Még csak 24 éves, de már annyi minden történt a birkózó pályafutása alatt, mint másnál egy teljes karrier végén. Losonczi Dávid őstehetségként indult a szőnyegen, aztán gyerekfejjel kellett megtapasztalnia, milyen az, ha annak örül egy egész sportcsarnok, hogy végre kikapott. A párizsi olimpián nüanszokon múlott csak az éremszerzése, mégis úgy érzi, csalódást keltő eredményt ért el az 5. helyezésével. A világbajnok sportoló végtelenül alázatos, a kemény munka mellett abban hisz, nem szabad benne ragadni a múltban. Beszélgetésünk során arról is mesélt, milyen ételekkel "csal", mennyire nehezen fogyaszt be a tornákra, melyek a meccs előtti rituáléi és a végén még egy kis játékban is benne volt. Nagyinterjú.
Eltelt már némi idő a párizsi olimpia óta, ahol hihetetlen szoros mérkőzések után Losonczi Dávid végül az 5. helyen végzett. Hogyan értékeli most a szereplését, megbeszélte a történteket azóta az edzőivel vagy a családjával?
Nyilván abban a két-három hétben nagyon rossz volt, de telik az idő, ami tényleg minden sebet begyógyít, plusz egy pozitív szemléletű ember vagyok és, ha az ember a múltban ragad és ott őröli magát, abból nem lesz se előre, se hátra. Igazából az csak az embert hátráltatja és az idejét vesztegeti vele, ha a múltban marad.
Megbeszéltem a családdal és az edzőimmel is, mit kellett volna jobban csinálni, de ezt tudom én magamtól, mert látom a hibáim és azt, miben kell fejlődnöm, és most már pozitívan látom a dolgokat. Nyilván az ötödik helynek nem tudok örülni, mert tudom, hogy több volt bennem, de úgy gondolom, ez is egy állomás afelé, hogy a jövőben szép eredményeket érjek el, és ezt így fogom fel.
Ezek szerint ön is az a fajta ember, aki mindig igyekszik meglátni a jó dolgokat?
Szerintem a mai világban csak így lehet, annyi rossz dolog történik sajnos, és ha csak a rosszat nézzük és benne ragadunk, abba bele lehet őrülni.
Említette, hogy a 15 millió forintos jutalmát jótékony célra ajánlja majd fel, de ez az ön életében nem újdonság, mert a világbajnoki címéért kapott 3 millió forintot is lakhatási válságban szenvedőknek adta oda. Megvan már ennek a pénznek a helye?
Összesen végül nem 15,7 milliót adok majd, hanem kiegészítettem 16-ra, így annyit osztok szét:
- az egészségügyben dolgozóknak,
- állatvédelemre
- és lakhatási gondokkal küszködőknek.
Igazából nem szeretem ezt nagy dobra verni, nem célom, hogy ezzel sztároljam magam. Akkor egyszer elmondtam, hogy odaadom majd ezt a pénzt, de azóta nem posztoltam emiatt a közösségi médiában, nem akarok még több kattintást vagy nagyobb hírnevet, én ezt jószándékból teszem. Ezt azért fontos elmondanom, mert sok ember kérdezte tőlem, miért mondtam ezt el nyilvánosan, mert ha valaki jótékonykodni akar, azt meg lehet tenni csendben.
Szerintem nem baj, ha az ember ezzel mutat egy példát, nekem édesapám volt a példám ez ügyben, mert ő is sokat jótékonykodik. Úgyhogy ha csak egy ember is ezután hasonlóan cselekszik, akkor már elértem a célomat, és ezzel még egy kis jó dolog történhet a világban a sok rossz mellett.
Losonczi Dávid vérében van a birkózás
Kicsit kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Birkózó családba született, édesapja és két bátyja is ebben a sportban volt otthon. Fel sem merült, hogy más irányban induljon el, vagy ön is beleszeretett egyből a birkózásba?
Nem volt nehéz dolgom beleszeretni, elég hamar jó lettem benne, gyorsan jöttek a sikerek a versenyeken. És ez a szerelem a mai napig tart, pedig nagyon nehéz sport és rendkívül hálátlan, mert néha nem adja vissza azt a munkát és szenvedést, amit beletettél. De amikor kijön a lépés és magadat vagy az ellenfeled legyőzöd, akkor az olyan pluszt tud adni, ami semmihez sem hasonlítható.
