Eltűnő magyar aranyak - az olimpián is sirathatjuk egykori dicsőségünket

Az olimpia előtti esélylatolgatónk első részében azon sportágak kerültek szóba a játékokon szereplő 35-ből, melyekben nem lesz képviselője Magyarországnak, illetve azok, melyekben kevés esély van az éremszerzésre. Most azokat vesszük górcső alá, melyekben túlzottan nagy elvárásaink szintén nem lehetnek, pedig a múlt nagyon fényes volt.

Bármilyen szomorú, de a hagyományosan eredményes olimpiai sportjaink közül néhányban igen szerény reményeink vannak. Ezeknek nemhogy az élére kívánkozik, hanem soron kívül kell említeni a súlyemelést, ugyanis egyetlen versenyzőnk sem lesz Párizsban. Egy olyan sportban, melyben az elődök 20 olimpiai érmet szállítottak.

Földi Imre,  magyar súlyemelősport első olimpiai bajnoka

A régi dicsőségek árnyékában szerényen meghúzódó sportágaink élére így a torna kerül. Eddig 40 olimpiai érmet hozott a torna, ebből 15 az arany. Még a közelmúltban is milyen biztos (arany)érem esélyek voltak itt! Most indul három ifjú hölgy és egy fiatalember, és sajnos szinte elképzelhetetlen, hogy bármelyikük éremmel térjen haza. 

Nem azért, mert nem olyan jók, mint a későbbi dobogósok, hanem mert ez egy pontozásos sport. 

Atlétikában sem valószínű, hogy valakinek a kezéből a vártnál 5-6 méterrel messzebbre szálljon a diszkosz vagy a kalapács (bár Németh Miklós gerelyének röppályája egy világot döbbentett meg 1976-ban), viszont tornában kizárt, hogy ne az esélyesek közül kerüljenek ki a dobogósok. És a magyarok nincsenek az esélyesek között. Akkor sem, ha sokan tudják, hogy Kovács Zsófia ugrásban kétszeres, felemás korláton egyszeres Európa-bajnok. Viszont a torna nemcsak európai sport (sőt!), de ami ennél sokkal rosszabb: Zsófi tavaly októberben edzésen keresztszalag-szakadást szenvedett, és ebből nagyon hosszú idő a gyógyulás és a rehabilitáció. Éppen a lába miatt nem indulhat ugrásban, csak azon a korláton, melyen a legkisebb a láb szerepe a négy szer közül. Itt a leugrás lesz a kritikus számára, ha az sikerül, akkor ott lehet a nyolcas döntőben. Ám többet nem lehet remélni. A két fiatalabb lány közül az Egyesült Államokban tanuló, és ott készülő Bácskay Csenge ugrásban indul, neki sajnos gerincproblémái vannak, így aligha kerül a szerenkénti döntőbe. A mindössze 17 éves Czifra Bettina Lili (aki Kovács Zsófi dunaújvárosi edzőjével készül) egyéni összetettben indul, ha minden gyakorlatát tökéletesen megcsinálja, akkor bekerülhet a legjobb 24 közé. A kora miatt neki ez még a tapasztalatszerzés időszaka, nyilván a következő olimpián várható tőle jobb teljesítmény.

Mészáros Krisztofer tornászként lesz ott Párizsban
Fotó: AFP

Az egyetlen férfi tornászunk, Mészáros Krisztofer ha mind a hat szeren jó teljesítményt nyújt, akkor bejuthat a legjobb 24 közé, sőt, talán a top10-be is. Talajon a szerenkénti döntőbe is bekerülhet, ha jól alakulnak a dolgok (értsd: rosszul alakulnak a vetélytársaknak!) akkor talán korláton is ott lehet. Krisztofer nyújtón és lólengésben is jó, csakhogy ezeken a szereken nagyon erős a mezőny.

Pigniczki Fanni ritmikus gimnasztikában a májusi budapesti Európa-bajnokságon labdával ezüstérmet szerzett.

Ez valószínűleg pályafutása legjobb eredménye lesz a minden szerrel egyaránt remekül dolgozó hölgynek, aki felnőtt karrierje során az 59. helyről indulva jutott el a kontinens élmezőnyébe. Viszont még innen is eléggé messze van az olimpiai dobogó.

Az elveszőben lévő sportágaink közé kell sorolni az atlétikát is, hiszen a 20 fős csapattól maximum egy érmet remélhetünk. Ez nem túl szívderítő, de a negyven olimpiai érem (és a 10 arany) ellenére sem voltunk soha nagyhatalom ebben. Nyilván ebben szerepet játszik az is, hogy az atlétikába érkezik a világ legtöbb országából sportoló, egy-egy verseny során nemcsak a zászlók felismeréséhez kevés egy egyszerű érettségi bizonyítvány, de átlagos földrajzi ismeretekkel rendelkező ember több résztvevő lakhelyét sem tudja biztonsággal elhelyezni a földgömbön. Természetesen nem hangzik jól, hogy egy hazai világbajnokság után egy évvel, ekkora létszámú csapat esetében ennyire szerények az elvárások, de sajnos ez a realitás. A futószámokban régen volt esélyünk utoljára komoly sikerre. Mikor volt az, amikor egy olimpián Dáni Nándor 800-on második lett, Szokolyi Alajos 100 méteren és Kellner Gyula a maratoni távon harmadik? Pontosan megmondható: 1896-ban, vagyis 128 évvel ezelőtt. Ma már szinte hihetetlen, hogy 1952-ben a 4x100 méteres váltónk harmadik lett, 1956-ban Kovács József 10.000-en második. A legendás Rózsavölgyi István is már 64 évvel ezelőtt szerzett bronzérmet.

