Ígéretes úszóként, majd vízilabdázóként kezdte sportpályafutását, végül azonban az asztalitenisz mellett kötelezte el magát, amely iránt élete végéig rendíthetetlenül hűséges maradt. Szinte a semmiből teremtette meg Tolnán a sportág egyik hazai központját. Úttörő edzésmódszereivel új szintre emelte a sportágat. Női csapatát, a tolnai Vörös Lobogót a hetvenes-nyolcvanas években Európa legjobbjai között tartották számon, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK) kilenc éven át szerepelt a klub, s szerzett öt ezüstérmet, illetve két bronzérmet.
A sportág olyan kiemelkedő játékosai pallérozódtak a kezei alatt, mint Balogh Ilona, Bolvári Ildikó, Bolvári Katalin és talán legismertebb tanítványa, a többszörös olimpikon Bátorfi Csilla.
Pályafutása végén fáradhatatlanul dolgozott a szekszárdi asztalitenisz fellendítéséért, ahol továbbra is elhivatottan segítette a fiatal tehetségeket. Munkásságát számos elismerés övezte, többek között a „Tolna Városért” kitüntető díjat, valamint 2023 decemberében a Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség életműdíját is megkapta.