Amikor először megláttam a Ruanda fővárosában, Kigaliban terpeszkedő BK Arénát, nem hittem a szememnek. Itt, ebben a hatalmas, 10 ezer nézőt befogadó és valóban ultramodern létesítményben zajlik most a női kosárlabdázó világbajnok előselejtezője nyolc csapat részvéelével. A magyarok is itt vannak (a hétfői nyitányon Völgyi Péter együttese 63-61-re kikapott Szenegáltól.) A BK Aréna mellett áll a főváros hatalmas focistadionja, a Stade Amahoro, amely a kis ország nemzeti stadionja. Az egész szinte pontosan úgy néz ki, mint Budapesten az MVM Dome és mellette a Groupama Aréna - azzal a különbséggel, hogy a ruandai nemzeti stadion jóval nagyobb, mint a Fradi-pálya.
Már ezt a két létesítmény is meghökkentő egy annyira szegény ország fővárosában, mint Ruanda. Azon a listán, amelyen a világ országait az 1 főre eső GDP szerint lajstromozták, Ruanda jelenleg a 172. helyen áll (191 országból.) Az Amahoro Stadiont egy kínai konzorcium építette meg 1984-1989 között.
Már akkor, tehát 40 évvel ezelőtt is Ruanda a kínaiakkal kötött üzletet, s nincs ez másképp most sem.
Példának okáért a most itt épülő vadonatúj repülőtér és kínai segítséggel készül.
Ám az igazi sportőrület csak most van kibontakozóban ebben az országban. Ennek pedig az az oka, hogy Ruanda első számú és a helyiek körében roppant népszerű vezetője, Paul Kagame úgy véli, hogy Ruandát a sporttal és a turizmussal lehet igazán eladni a világban. A második fele már működik is, s ennek is komoly köze van a sporthoz.
Akik nézik a Premier League mérkőzéseit, azoknak feltűnhetett, hogy az Arsenal csapatának mezén minden egyes alkalommal ott van a Visit Rwanda felirat.
Az afrikai ország idegenforgalmi hivatala a londoni focicsapat egyik hivatalos szponzora.
Ez a felirat először 2018-ban jelent meg az Arsenal mezén. A 2021-ben lejáró szerződést aztán újra megkötötték. Sajtóértesülések szerint Ruandának ez évi 10 millió angol fontba került. Az Arsenal vezetői mindig is azt hangsúlyozták, hogy a megállapodás célja a ruandai turizmus fejlesztése és az, hogy az emberek jobban megismerjék ezt a különös országot.
Tény, hogy a Visit Rwandának van miből fizetnie ezt az összeget.
Ruanda leginkább keresett turisztikai célpontja az a pár tucat még élő hegyi gorilla, amely az ország két részén is a hegyekben él.
Ahhoz, hogy valaki ezeket a fokozottan védett állatokat legalább 7 méterről láthassa, 1500 dollárt kell befizetnie. Még egyszer: fejenként 1500 dollárt. Ha egy nap csak tíz ember menne megnézni ezeket az állatokat, az is már 15 ezer dollár bevétel lenne, de a folyamatosan az erdőbe zúduló csoportok ennél jóval több embert mozgatnak meg. Több ember, több pénz, nagyobb bevétel. Amelyből jut az Arsenalnak is.
Mindezt azzal indokolták, hogy ebből tudják hatékonyan megvédeni a gorillákat. Meg ebből tudnak évi 10 millió fontot átutalni az Arsenalnak.
De a Visit Rwanda máshol is beszedi a sápot.
Nekik kell kifizetni az országba való belépés előtt azt a fejenként 50 dollárt, amely ahhoz kell, hogy az ide érkezőket beengedjék Ruandába.
A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) azzal az indokkal hozta el Kigaliba a női vb-előselejtezőt, hogy Ruandát felhelyezze a sport világtérképére. Csakhogy ez az indoklás kissé idejétmúlt már. Mást ne mondjak, Ruandában rendezték meg a legutóbbi FIFA Kongresszust, azaz a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség éves tanácskozását.
A ruandai embereknek az agyába égett az a kép, amelyen elnökük, Pal Kagame és a világ legjelentősebb sportszövetségének vezetője, az olasz Gianni Infantno együtt mutatkozik.
Csak ez az egy pillanat olyan dolog volt, amely korábban elképzelhetetlen volt a ruandai emberek számára. Már akik tudnak erről, mert abban nem lehetünk biztosak, hogy a fővárostól távolabb első, nyomorúságos falvak lakói is értesültek erről. Mondhatnánk persze, hogy "és akkor mi van?", hiszen ez nem egy meccs volt, csupán egy néhány napos tanácskozás, de azt mindenki tudja, hogy a FIFA nem akárhová viszi el ezeket a rendezvényeket.
