A 45 éves szakemberrel, aki Milák mellett az ugyancsak világbajnok Kapás Boglárka, az ifjúsági világbajnok Zombori Gábor és az Eb-ezüstérmes Márton Richárd felkészülését is irányítja, a szerda reggeli, úgynevezett laktátedzés után találkozunk a Duna Arénában. A hét közepén csak ez az egy edzés van, amikor ugyan kevesebbet, nagyjából 4,5 kilométert úsznak a versenyzők, azt viszont a versenytempóhoz közeli intenzitással teszik.
Szeptember 4-re volt kitűzve Milák Kristóf visszatérése. Nyugodtan aludt aznapra virradó éjjel, biztos volt benne, hogy a tanítványa reggel ott lesz az uszodában?
Igen, mert megállapodtunk benne, hogy itt lesz.
Mondjuk, csak arról volt szó, hogy átbeszéljük a terveket és a hogyan továbbot, aztán végül vízbe ugrott és tornázott is. De az első két hét még egy olyan időszak, amikor kevesebb az edzés, majd a harmadik héttől indul be a teljes értékű munka.
Azt lehetett olvasni, hallani, hogy azért a leállás alatt is edzett, edzegetett. Milyen állapotban tért vissza igazából?
Fontos leszögezni, hogy Kristóf egy teljes pihenőt tartott. Miután kiszállt, pár napig lejárt konditerembe, de aztán teljesen leállt. Az úszok általában három-négy hét pihenőt tartanak, és én azt szoktam mondani, hogy utána gyakorlatilag a nulláról kezdenek.
Kristóf ennek a dupláját hagyta ki, azaz izomzatilag például teljesen elfogyott, ezt pótolni kell.
Nála meg pláne pótolni kell, az állóképesség visszaszerzése mellett persze, de ő egy olyan típusú úszó, akinél nagyon fontos, hogy milyen erőállapotban van. És ezen most lesz mit dolgozni.
Volt látható előjele ennek a leállásnak? Mint az edzője látta rajta, hogy elfáradt? Ha nem is feltétlen fizikálisan, hiszen az országos bajnokságon még nagyon jó időket úszott, hanem fejben.
Egyértelműen azt mondom, hogy mentális fáradtságról volt szó. Sokan mondják azóta is, hogy fizikálisan és mentálisan fáradt el, de ez nem igaz, fizikálisan teljesen rendben volt, hiszen áprilisban a kaposvári országos bajnokságon még 1:52-es idővel (1:52.88) nyert 200 pillangón, ami majdnem elég lett volna a vb-aranyhoz (Léon Marchand 1:52.43 perccel nyert Fukuokában - a szerk.). Márpedig egy ob semmilyen tekintetben, sem a közegét, sem a formába hozást nézve nem hasonlítható egy vb-hez. Szóval fizikálisan kiváló állapotban volt, a verseny után azonban már láttam rajta, hogy mentálisan vannak nála problémák.
Egyre nehezebben vette rá magát az edzésekre, egyre több lett a hiányzása. Akkor leültem vele beszélgetni, és elmondtam neki, hogy, ha ilyen formában hagyja magát leépülni, akkor nem fogom benevezni a világbajnokságra. Megmondtam neki, hogy két lehetőség van: vagy tiszta erőből úszik, vagy tiszta erőből pihen, de ez a félmegoldás sehova nem vezet.
Azt is megmondtam neki, hogy döntsön bárhogy, én minden támogatom. Nyilván nem volt célom megveretni az olimpia előtti évben, de az akkori félmegoldással nem vállalom a vb-eredményeiért a felelősséget. Ő ezt úgy vette, hogy megkapta az engedélyt a pihenésre, amiben klubja, a Honvéd is támogatta. De, hogy a kérdésre is válaszoljak: a magyar bajnokságig nem láttam előjelét a későbbieknek. Én is kíváncsi voltam, hogy ő hogy kommunikálja kifelé és befelé a történteket, meg is hallgattam egy vele készült podcastet, és abból utólag összeállt a kép. Láttam az elmúlt két évét, hogy milyen nehézkes volt a felkészülése. Az edzőváltás adott neki egy kis lendületet, de maga a probléma ettől megmaradt, mégpedig az, hogy neki évről évre teljesítenie kellett, miközben átlépett ifiből a felnőttbe, rengeteg terhelést kapott, ami rettentően megviselte. Az edzőváltás valamennyire jót tett neki, de nyilván csak az olimpián derül ki, hogy valóban így volt-e.
