Kontinens méretű fába vágta a fejszéjét Lachlan Morton ausztrál kerékpáros. A 32 éves bringás, aki főállásban az EF Education-EasyPost World Tour csapatában teker arra vállalkozott, hogy megkerüli az ausztrál kontinenst, mégpedig úgy, hogy megjavítja közben honfitársa, David Alley 2011-es 37 nap 20 óra 45 perces rekordját.
A mintegy 7,7 millió négyzetkilométeres kontinenst először 1899-ben kerülte meg kerékpárral egy Arthur Richardson nevű bátor fickó, akinek még 245 nap kellett ahhoz, hogy Perth-ből Perth-be érjen. Manapság évente akár többen is nekifutnak a kontinenskerülésnek, de, hogy mekkora kihívás, azt jól jelzi, hogy az első nőnek csak 2023-ban sikerült teljesítenie a távot, a dicsőség Lesa Ashfordé lett.
Morton profiként szabadidejét is nagyrészt bringán tölti, 2014-ben például a testvérével, Angusszal otthonukból Port Macquarie-ből elbiczajozott a kontinens közepén, de tőlük 2500 kilométerre lévő szent sziklához, az Uluruhoz. A kalandról, mert Ausztrália középső, kis túlzással lakatlan, száraz vidékén bringázni sok-sok napon át, az bizony kaland, Thereabouts címen egy klassz dokumentumfilm is készült.
Ausztrália szinte már szabályos alakja, tulajdonképpen felhívás keringőre, hogy valamilyen eszközzel (vagy anélkül) meg legyen kerülve. Ráadásul a megkerülésnek jóformán két kötelező szabálya van: érinteni kell nyolc pontot (nagyobb várost) Sydney-t, Brisbane-t, Darwint, Broome-ot, Perth-t, Esperance-t, Adelaide-et és Melbourne-t, valamint meg kell tennie legalább 14 200 kilométert.
A World Tour sorozatban szereplő Tour Down Under ausztráliai körverseny hat napra adagolt kb. 800 kilométere ehhez képest még bemelegítésnek is kevés.
Morton ezúttal is az otthonából, az ország dél-keleti részén, Új-Dél-Wales államban lévő Port Macquarie-ból indult méghozzá észak, majd nyugat felé, és 6000 kilométer megtétele után már nagyjából félúton jár az északi oldal közepén lévő Kununurra közelében.
A bringások szinte kivétel nélkül az óramutató járásával ellentétes irányt választják, hogy elkerüljék a szembe fújó szelet. Morton útját természetesen online is lehet követni, láthatóan jól halad. Az már csak hab a tortán, hogy a mintegy 44 ezer méter szintkülönbség nagyja a táv utolsó harmadában vár rá. Útja során egy kisebb karaván követi, hiszen ennie, aludnia kell, ha megsérül el kell látni, ezen felül kell pótbicikli vagy éppen alkatrész és szerszámok.
"Ez egészen más, mint a profi bringázás.
Ez sokkal inkább egyéni és mentális kihívás. Persze a fizikai kihívás is jóval nagyobb, úgyhogy képesnek kell lenned rá, hogy akkor is nyomd, ha nem a legideálisabbak a körülmények,
miközben egy profi csapatnál minden a versenyzőkre van optimalizálva" - mondja Morton.
"Ott van körülötted való világ, miközben tekersz munkába siető, vagy éppen munkájukat végző emberekkel találkozol. Azt hiszem, hogy sokkal jobban szeretem ezt a világot (mint a profikét)."
Morton minden nap kora hajnalban indul (kisebb a forgalom és még hűvösebb van), előtte igyekszik pihenni, ez általában hét óra alvást jelent. A napi rekordja egyelőre közel 600 kilométer.
Amikor végeztem a napi távval, kicsit pihenek, leülök a kísérőimmel, talán még egy sör is előkerül, aztán megyek pihenni, és kezdődik minden előlröl. Gyorsan itt van a reggel, és hidd el haver, baromi sokat kell pedálozni
- tette még hozzá a 2016-ban a Tour of Utah összetett győztese, valamint egyszeres Giro d'Italia és Vuelta a Espana induló.