Kagame elnök egyik nagy álma valósult meg ezzel, hiszen innentől kezdve nem csak a sport, hanem a konferencia-turizmus fellegvára is lehet.
Ám Kagame elnöknek ennél jóval merészebb tervei vannak. Nem elég az Arsenal, nem elég a sok konferencia, Ruanda a közeljövőben Forma-1-es vb-futamot akar rendezni. Amikor ezt először meghallottam, azt mondtam, hogy ilyen nincs, pedig a valóság sokkal közelebb van, mint gondolnánk.
A Ruandai Autóklub elnöke, Christian Gakwaya szerint az ország készen áll egy F-1-es vb-futam megrendezésére.
Mondja ezt úgy, hogy egyelőre sem pálya, sem megfelelő mennyiségű szállodai kapacitás nem áll rendelkezésre Kigaliban. Sebaj, tétlenkedni addig sem kell. Példának okáért 2024-ben Kigaliban rendezik meg a Forma-1 éves díjátadó ünnepségét. Már ez is nagy meglepetés, pedig semmi másról nem szól ez az egész, mint belépőjegyet váltani a Forma-1 zárt világába.
Ruandának úgy látszik, tényleg semmi sem drága. Kezükre játszik az is, hogy a közeli Dél-Afrikában évek óta nem sikerül megegyezni az F1-es sorozat újraélesztéséről, pedig Kyalamiban kész pálya várná a pilótákat. A ruandai pálya terveiről semmit sem lehet tudni, az azonban biztos, hogy az 1500 méterrel a tengerszint felett fekvő Kigaliban nem lenne egyszerű a versenyzés. Ám erre is van már példa, hiszen Mexikóban hasonló körülmények között versenyeznek a sorozat résztvevői.
Az F1 jövője tehát még bizonytalan, az azonban biztos, hogy a 2025-ös országúti kerékpáros-világbajnokságot is Ruanda rendezi meg. Az afrikai vb-rendezést David Lappartient, az UCI francia elnöke már 2017-es megválasztásakor megígérte. Ruanda megfelelt a szervezési, pénzügyi és sportszakmai feltételeknek, nagy a lelkesedés ott a kerékpársport iránt - akár egymillió nézővel is számolhatnak -, emiatt az UCI vezetősége egyértelműen támogatta a főváros, Kigali pályázatát. Látjuk tehát, hogy ennek a kis országnak tényleg semmi sem drága, ha a sportról van szó. Három nappal ezelőtt jött az újabb ötlet: rendezze meg Ruanda
a Floyd Mayweather és ősi riválisa, Manny Pacquiao közötti bokszmeccset.
Minderről a Ruandai Ökölvívó Szövetség elnöke, Vick Kalisa beszélt egy interjúban. (Annyiban igaza van, hogy mind a BK Arena, mind a mellette álló nemzeti focistadion is alkalmas lenne erre.) Hogy ebből mi lesz, az ma még titok, de nem lennénk meglepve, ha ezt is sikerülne tető alá hozni.
Ruanda iszonyatos sport nyomulása mindenki számára megdöbbentő lehet. Akik nem jártak még ebben a kis országban, azok csak hüledeznek, de így tesznek azok is, akik már megfordultak itt. Az biztos, hogy Kigaliban egymás után nőnek ki a földből a luxushotelek, csak az a kérdés, mi kerül majd többe: a leves vagy a hús? Ilyen mértékű finanszírozásra ugyanis Ruanda önmaga biztosan nem lenne képes, az pedig, hogy megéri-e erre sokmillió dolláros hitelt felvenni, ma még nem tudjuk a választ.
Ez a fajta törekvés kicsit hasonlít arra, amit az elmúlt években Szaúd-Arábia és Katar csinált a sportesemények rendezése terén.
A felsorolást itt be is fejezzük, mert tényleg nem lehet tudni, hol a vége. A ruandai előretörés mértéke ugyan még nem vethető össze a két szupergazdag ország, Szaúd-Arábia és Katar törekvéseivel, s abban is csak bízni lehet, hogy Ruanda szándékai tiszták. Azaz, hogy itt nem lesz szükség a sport-washingra, a sportesemények által az országról keltett rossz hírek és beidegződések tisztára mosására.
Kigali, 2024. augusztus 19.