Kómába esett a legjobb magyar síelő a horrorbukása után

Vágólapra másolva!

Hihetetlenül balszerencsés néhány héten van túl az alpesi sí-világkupa mezőnye. A férfiak mezőnyében a legnagyobb világsztárok közül többen is megsérültek egy hatalmas bukás következtében, így a szezon hátralévő részét ki kell hagyniuk. Ám Marco Schwarz, Christof Innerhofer, Alexis Pinturault, Aleksander Aamodt Kilde, vagy a nőknél Nadine Fest még mindig szerencsésebben járt, mint a korábbi évtizedekben néhány lesikló. A legendás kitzbüheli hétvége előtt készült videós összeállításunkban az alpesi sí történetének legnagyobb bukásait gyűjtjük össze, köztük Apjok Csilla 1983-as, ausztriai esését, amely megváltoztatta a hazai sísportot.

Kevés olyan sportág van, amely a hétköznapi emberek között is népszerű, szinte bármikor kipróbálható, és mégis könnyedén megmutathatja, hogy mennyire törékeny, sérülékeny is az emberi test. Az alpesi sí viszont egyértelműen ilyen. Nem ritka, hogy egy-egy hobbisíző is bekerül a hírekbe amiatt, mert egy ártalmatlan szituációban esett egy nagyot és súlyos sérülést szenvedett. Elég csak Michael Schumacher esetére gondolni. Ám az amatőr sízők meg sem közelítik azt a szintet, amit a világ legjobb lesiklói élnek át minden télen hétről hétre. Mert bármilyen rangos síversenyen elindulni elképesztő bátorságot igényel, hiszen

olykor 140-150 km/h-s sebességgel száguldanak le a világ legveszélyesebb pályáin.

Ilyen a bormiói Stelvio, a kitzbüheli Hahnenkamm vagy a wengeni Lauberhorn is, amelyek például minden évben ott szerepelnek a férfiak versenynaptárjában, és már ahhoz is bátorság kell, hogy valaki lenézzen a rajtból. Nemhogy el is lökje magát onnan. Pláne évtizedekkel ezelőtt, a mostaninál sokkal kisebb biztonsági elemek közepette.

Michael Schumacher síbalesete is jól mutatja a sportág veszélyességét Forrás: AFP/Patrick Hertzog

Apjok Csilla – 1983, Schladming

Kezdjük az összeállításunkat a magyar érintettséggel, Apjok Csilla történetével. Az 1983-84-es világkupaszezon harmadik női lesiklásának az ausztriai Haus im Ennstal adott otthont. 1983. december 21-én reggel ezt egy edzés előzte meg,

a rajtnál pedig ott volt az az évi első versenyére készülő, mindössze 18 éves Apjok Csilla is,

aki nővérével, Ildikóval együtt a magyar alpesi sí egyik legnagyobb reménysége volt. A tréning azonban megváltoztatta a saját, a családja és az egész magyar sísport életét azáltal, hogy síelőként egy Magyarországon addig nem látott, hatalmas bukást szenvedett a célbaérés után. A célon áthaladva ugyanis nem tudta bevenni a kanyart, így nem tudott megállni.

A léc annyira kormányozhatatlanná vált, hogy Csilla ráült, hátha ez segít. Nem így történt. A hálónak ütközött, majd a védőkorlátot is átszakította, s nagy erővel nekicsapódott a tv-kommentátorok részére készített fakonténer-épületnek"

– nyilatkozta a történtek után Kovács Tamás, az OSC 18 éves versenyzőnőjének edzője a Hétfői Híreknek. A lap hozzátette, hogy versenyzők és vezetők a balesetet követően videoszalagról ismét megnézték a balesetet, de a balszerencsés bukásra még így sem találtak magyarázatot – a kimenetelére viszont igen, azzal, hogy nem volt megfelelően rögzítve a védőháló.

A súlyos sérülésekkel (agyrázkódással, koponyacsont-, könyök-, csukló- és lábtöréssel, valamint a bal karján nyílt töréssel), eszméletlenül kórházba szállított Apjok Csillát a salzburgi Idegsebészeti Klinikán megműtötték, majd intenzív osztályon kezelték – ám napokig kérdéses volt, hogy valaha felépül-e. A magyar sportolónő végül – miután 1984 januárjának közepén Magyarországra szállították –

majdnem négy hétig tartó kóma után ébredt fel, és tíz hét után volt olyan állapotban, hogy felismerte az édesanyját.

Apjok Csillának évekkel később is voltak még fájdalmai, de végül felépült. Az állatkertben kertészként dolgozott, ám a sísporttól sem maradt teljesen távol, ahogy nővére, Ildikó, és húgai, Zsuzsa és Tünde sem. Öt évvel később a Magyar Ifjúság című lapnak elmondta, hogy

a balesetéből viszont semmire nem emlékszik.