Az ugrószámokban aratott sikerek is régen voltak. Csák Ibolya magasugrásban 1936-ban, Gyarmati Olga távolugrásban 1948-ban nyert olimpiát.

Számunkra a dobószámok kecsegtettek mindig a legtöbb reménnyel! Öt férfi kalapácsvető aranyérem mellett Németh Miklós révén van egy gerelyhajító bajnoki cím az uraknál, Németh Angéla révén a hölgyeknél, és Bauer Rudolfnak köszönhetően egy diszkoszvető aranyat is elkönyvelhettek elődeink. Utóbbit 124 éve, 1900-ban. Amennyiben a kalapácsvető Halász Bence érmet szerez, Kozák Luca vagy Kerekes Gréta döntős lesz 100 gáton, esetleg hétpróbában Krizsán Xenia pontszerző hely közelében végez már elégedett lehet mindenki.

Halász Bence kalapácsvető talán érmet szerezhet
Fotó: AFP 

Krizsán a tavalyi, budapesti világbajnokságon negyedik, az idei, római Európa-bajnokságon nyolcadik lett, ha egyik számban sem hibázik súlyosan, közvetlen vetélytársai viszont igen, akkor pontszerző lehet. Sajnos nálunk (az aranycentrikus országban) ezzel nem lehet hős.

Pedig mindenki az, aki egy olimpiára kvalifikálja magát, mert egy konkrét „műfajban” a világ legjobbjai közé tartozik. Meg az is hős, aki több pofont ad, mint amennyit kap. Ez a megállapítás legegyértelműbben az ökölvívókra igaz.

Ebben a sportágban korábban már 10 aranyat hoztak össze sportolóink, érdekes, hogy ezt nyolcan. Csak a legendás Papp László nyert többször (ki ne tudná: háromszor) még Kovács Kokó István is csak egyszer. Egy ideje már szerepel a műsoron a női ökölvívás is, mégis mindössze háromtagú a csapat. Ez viszont háromszorosa a három évvel ezelőttinek, és az is biztos, hogy a szereplés hosszabb lesz, ugyanis Tokióban mindössze 9 perces volt.

Ebben a sportágban sok függ a sorsolástól, bár ismerjük a korábbi szövetségi kapitány, Szántó József legendás mondását: "Érdekes, Kokónak mindig jó volt a sorsolása." Kokó sajnos utoljára 1996-ban, vagyis 28 éve szerepelt olimpián, és az utolsó (bronz)érem, amit Erdei Zsolt szerzett is már 24 éves. Most akár érmet is szerezhet a kis magyar küldöttség. Bár mindhármuk mezőnye nagyon kemény, és a dobogóra álláshoz három meccset kell nyerni.

Hámori Luca (jobbra) az első magyar női ökölvívó lesz Párizsban
Fotó: Belga via AFP 

Kovács Richárd élete igazi küzdelem volt fiatalabb korában, de felülemelkedve a nehézségeken mára már tanári diplomával rendelkezik, és bronzéremmel az Európa Játékokról. Csakhogy súlycsoportja nagyon nehéz. 

A Nyíregyházán született Kovácsnál több mint 1000 km-el keletebbre látta meg a napvilágot a Magyarországot képviselő másik férfi ökölvívó, Akilov Pylyp. 

A kelet-ukrajnai Bahmut a leghevesebb harcok egyik színtere a háború kezdete óta. A nemcsak szakembernek, hanem nagybetűs embernek is kiváló Cserényi Csaba nyújtott segítőkezet a most 25 éves fiatalembernek, és regénybe illő kalandok után hozta új hazájába. Egy ideje Hódmezővásárhelyen készül, és nyelvi nehézségei csak a civil életben vannak, ugyanis a „boxmagyar” már megy neki, az üzbég szövetségi kapitánnyal Hamid Tangirbergenovval pedig oroszul tud beszélni. A vb-n már magyar színekben a legjobb nyolc között volt, onnan már csak egy győzelem az érem, hiszen ökölvívásban az elődöntő két vesztese további mérkőzés nélkül harmadik. Az elődöntő győztese -de ezt mondani sem kell – az aranyért megy a ringbe.

A harmadik ökölvívónak, aki ott lesz Párizsban Hámori Lucának a felkészülését egy vállműtét nehezítette. Gondolom a laikusoknak sem kell különösebben ecsetelni, hogy mennyire átalakította ez a tervezett munkát. Az áprilisi Eb-n már az első fordulóban kiesett, reméljük azóta javult az állapota, és nemcsak azzal ír történelmet, hogy 

ő az első magyar hölgyboxoló egy olimpián!

Szörnyű kimondani, hogyha Halász Bencét nem számítjuk, akkor a súlyemelés-torna-atlétika-ökölvívás négyestől szinte biztosan nem remélhetünk aranyérmet, és még a dobogós helyezés is hatalmas bravúr lenne. Szerencsére lesznek más sportok is az olimpián, és azokban majd vérmesebb reményeink lehetnek.