetett egy klasszikus pantanis támadást a 19. szakaszon, a Cascata del Tocén, és többé nem ült kerékpárra.

Halál a szerelmesek napján

Mikor 2003-ban Kubában nyaralt, ezt írta az útlevelébe:

A bajnok, aki egykor voltam nincs többé. Messze van attól az embertől, akivé váltam. Ha még éltetnek is rajongóim, az már nem a sikereimnek, pusztán a személyiségemnek szól. Tönkre tettek a semmiért. Négy év alatt minden bíróságot végigjártam. Szabályok... rendben, de akkor mindenkire ugyanazok vonatkozzanak.

2004 februárjának közepén, távol a turistaszezontól Pantani a szülőhelyéhez közeli Rimini egyik tengerparti szállodájában, a Residenza Le Rose nevű hotelben foglalt szobát. A vendégek, akik látták, azt mondták, hogy furcsán, zavartan viselkedett. Ekkor már túl volt egy drogelvonó kúrán, és az egyre inkább elhatalmasodó depresszióját is próbálta kezeltetni (ha már a drogok nem segítettek).

Meghízott, közel 80 kiló volt, rengeteg gyógyszert szedett, és senkivel sem tartotta a kapcsolatot.

Február 14-én reggel folyamatosan csörgött a recepciós telefonja, Pantani a szomszéd szobában hangoskodó vendégekre panaszkodott. Csakhogy az a szoba üres volt. Délután a személyzet egy tagja felment az 5D szobába, hogy tiszta törölközőket vigyen, de hiába kopogtatott, nem jött válasz. Az igazgatóval egyeztetve, miután másodszor is hiába próbálkozott, egy mesterkulccsal kinyitotta a szobát. Az ajtó előtt brikádot képező bútorokat eltolva meglátta Pantani ivértócsában fekvő élettelen testét.

Rendőruatók a tragédia helyszínén 2004. február 15-én hajnalban Forrás: AFP/Nico Casamassima

A boncolási jegyzőkönyv szerint Pantani halálát kokain túladagolás okozta. A temetésén 20 ezren kísérték a koporsóját Cesenaticóban.

A család 2016-ban új vizsgálatot akart kérni az ügyben, azt állítva, hogy a sportolót előbb ismeretlenek megverték, majd kényszerítették, hogy kokainnal kevert italt igyon. A bíróság elutasította a kérelmüket. 2021-ben azonban általános meglepetésre mégis újranyitották a dossziéját, azt vizsgálva, hogy volt-e köze a szervezett bűnözésnek, azaz a maffiának az 1999-es letartóztatáshoz, majd a 2004-ben beközvetkezett halálesethez.

Lorenzo Bodrero, aki Pantani: egy kalóz halála címmel könyvet írt a sportolóról, a BBC-nek azt mondta,

a rendőrség megtalált egy hangfelvételet, amelyen a nápolyi maffia, a Camorra két tagja Pantani nevét említi, ez alapján rendelték el az új nyomozást.

Régóta tartja magát az a sztori, miszerint a Camorra illegális fogadásokon nagyon sok pénzt vesztett volna, ha Pantani megnyeri a '99-es Girót, illetve a sportolót kábítószerekkel ellátó Fabio Miradossa is azt vallotta, hogy a bajnok nem volt olyan súlyos kokainfüggő, hogy az a halálához vezessen.

Marco Pantani emlékműve Cesenaticóban Forrás: Wikipedia

Az olasz parlament maffiaellenes bizottságának vezetője, Nicole Morra szerint azonban majd' húsz év után már aligha lehet bizonyítani a maffia közreműködését, akár történt ilyen, akár nem.

Azt ugyanakkor nem zárják ki a vizsgálatok, hogy manipulálták a vértesztet, amit megerősít, hogy a fiolán rajta volt Pantani neve, holott a minták elvileg csak azonosítóval vannak ellátva, nem lehet rajtuk név, illetve a vérvétel időpontja sem stimmelt. Az esetleges rossz tárolás pedig okozhatott olyan elváltozást a mintában, ami aztán a megengedettnél magasabb hematokritszintet eredményezett.

A teljes igazság már aligha fog valaha is kiderülni, csak annyi biztos, hogy egy tragikus sorsú nagy bajnokkal lett szegényebb a világ 2004. február 14-én.