Apjok Csilla balesetének helyszíne, Haus im Ennstal még a 21. század elején is világkupafutamoknak adott otthont Forrás: AFP/Imrich Gonda

Halálos síbalesetek a világkupában

A Nemzetközi Síszövetség (FIS) először 1967-ben indított el világkupa-szezont az alpesi sízők számára, amelyben azóta is a legjobb síelők versenyeznek. Az alpesi sí sportágként azonban már korábban is létezett, olyannyira, hogy az 1936-os, garmischi olimpián is a programban szerepelt. Ezen az olimpián részt is vett Giacinto Sertorelli, aki két évvel később az első igazán ismert halálos áldozata lett a sportágnak. A kétszeres világbajnoki ezüstérmes olasz síelő 1938-ban, 23 évesen

egy szintén Garmisch-Partenkirchenben rendezett versenyen sodródott ki a pályáról és csapódott neki egy fának, amelynek következtében meghalt.

A világkupa bevezetése előtt, az első innsbrucki téli olimpián életét vesztette egy nagy bukásban az ausztrál Ross Milne is, de a vk-sorozat indulása után sem kellett sokat várni az első halálesetre. A franciaországi Megève-ben, 1970 januárjában megrendezett lesiklóversenyen a hazai pályán versenyző, mindössze 20 éves Michel Bozon a lejtő egy rendkívül meredek szakaszán, hatalmas sebességnél elesett, a balesetben pedig eltörte a koponyáját és a combját, majd néhány órával később a kórházban meghalt.

Ski alpin. Grande soirée en hommage à Michel Bozon vendredi à Chamonix #DauphineLibere https://t.co/JswRqhiw54
— Le Dauphiné Libéré Savoie, Haute-Savoie et Ain (@LeDL737401) March 22, 2023

A hetvenes évek végén egy Bozonnál is fiatalabb, mindössze 18 éves olasz síelő robbant be az eredményességével és a különleges stílusával a köztudatba. A techinkai szám-specialista Leonardo David az 1978-79-es szezonban négy alkalommal is dobogóra állt, az oslói műlesiklást pedig meg is nyerte. Az idény végén aztán a következő évi olimpia helyszínére, Lake Placidba érkezett a mezőny. A lesiklóversenyt David nem fejezte be, ugyanis a célvonal előtt elesett és a hátán csúszott métereken át. Látszólag nem volt nagy bukás, az olasz síelő fel is állt, és az edzőjéhez síelt, akinek a két héttel korábban, a Cortina d'Ampezzó-i bukása miatt szerzett fejfájásán kívül másra nem panaszkodott –

másodpercekkel később azonban David összeesett, és már nem ébredt fel.

A következő években rengeteg különböző kórházban próbálták meggyógyítani, de végül hat éven át tartó kóma után, 1985. február 26-án életét vesztette.

Egy wengeni edzésen halt meg az osztrákok egyik nagy reménysége, Gernot Reinstadler. A Lauberhorn aljában kialakított S-kanyarban, a cél előtt a 20 éves síelő elvesztette az uralmát a léce felett, és teljes sebességgel a védőhálónak ütközött, amelybe az egyik síléce be is szorult.

Reinstadler medencetörést és súlyos belső sérüléseket is szenvedett, és hiába esett át több vérátömlesztésen is, egy interlakeni kórházban meghalt.

A hétvégi, wengeni versenyeket törölték, a védőhálót pedig biztonságosabbá alakították az eset után.

Világkupaversenyen a máig utolsó (egyben az egyetlen női) halálos baleset Ulrike Maier nevéhez fűződik. Az osztrákok kétszeres Super-G-világbajnoka a kilencvenes évek közepén a formahanyatlása miatt már a visszavonuláson is elgondolkodott, 1994. január 29-én, Garmisch-Partenkirchenben mégis rajthoz állt lesiklásban. A pálya alsó részén,

a puha hóban hirtelen, 105 km/h-s sebességnél elakadt Maier jobb léce, így a 26 éves síelő elvesztette az egyensúlyát és hatalmasat esett.

A bukás következtében Maier fejjel előre egy tömör hókupacnak csapódott, ami kitörte a nyakát, majd a kórházba szállítás után bejelentették a halálát.

Világkupasízők halálos bukásai versenyhétvégén kívül

Több olyan világhírű lesikló volt az elmúlt évtizedekben, aki a visszavonulása után, vagy éppen felkészülés közben szenvedett halálos balesetet a sípályán. Ilyen volt 1975-ben Michel Dujon, aki éppen Val-d'Isère-ben készült, amikor elvesztette az egyensúlyát és a sífelvonó egyik tartóoszlopának ütközött, majd belehalt a sérüléseibe. Az osztrákok 1978-as lesikló-világbajnoka, Josef Walcher két évvel a visszavonulása után, 1984-ben, 29 évesen vett részt egy jótékonysági versenyen Schladmingban, amikor egy bukás következtében életét vesztette.