A leállás jót tett Kristófnak?
Ezt most még nem lehet megmondani. Egyelőre ott tartunk, hogy erőben és állóképességben is vissza kell hozni arra a szintre, hogy egyáltalán edzeni tudjon, nemhogy versenyezni. Még jó pár hétnek el kell telnie, mire véleményt lehet alkotni arról, hogy milyen hatással volt rá a pihenő.
Ön Széchy Tamás mellett kezdte a szakmát, majd a Gyurta Dánielt is felkészítő Széles Sándor mellett vált tapasztalt edzővé. Véleménye szerint ők is így döntöttek volna, ha a legjobb tanítványuk, mondjuk, Darnyi Tamás hosszabb pihenőt akar tartani?
Darnyinak speciel pont volt hosszabb kihagyása, illetve, ha jól emlékszem, az utolsó versenye előtt is volt egy szünet. Gyurta Daninak nem volt ilyen leállása. De amúgy meg nem lehet egyetlen ilyen esetre sem tapasztalatként hivatkozni, hiszen minden versenyző más, azaz az sem segített volna, ha korábban már átéltem volna ilyen szituációt. Mindannyian mások, Kristófnak is egészen más az egyénisége, másra van szüksége fizikálisan, szóval itt nem számít a tapasztalat.
Azaz csak a saját megérzésére tudott hallgatni, amikor tanácsot adott Kristófnak.
Igen, mert azt gondoltam, hogy annak nincs semmi értelme, hogy rosszabb állapotban menjünk ki egy vb-re, mint, amilyenben a magyar bajnokságon volt.
Azt nem akartam kockáztatni, hogy esetleg megverik, és lesz egy olyan negatív élménye, amitől mentálisan még rosszabb állapotba kerül.
Ebben a helyzetben úgy éreztem, hogy azzal tudok segíteni, ha támogatom a döntését, amit meghoz, és nem erőltetem az addigi irányba.
Az, hogy három- vagy négyszeres világbajnok, nem olyan sorsdöntő, mint az, hogy meg tudja-e védeni az olimpiai bajnoki címét. Ez a legfontosabb szempont.
Nem lehetséges, hogy irtózatosan kemény és monoton munka miatt, amit az úszók végeznek, mindenkinek jót tenne, ha, mondjuk, hat-hét év után tartana egy ilyen hosszabb pihenőt?
Lenne rá igény. Annak idején Gyurta Daninak is volt rá igénye a londoni olimpia után, de ő nem tehette meg. Viszont az olimpia utáni évben találtunk kisebb-nagyobb szakaszokat, amikor pihenhetett. De Risztov Éva is szeretett volna egy hosszabb leállást a pályafutása közepén, és ő ugye abba is hagyta aztán az úszást egy időre, majd visszatért. Cseh Lacinak kifejezetten volt rá igénye, és konkrétan befolyásolt a döntésemben, hogy hallottam egy vele készült interjút, ahol Kristófról szólva elmondta, hogy volt egy olyan időszaka, amikor vágyott erre, és úgy érzi, hogy egy ilyen hosszabb pihenő lendíthetett volna a karrierjén. Lehet azzal jönni, hogy 23 évesen hova akar pihenni? De a másik oldalról ő 17 éves korától 23 éves koráig ifi Eb, ifi vb, felnőtt Eb, vb, 2017-ben vb-ezüstérmes, aztán Európa-bajnokság, 2019-ben vb-t nyert, 2020-ban jött a COVID, aztán az olimpia, aztán az újabb vb.
Hat éve megállás nélkül a világ élvonalában van.
Gyurta Daninál ugyanez volt, hiszen 15 évesen már olimpiai ezüstérmes volt, huszonpárévesen meg túl volt mindenen. Szóval nem az életkor számít, hanem az, hogy mennyit töltött ezzel a feszültséggel és elvárásokkal teli monotoniában.
Ha már ennyit beszéltünk Milák Kristófról, mint edzője be tudja lőni, hogy hol van az ő teljesítőképességének a határa? Mert elnézve az úszásait, azt, hogy milyen könnyedén ússza a gyilkos 200 pillangót is, az ember már azon sem csodálkozna, ha nem 1:50, hanem 1:40 körül úszná a távot.