Maradva a kezdeteknél, mondok egy idézetet, kérem ossza meg velünk, mikor, hol és ki mondta: „Olyan erős vagy, hogy kettétörsz, mint egy ropit.”
(Nevet...) Ezt az első edzések egyikén mondta nekem Levente az ESMTK-ban, birkóztam vele és legyőztem, és ekkor mondta nekem ezt. Ez is egy meghatározó élmény volt számomra, mert 2-3 évvel idősebb, nagyobb gyerek volt nálam, én voltam 6-7 éves, szóval ez rengeteg önbizalmat adott és felemelő érzés volt a birkózó pályafutásom elején.
Gyorsan sikeres lett a birkózásban, konkrétan hat éven keresztül nem talált legyőzőre a korosztályos versenyeken. Mikor és hol volt az első veresége, és mennyire volt nehéz ezt feldolgoznia?
Az első vereség után konkrétan üdvrivalgás volt a csarnokban, ott örültek az emberek, és mondták, végre megverték a Dávidot, megtört az átok, végre vége van.
Ez azért elég kemény volt, 12-13 éves lehettem, és gyerekfejjel nehéz megélni, hogy átok lettem volna. A mai napig büszke vagyok rá, hogy ott nem sírtam el magam, hanem lementem a szőnyegről, kezet fogtam mindenkivel, tűrtem a vereséget.
Aztán két hónapra rá ugyanezt a srácot, aki megvert, 45 másodperc alatt tussal legyőztem. Később aztán jóban lettünk, vagyunk, hiszen a felnőtt válogatottban együtt edzünk nap mint nap.
Erről eszembe jutott a híres MMA-harcosnak, Conor McGregornak az edzője, akinek az az egyik mondása, hogy "Győzz vagy tanulj". Ön is hasonlóan gondolkodik?
Igen, amit már mondtam korábban is, és épp a tegnapi edzés után is ezen gondolkodtam, minél több időt töltünk a múltban azzal, hogy mit kellett volna jobban csinálni, azzal a jelenből vesszük el az időt, hogy a jövőben jobbak legyünk. Lényegében saját magunkat tesszük bele egy olyan körbe, amiből nagyon nehéz kijönni, mert minél többet töltesz el így, annál kevesebb időd lesz, hogy a jövőben sikeres legyél. Fel kell dolgozni a múltat, de aztán menni kell tovább. Pont ezért nem azon gondolkodom, hogy jaj, most mi volt, hanem azon, hogy mi lesz és mit kell majd még csinálni, hogy még jobb legyek.
Milyen rituáléja, szokása van a versenyek előtt?
Mindig ugyanabban a ruhában melegítek be a versenyekre, ugyanabba a táskába pakolok bele. Megvan egy saját rutinom, amit szeretek megcsinálni, mert akkor azt tudom, ha azt elindítom, akkor jó lesz, mert minden a helyén van, minden rendben van. A nagyobb versenyek előtt, világbajnokság és olimpia előtt letérdeltem és kértem az Urat, hogy segítsen nekem, de el szoktam mondani, nem nagyon szoktam kérni az Úrtól, hanem csak megköszönöm neki azt, amit adott. Rendben van a családom, szeretjük egymást és azt csinálhatom, amit szeretek. Ami még a babonám, hogy mindig zenét hallgatok a meccs előtt, hogy ki tudjam zárni a világot és összpontosítani tudjak.
Mindig ugyanazt a zenét hallgatja vagy ez változó?
Van egy listám, mindig azt szoktam hallgatni.
Kikkel dolgozik együtt, mekkora stáb segíti a munkáját?
Mellettem van két válogatott edző és a klub edzőm, aki felnevelt és tudja minden lépésemet, vele vagyok szorosabb kapcsolatban. Rajtuk kívül van gyógytornászom, sportpszichológusom, dietetikusom, masszőröm, és járok légzés terapeutához is, úgyhogy tényleg mindent megteszek azért, hogy a maximális teljesítményt tudjam nyújtani, plusz rendszeresen látogatom a jégkamrát is, ami szintén segíti a munkámat.
Nagyjából mindez napi 10-12 órás elfoglaltságot jelent, de úgy gondolom, ezek a dolgok hozzáraknak az emberhez és segítenek abban, hogy én lehessek a legjobb.
