A magyar válogatott a futballvilág csodálatát kivívva remekül szerepelt az Európa-bajnokságon, a világbajnok franciák és a négyszeres első Németország ellen is döntetlent ért el. Korábbi szövetségi kapitányainktól és a magyar futball legendás alakjaitól a következőket kérdezzük.
1. Minek köszönhető a magyar válogatott remeklése? Mi a csapat legfőbb erénye?
2. Miben kell még előrelépnünk az őszi világbajnoki selejtezőkre?
Bálint László korábbi szövetségi kapitány, az 1972-es Európa-bajnokságon negyedik helyezést elérő válogatott tagja: „Marco Rossi az általa elképzelt taktikához a valóban megfelelő játékosokat választotta ki."
1. A magyar válogatott első számú erénye a csapategység.
Marco Rossitól nem szabad elvenni, hogy egy nagyon egységes együttest alakított ki, és a játékosállományhoz tökéletesen találta meg a megfelelő csapatszerkezetet.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok szakember nem ebben az összeállításban küldte volna a pályára a magyar válogatottat az Európa-bajnokságon, de az eredmények a szövetségi kapitányt igazolják, és hogy az általa elképzelt taktikához a valóban megfelelő játékosokat választotta ki.
2. Biztos vagyok benne, hogy Rossi az Eb után is sok játékost bátran kipróbál majd, hiszen hosszú távban gondolkozhat.
Szükség is van a Schäfer- és Schön-szintű tehetségekre, akik igazolták, bátran lehet számítani erre a korosztályra is. Ez az Eb-szereplés hatalmas önbizalmat kell, hogy adjon a csapatnak, másrészt óriási rutint is szerezhettek a játékosaink ezen a három találkozón.
Mindezek a tények egyértelműen pozitívan befolyásolhatják az őszi tétmérkőzéseken a szereplésünket.
Bozsik Péter korábbi szövetségi kapitány: „A csapatszintű támadójáték javulását várom az őszi vb-selejtezőkre."
1. Egyértelműen a szervezettség. Marco Rossi remekül szervezte meg a védekezésünket, a csapatnak úgymond abszolút bejön a három belső védős rendszer. Az eredményességünket elsősorban az odaadó hozzáállásunknak és az eredményekből is fakadó hitünknek és csapategységünknek köszönhetjük.
2. A támadójátékot mindenféleképpen erősíteni kell, itt látom a legkomolyabb lehetőséget az előrelépésre. Félreértés ne essék, ez nem a csatáraink és a támadó középpályásaink kritikája, hiszen a védőknek is hatékonyan be kell kapcsolódniuk az előre játékba. Éppen ezért elsősorban a csapatszintű támadójáték javulását várom az őszi vb-selejtezőkre.
Csank János korábbi szövetségi kapitány: „Ha Szoboszlai vagy Kalmár közül bárki rendelkezésére áll, Schäfer nem futja be ezt a látványos karriert."
1. Nagyon okosan a kontrákra építettünk, a széleken vezettünk hatékony támadásokat, és az is meglepte az ellenfeleket, hogy Botka, Orbán és Szalai Attila vezérletével nagyon masszívan és gyorsan védekeztünk. Mindezt az is bizonyítja, hogy a riválisaink nagyon kevés helyzetet tudtak kialakítani ellenünk. Érezhető volt, hogy a belső késztetésünk és a harci morálunk nagyobb volt az ellenfeleinknél, és szerencsére a tét sem nyomott össze minket, mivel nem volt kötelező elvárás, hogy bárki ellen nyernünk kell. Ezt a szituációt rendkívül jól lovagoltuk meg.
S minden rosszban van valami jó, hiszen ha Szoboszlai vagy Kalmár közül bárki a szövetségi kapitány rendelkezésére áll, Schäfer nem futja be ezt a látványos karriert.
A kényszerűségből tehát szerkezetileg is jól jöttünk ki, és az sem mellékes, hogy az ellenfeleinkből mi sokkal jobban felkészültünk, mint a riválisaink belőlünk.
2. A támadásaink hatékonyságán mindenképpen kellene még javítani, több lehetőséget kialakítani, hiszen ősszel lesznek olyan ellenfeleink, akik ellen már kötelező lesz a győzelem, tehát az irányítójátékunkat is fejleszteni kell.
Gellei Imre korábbi szövetségi kapitány: „Marco Rossi tökéletesen eltalálta a taktikát, és igazi karaktereket játszatott."
1. Az egész Európa-bajnokságon végig létszámfölényben játszottunk, hiszen a csapat, a szakmai stáb és a lelkes szurkolók egy olyan erős kohéziót alkottak, amelynek köszönhető volt az eredményesség és a remek hangulat nemcsak Budapesten, hanem Münchenben is.
Emellett Marco Rossi tökéletesen eltalálta a csapathoz leginkább illő taktikát, és azokat az igazi karaktereket játszatta, akik tökéletesen kivitelezték az általa elképzelt dolgokat.
Mindemellett a három gólunkra is rendkívül büszkék lehetünk, nem véletlen beszél rólunk az egész világ.
2. Ezt a fajta erkölcsi tartást, az összetartozás felemelő érzését kell még tovább fejlesztenünk, és akkor a vb-selejtezőkön is méltóképpen képviseljük az országot és a magyar labdarúgást.