2001 októberében Régine Cavagnoud épp a világkupaszezonra készült fel az ausztriai Pitztalban, amikor

edzés közben összeütközött egy pályát keresztező német edzővel, Markus Anwanderrel.

Mindkettejüket súlyos fejsérüléssel szállították az innsbrucki kórházba, ahol két nappal később a Super-G-világbajnok Cavagnoud belehalt a sérüléseibe. Nem sokkal az eset után bebizonyosodott, hogy nem a két hétig kómában fekvő Anwander okozta a szerencsétlenséget.

Cavagnoud honfitársa, a szintén francia David Poisson hasonlóan felkészülés közben vesztette életét. A világbajnoki bronzérmes lesikló 2017 végén a kanadai Nakiskában edzett, amikor

kicsúszott a pályáról, átszakította a védőhálót, és egy fának csapódott.

A pályafutása során több nagy bukást is átvészelő Poisson – aki egy másfél éves kisfiú édesapja volt, saját édesapja pedig 15 nappal korábban halt meg – belehalt a sérüléseibe.

Hatalmas, de nem halálos kimenetelű balesetek lesiklóversenyeken

Az elmúlt szűk négy évtizedben már rendszeresen adja a televízió is a világversenyeket, így aztán rengeteg nagy bukásról is maradtak meg felvételek. A következőkben a legnagyobbak közül válogattunk tízet: kommentár nélkül lássuk, melyek voltak a legfélelmetesebb esések a szerencsére életben maradt lesiklók között! Láthatjuk majd, hogy a bukások többsége a kitzbüheli Hahnenkammon történt, amelyet annak ellenére tartanak a legfélelmetesebb pályának, hogy ott még nem történt haláleset a világkupában.

Todd Brooker – 1987, Kitzbühel

Pietro Vitalini – 1995, Kitzbühel

Chad Fleischer – 1995, Kitzbühel

Hermann Maier – 1998, Nagano (olimpia)

Silvano Beltrametti – 2001, Val-d'Isére (örökre kerekesszékbe kényszerült)

TJ Lanning – 2006, Beaver Creek

Daniel Albrecht – 2009, Kitzbühel

Aksel Lund Svindal – 2016, Kitzbühel

Urs Kryenbühl – 2021, Kitzbühel

Sofia Goggia – 2022, Cortina d'Ampezzo

Borzasztó esések az elmúlt hetekben – és Kitzbühel csak most jön

Az alpesi sí-világkupában jellemzően december végén indul be az élet, hiszen ekkor sűrűsödik be a versenynaptár, és egy hónapon belül nagyjából annyi versenyt rendeznek, mint az azt megelőző kettőben összesen. A férfiak között a lesiklásra is ekkor figyel leginkább a sportág, ugyanis a már említett Bormio-Wengen-Kitzbühel trió egymás után követi egymást a gyors számokat illetően. Ebből a hármasból idén már túlvagyunk kettőn, ám azokon

máris annyi bukást szenvedtek el a világkupa közvetlen élmezőnyéhez tartozó síelők, hogy ahhoz az elmúlt években nem szoktunk hozzá.

A Stelvión előbb az osztrák világbajnok, Marco Schwarz szenvedett keresztszalag-szakadást, így lényegében december végére eldőlt, hogy Marco Odermatt megvédi a címét az összetett-vk-ban. Másnap ugyanitt az olaszok 39 éves világbajnoka, Christof Innerhofer bukott nagyot, hogy aztán vérző arccal és lábsérüléssel szállítsák kórházba.

Ezzel zárult a tavalyi év a gyors számokat illetően, de 2024 első super-G-je is egy világbajnok idényének végét jelentette: a friss édesapa Alexis Pinturault-nak az esése következtében elszakadt az elülső keresztszalagja.

Másnap aztán megint kellett a mentőhelikopter.

Az elmúlt évek legjobb gyors síelőjének számító, de kissé betegen versenyző Aleksander Aamodt Kilde a szombati lesiklás hajrájában bukott: ő végül vágásos sérülést és zúzódásokat szenvedett, emellett pedig kificamodott a válla.

A múlt hétvégén ráadásul a női, Altenmarkt-Zauchensee-i versenyek sem maradtak nagy esések nélkül. A szombati lesikláson Kajsa Vickhoff Lie szerencsésen megúszta a nagy erejű becsapódást, Nadine Fest viszont rosszabbul járt a pénteki szuperóriás-műlesiklás során: a sípcsontja és a térde is megsérült a balesetben.

A hétvégén a nők számára Jasnán technikai számokat rendeznek meg,

a férfiaknak viszont következik Kitzbühel, a világ talán legveszélyesebb lesiklópályájával.

Ráadásul pénteken és szombaton egyaránt lesiklást rendeznek a legendás helyszínen. Anélkül, hogy az ördögöt a falra festenénk, bátran mondhatjuk: joggal lehet várni, hogy a Lauberhorn után a Hahnenkamm mentőegységei is jobb, ha készenlétben állnak.