Nehéz ügy... Azt gondolom, hogy a határait akkor látnánk meg, ha edzésen is olyan maximalista lenne, mint a versenyeken. Azt már az előző edzője, Selmeci Attila is sokszor elmondta, hogy Kristóf nagyon jó versenyzőtípus, olyan, mint egy sprinter, robbanékony, gyors, erős, amihez a szükséges állóképességi munkát pont el tudja végezni, de nem azon a színvonalon, mint a többiek.
Aki látja edzésen, nem hiszi el, hogy ő az, annyira nehézkesen ússza a pillangót. Az állóképességi munka neki nagyon nehéz feladat, ezért egy kicsit másképp is készül, mint a többi úszó, ami nekem is újdonságot jelent.
De, amit célként kitűzött magának, az egy perc ötven alatti idő (200 pillangón) éppen azért elérhető, mert rengeteg kiaknázatlan lehetőség van még a felkészülésében.
Tisztában volt vele, hogy Kristóf milyen "edzésmenő", amikor átvette a felkészítését?
Persze, hiszen az olimpia előtti két évet végig néztem a partról, ahogy Selmeci Attilával ott dolgoztak mellettem. Voltak közös edzéseink is, és rengeteget tanultam Attilától, ami nagyon sokat segített, amikor átvettem Kristófot. Ezt meg is mondtam neki, hogy bármilyen konfliktusa volt Attilával, amit ő szakmailag csinált vele, az kiváló, én azt szeretném tovább vinni, természetesen belekeverve a saját habitusomat, saját filozófiámat. De Kristóf valahol mégiscsak attól működik, amit ők együtt csináltak.
Mennyire veszélyesek Milák Kristóf kihívói? Például a francia Léon Marchand, aki mindenben a legjobb akar lenni, elvileg vegyesúszó, de Fukuokában ő nyerte a 200 pillangót, vagy a japánok, akik között évről évre előkerül egy újabb tehetség? De egyelőre még a francia is közel két másodpercre van Kristóf világcsúcsától.
Én érzem a veszélyt, Kristófnak viszont egyáltalán nincs veszélyérzete. Sokszor mondtam már neki, hogy olyan vagy, mint egy nagyteljesítményű sportautó, jó veled közlekedni, csak veszélyes vagy.
Vele éppen azért veszélyes, mert nincs veszélyérzete, ő ezeket nem veszi komolyan. Én viszont igen, sokkal komolyabban veszem őket. Marchand például úgy úszott 1:52-t, hogy több számot is vállalt, szóval benne még biztos, hogy van.
És ahogy mondta, a japánok között mindig van valaki, aki veszélyes, az amerikaiaknál ugyancsak, vannak négyen-öten, akik stabilan tudnak 1:52-t, ráadásul szerintem a jövőben még jobban be fog sűrűsödni a 200 pillangó mezőnye. Azért próbálom komolyabb, alázatosabb munkára rávenni Kristófot, mert ne adj' isten egy betegséggel, sérüléssel terhelt felkészülés után, egy nem tökéletes állapotban lévő Milák Kristófra veszélyes lehet egy tökéletes felkészült fiatal, aki javítani tud.
A továbbiakban is a két pillangószám lesz Kristóf fő versenyszáma?
Igen, egyértelműen a 200 pillangó lesz a fő száma, ott tényleg ő a legesélyesebb, de 100 pillangón már más a helyzet, már régen nem arról van szó, hogy Milák és az amerikai fiú (Caleb Dressel), aztán a többiek, ott már most nagyon sűrű a mezőny.
És a rövidebb távon már Kós Hubert is nagyon közel áll hozzá, hogy az ellenfele legyen.
És ezek mellé jöhet be a gyors, de az olimpián a két pillangó lesz az ő távja. A 100 és 200 gyors, amit nagyon szeret arra jó, hogy edzettebbé, jobbá tesz, ha elindul egy vb-n, vagy Eb-n, de az olimpián nem fogunk kockáztatni.
Adódik a kérdés, hogy akkor mi lesz a váltóval?
Hú... jó kérdés. Úgy volt, hogy a 4x200-as gyorsváltót szeretnénk, de ehhez úgy kéne elindulni a vb-n, hogy jól felkészült állapotban van, és stabilan tud teljesíteni. Ez viszont nem fog menni, mert jövőre februárban lesz a vb, és addigra nem fog tudni olyan állapotba kerülni, hogy vállalhassa a szereplést. És még a fő számunkkal is ütközik a váltó.