Glázer Róbert korábbi szövetségi kapitány: „Bátran játszunk előre, és végre meg merünk egy cselt csinálni."
1. Ezen a szinten az már egy természetes dolog, hogy egy válogatott küzd, hajt, megy előre. Ezt fantasztikus odaadással csináljuk. Az is tetszik, hogy bátran játszunk előre, és végre meg merünk egy cselt csinálni, és hogy végig nagyon egységes csapat benyomását keltettük. A mai magyar válogatott minden egyes tagja pontosan tudja, hogy mi a dolga a pályán, a játékosok megbíznak egymásban, hiszen tisztában vannak azzal, hogy rendkívüli módon egymásra vannak utalva, és csak rendkívüli fegyelmezettséggel lehetnek eredményesek.
2. Egyértelműen a labdakihozatalban kell fejlődnünk, a védőink még mindig sok labdát adnak el. A letámadást még bátrabban kell alkalmaznunk, hiszen az Európa-bajnokságon is láthattuk, hogy mindenki ellen van esélyünk a sikerre; ha hiszünk magunkban, bejönnek a cselek és a további extra dolgok is. S bárcsak eljutnánk oda, hogy a szurkolók a klubcsapatainkat is annyira szeretnék, mint a magyar válogatottat.
Kiss László 33-szoros válogatott csatár, vb-résztvevő: „Marco Rossi a magyar edzőknek is utat mutatott."
1. Őszintén bevallom, engem teljesen meglepett a magyar válogatott. Először azzal, hogy mentálisan rendkívül felkészültek voltunk egyénileg és csapatszinten is. S ami sosem volt jellemző ránk, hiába világsztárok ellen léptünk pályára,
olyan motiváltan és bátran játszottunk, mintha csak a Fővárosi Vízművek ellen léptünk volna pályára (s ezzel nem a pesti kiscsapatot szeretném degradálni).
A mieinket tehát nem érdekelte ki az ellenfél, játszani akartak, és gólokat rúgni. Amikor arról olvastam, hogy a játékosok a továbbjutást sem tartják elképzelhetetlennek, ezt csupán a kötelező, kincstári optimizmusnak tudtam be.
De lám, nekik volt igazuk, hiszen az utolsó pillanatig esélyünk volt a továbbjutásra. Ezzel a játékkal olyan szintre lépett a válogatott, hogy biztos vagyok benne, a hazai vb-selejtezőkön telt ház lesz a Puskás Arénában.
Az angolok elleni szeptember 2-i meccsre 68 ezer ember mehet ki.
Marco Rossi egyik fő erénye, hogy hihetetlen jól nyúlt a játékosokhoz, jól cserélt, és rendkívül jól készítette fel a csapatot. S utat mutatott a magyar edzőknek is, hogy a fiatalokat igenis, bátran be lehet építeni a csapatba.
2. Bebizonyítottuk, hogy fantasztikusan tudunk küzdeni, ám az őszi tétmérkőzéseken viszont – megtartva ezt a hozzáállást – a kisebb és a középcsapatok ellen már dominálnunk kell.
Nagy László olimpiai bajnok labdarúgó: „A labdarúgók és a közönség is megérdemelte volna a még nagyobb, világra szóló bravúrt."
1. A csapategységnek, valamint annak, hogy a játékosok tökéletesen átérezték, milyen nagy dolog és felelősség egy nagy nemzetközi tornán szerepelni, pláne hazai közönség előtt.
A szurkolók el is várták a profi hozzáállást, a teljesítmény is remek volt, de sajnos pár percen múlt a továbbjutás.
Pedig Marco Rossi és a szakmai stáb kihozta a játékosokból a maximumot, a labdarúgók és a közönség is megérdemelte volna a még nagyobb, világra szóló bravúrt.
2. Fizikálisan rendben voltunk, de tanulság, hogy a mérkőzések végéig 100 százalékosan kell koncentrálni, és a támadójátékban is hatékonyabbaknak kell lennünk.
S persze, szükség lenne négy-öt olyan cserejátékosra, akik beállva látványosan tudnának lendíteni a csapat teljesítményén.
Ebben vertek meg igazán a riválisaink: míg náluk a kispadon is olyan világsztárok ültek, akik gólokra voltak képesek, nálunk nem mindig voltak kellően hatékonyak a beálló játékosok.
Várhidi Péter korábbi szövetségi kapitány: „Elképesztően motiváltak, mentálisan nagyon erősek és fegyelmezettek voltunk."
1. Talán az, hogy elképesztően motivált volt a társaság, valamint mentálisan is nagyon erősek és fegyelmezettek voltunk.
Ez a három összetevő jelentett egy különleges erőt, és ennek volt köszönhető, hogy mindhárom mérkőzésen pariban voltunk a világklasszis ellenfeleinkkel szemben.
2. Elsősorban az előrefelé játékban kell fejlődnünk. A védekezést nagyon jól kiviteleztük, bár elképzelhető, hogy a kicsit több támadójátékos bevetése éppen a védekezésünk rovására ment volna.
Arra is szükség volna, hogy a cserejátékosok nagyobb odafigyeléssel, koncentrációval kapcsolódjanak be a mérkőzésekbe.
Míg a riválisaink cseréi általában lendítettek a játékon, nálunk ez nem mindig jól sült el. Hozzáteszem, nem egyszerű dolog a 80. percben átvenni egy felfokozott hangulatú, stresszel teli mérkőzés ritmusát.