A dietetikus kapcsán beszéljünk az evésről. Milyen speciális diétát követ? Vannak "csaló" napok vagy olyan kedvenc ételek, amelyeket csak ritkán fogyaszthat?
Fontos egy sportoló életében, hogy mit fogyaszt, nem lehet össze-vissza enni, mert az visszaveti a teljesítményét. Vannak ilyen napok, de persze mindig egyeztetek, hogy mikor lehet "csalni". Amikor elmegyek a barátaimmal enni, olyankor nem feltétlenül azt eszem, amit kellene, például elfogyasztok egy hamburgert vagy valami hasonlót.
Mennyi problémát okoz a versenyekre a fogyasztás? 87 kg-ban birkózik, mennyiről indul, hogy belefogyjon a súlycsoportjába?
Úgy szoktam csinálni, hogy korán elkezdem nézni a súlyomat, mert nem szeretem azt, hogy hamar 5-6 kilót le kell, fogyjak. 93-92 kilóról kellett fogyjak például az olimpián, ott az utolsó két kiló leadása nem mondom, hogy jól esett, ott már volt egy kisebb kiszáradás. De általában elég könnyen tudom hozni a súlyomat. Szép lassan viszem le a súlyom, két héttel a verseny előtt már csak 2-3 kiló plusz van rajtam, 4 nappal előtte 89,5 kg vagyok, 3 nappal előtte 89 kg, 2 nappal előtte 88 kg, majd egy nappal előtte 87,5 kg-ról indulok és akkor már csak fél kg-t kell a verseny előtti napon leadnom. Azért kell így csinálnom, mert nincs előző napi mérés, versenynapon mérünk be, és ha mindezt úgy csinálod, hogy szaunázol mondjuk öt óráig és kijön belőled minden ásványi anyag és minden só, akkor ott esel majd össze a szőnyegen, mert bemérünk reggel 8.00-kor és 11.00-kor már birkózunk. Régebben előző nap bemértünk délután 5-6 felé, utána ehettél annyit, amennyit csak akartál és másnap 87 kg helyett már 90 pár kg-osan birkóztál. Ezért is törölték ezt el, plusz a nagy fogyások miatt. De versenyeken kívül is figyelni kell erre, mert nálam is fel tudnak szökni elég hamar a kilók, most is 95-96 kg vagyok, de ha nagyon elmenne a súlyom, akkor azt nagyon nehéz visszahozni, plusz az nem is egészséges.
A családi ebédeknél mennyire téma a birkózás, a szakmázás?
Régebben, mikor még kisebbek voltunk, akkor sokat beszéltünk róla, már nem annyira, pár szót váltunk róla, de most már annak örülünk, hogy együtt lehetünk.
Milyen fontos versenyek következnek a naptárában, és hogy áll most a 2028-as Los Angeles-i olimpiával?
A következő mérföldkő a novemberi alapozás, ez rendkívül fontos a jövő évi versenyekre. Idén talán egyszer-kétszer kimegyek Németországba Bundesliga-meccsekre, de ezek inkább felhozó, gyakorló birkózások lesznek.
2028-ra még nem gondolok, ezt kérdezték tőlem Párizsban is két perccel azután, hogy lejöttem a szőnyegről. Ez nem így működik, mert kis lépésekben kell gondolkodni, rövid távú célokban.
Mert ha egyből 2028-ra gondolnék, akkor elmenne az igazán fontos dolgokról a fókusz, mint az edzésekről, a napi célokról, az Eb-ről és a vb-ről. Először csináljuk meg az alapozást, legyek válogatott Magyarországon, aztán legyek Európa-bajnok, majd világbajnok, végül kvalifikáljak az olimpiára, akkor lehet majd ilyenen gondolkodni, erről beszélni. Addig teljesen értelmetlen ezen agyalni, persze tudom, hogy hamar elröppen majd ez a négy év, de kis célokban gondolkodom.
Az interjú végéhez közeledve egy kis játékkal készültem. Egy-egy kifejezést mondok és arra kérem, azt válaszolja rá, ami az először az eszébe jut.
Edzés?
Elfáradás.
Család?
Szeretet.
Verseny?
Küzdés.
Tus?
Világbajnokság.
Vereség?
Csalódás.
Olimpia?
Aranyérem.