Így aztán Sós Csaba szövetségi kapitánnyal abban maradtunk, hogy valószínűleg elengedjük a váltót, és az egyéni számokra koncentrálunk.
A csoportjában ott van még a világbajnok Kapás Boglárka, a ifjúsági világbajnok Zombori Gábor és az Eb-ezüstérmes Márton Richárd is. Sokakat foglalkoztató kérdés, hogy mi lesz Bogival?
Ugye, ő már 2016-ban Rióban olimpiai bronzérmes volt, 2018-ban Eb-t nyert, aztán jött 19-ben az említett világbajnoki cím. Szóval hosszú ideje nagyon sikeres, viszont az olimpiáról nagyon szeretett volna egy újabb érmet, de az olimpia előtt nagyon nehéz időszaka volt, és nem jött össze az érem. Azóta küzdünk ezzel, ő azt mondja, hogy már 30 éves, nem úgy regenerálódik, mint korábban, én meg a vb előtti formába hozást rontottam el, hiszen egy másodperccel gyengébb időt úszott, mint az Eb-n, ezért vállaltam és vállalom is a felelősséget. De most úgy állt bele a felkészülésbe, hogy 200 pillangón decemberig meg akarja úszni az olimpiai A szintet, így dolgozunk.
Zombori Gábor óriási tehetség, ifi-vb-t nyert, de úgy látszik esetében nem olyan gördülékeny az átmenet a felnőtt mezőnybe.
Neki nagyon jót tett, hogy bár kvalifikált a vb-re, azt elengedtük, és helyette az U23-as Eb-n indult, ami pont az ő mezőnye volt. Egyébként látványosan fejlődik, 400 vegyesen 4 perc 21 másodpercről leugrott 4:14 percre, 200 vegyesen pedig két percről 1:58-ra javított. Neki is az olimpiai A szint a célja, amitől most 1,6 másodpercre van, azon vagyunk, hogy kijusson az olimpiára. Márton Ricsi pedig most már nem "Milák Kristóf edzőpartnere", hanem már saját magáért készül.
Milák Kristóf októberben tér vissza a világkupa második és harmadik állomásán.
Pontosabban a harmadikon. Végül úgy döntöttünk, hogy Berlin mellett Athént is kihagyjuk és csak Budapesten (október 20-22.) áll rajthoz Kristóf. Sehol nem tartunk még a felkészülésben, úgy pedig nem akarom rajthoz állítani, hogy nem felkészült.
A budapesti fordulóra is messze lesz még a jótól, de legalább már értelmesen le fog tudni úszni egy-két versenyszámot. Ha az első két állomáson is rajthoz állna, akkor gyakorlatilag semmit nem tudnánk készülni, nem tudna edzeni.
A korábbi Milák Kristófhoz képest milyen állapotban lesz Budapesten?
Még nagyon nem az igazi lesz, de azon dolgozunk, hogy decemberre elérje a régi szintjét.
De egyelőre még az edzhető állapottól is messze vagyunk.
Említette korábban, hogy nem akarta megveretni az olimpia előtti évben. Nem félti a budapesti versenyen, ahol még nagyon messze lesz a csúcsformájától?
Nem, mert egyrészt a világkupa nem az a sorozat, ami bárkinek, bármit is számít, másrészt olyan számban tudom elindítani, ami teljesen indifferens, azaz nem pillangón fog úszni, hanem valami olyan számban, amiben jól érzi magát. Pillangón majd akkor állítom oda, mert ott viszont nagyon figyelik, ha az ereje, az általános kondíciója visszatért.
Meddig látnak, terveznek előre?
Én egészen biztosan a párizsi olimpiáig látom előre a terveket, Kristófnak meg arra van szüksége, hogy tovább tervezzen, hogy akarja és szeretettel csinálja. De nyilvánvalóan nekem fontos az, hogy ha már Attilától olimpiai, világ- és Európa-bajnokként, világcsúcstartóként került át hozzám, akkor ugyanígy zárjuk le ezt az olimpiai ciklust. Az Eb- és vb-győzelem, valamint a világcsúcs már megvan, már csak egy aranyérem hiányzik, hogy elmondhassam, tovább tudtam vinni azon a szinten, ahogy átvettem.