Szatmári András: "Most még van bennünk csalódottság, hogy nem sikerült aranyérmet nyerni. Nem tudtunk ebbe többet belerakni, valami kicsi hiányzott. A kevésbé jól sikerült egyéni után nagyon fontos volt számunkra a csapatverseny. Irán és Olaszország ellen sikerült, Korea ellen nem. Próbáltunk úgy készülni, hogy a legjobbak legyünk, elkezdtük felépíteni egymást. Amióta kiderült, hogy mi lesz a csapatösszeállítás, nagyon egységesen tudtunk készülni. Minket semmi sem zavart meg. A jövőről nem szeretnék most beszélni."
Szilágyi Áron: "Biztos, hogy egy nappal később jobban fogok örülni, mint most. Nem volt könnyű menet, hetek óta tudtuk, hogy az olaszokkal kezdünk, rengeteget videóztuk őket. Ott szépen dolgoztunk, majd nehéz helyzetben voltunk Irán ellen. Rabb Krisztián nagyon szépen állt be és ő húzott bennünket ki a gödörből. Korea elképesztően erős, tudták azt a formát hozni, amit bármikor. Csak gratulálni lehet nekik. Örülök annak, hogy nem voltunk alárendelt szerepben. Kis dolgokon múlt ez. Azt meg végképp nem gondoltuk, hogy van egy csodacseréjük, aki olyan sebességet hozott a pástra, amire nem számítottunk."
Rabb Krisztián: "Az első két asszóm egész jól sikerült a döntőben. Most azért elég csalódott vagyok, de egy kis idő múlva ez az ezüst meg fog szépülni. A felnőttek között eddig nem sokat vívtam, igyekeztem ebbe mindent beletenni."
Gémesi Csanád: "Nehéz volt ezt a döntőt kintről nézni, de néha úgy éreztem, hogy én is ott vagyok a fiúkkal a páston. Nagyon közel voltunk hozzájuk, az ellenfél borzalmasan erős csapat volt, és nagyon kis dolgokon múlt az ő győzelmük. Többször is fordulhatott volna a kocka. Nekem az egyéni verseny után ez egy nagy elégtétel, nagyon büszkén viszem haza ezt az ezüstérmet.