Vágólapra másolva!

Végleg elbúcsúzott a magyar válogatott

1900. január 01. 00:00

Nincs tovább számolgatás, most már matematikailag sem juthat el labdarúgó-válogatottunk a jövő évi világbajnokságra: a Bicskei helyett ideiglenesen megbízott Gellei Imrével a kispadján 2-0-s vereséget szenvedett Románia válogatottjától a Népstadionban.

Úgy látszik, eleink tudtak építeni. Nem is gondolná az ember, hogy a Rákosi-reál jegyében fogant Népstadionnak milyen félelmetesen jó akusztikája van. Még talán az új Nemzeti is megirigyelhetné. Félórával a meccs előtt húsz magyar és ugyanannyi román olyan hangulatot csinál - kölcsönösen lecigányozza egymást -, mintha tele lenne az egykoron százezresre méretezett aréna.

Hogy aztán a kapuban vettek-e el valakitől tiltott zászlót, transzparenst, vagy petárdát, nem tudni, mert a megkérdezett biztonsági ember úgy válaszol: kitől, uram? Aztán mégis összejövünk vagy tizenötezren, úgy látszik, még a válogatott sem tudja elvenni az emberek kedvét a futballtól. Bár meglehet, sokan csak románozni jöttek ki, és derekasan szét is fütyüli a nép a Himnuszt. Mind a kettőt.

Persze, néhányan az MLSZ-kísérletre is kíváncsiak vagyunk, arra, hogy miként állította morálisan talpra egyetlen kapitánycserével két nap alatt a szövetség a válogatottat. Az elején persze ebből nem sok látszik, csupán annyi feltűnő, de az nagyon, hogy jobban futballoznak a románok. Időnként titokzatos füstbe burkolódzik Király kapujának környéke - hol magyar, hol román füstbombától -, ám amint eltűnik a szmog, azt látni, hogy arrafelé bizony román csatárok szorgoskodnak. Nem is eredménytelenül, mert Ilie már a második helyzetét berúgja, jó tizennyolcról átemeli a kifutó Király fölött, és már énekel is a román tábor.

De mégis lehet valami abban a moralitásban, mert nem roppanunk össze, sőt gyorsan két helyzetünk is van - persze kimarad -, de gólt megint csak a románok rúgnak. Mégpedig Niculae és nagyot. Fájó a különbség. A románok gyorsak, fegyelmezettek, na meg tudnak futballozni. A mieink meg új kapitányt kaptak. Egyébként a meccs nem rossz, s ha nem bennünket vernének, még élveznénk is. Vannak lövések, cselek, akciók, kár, hogy többnyire a vendégjátékosok főszereplésével. A félidő előtt nincs azért mi is kihagytunk két helyzetet, meglehet csak azért, hogy ne a teljes reménytelenségben várjuk a folytatást.

És tényleg van remény, mert a szünet után Horváth elméletileg kihagyhatatlan helyzetbe kerül, csak sajnos nálunk az elmélet nem minden esetben találkozik a gyakorlattal. Aztán persze jön a vendégcsapat, s a közönség egy része élvezi a román futballt, a kisebb fele meg jóízűen cigányozik. Mi meg azon meditálunk, hogy most Sebők Vili - akit egyébként morálisan a napokban állítottak talpra a futballatyák - viseli azt a kapitányi szalagot, amely egykoron Puskás Öcsi karján feszült. Lassan leül a játék, nincs már szó második helyről, játszadoznak a románok, mi meg derekasan őrizzük hátrányunkat. Megy ugyan a csapat, próbálkozik, de már mi magunk sem hisszük, hogy jutunk valamire. Lehetne egy tucat szövetségi kapitányunk, akkor sem megyünk semmire. Nem mondom, ha játékosunk lenne ugyanennyi. Vagy legalább egy, akkor igen. Akkor talán el lehetne indulni. Így viszont miközben moralizálunk, még talán hittanórára is beíratjuk a csapatot, vernek bennünket. Itthon, idegenben, a világon mindenütt. Most a végén még jól odamondunk Trianonért a románoknak, persze, jobb lenne, ha Tököli berúgná a helyzetét, bár 2-1-gyel sem lennénk igazán boldogok. Csalódottan, ázottan megyünk ki az éjszakába, elárvultan, már csak abban bízva, hogy az MLSZ-elnökség az olasz meccsig megint kitalál valamit.

Vélemények

Benkő László, az MLSZ volt elnöke: "Nem ezen a mérkőzésen múlt a magyar futball jövője. Meggyőződésem, nem szabad temetni labdarúgásunkat, a megfelelő szakembereket kell helyükre tenni."
Varga Sándor FIFA-menedzser: "Szomorú vagyok a látottak után, mert azt hittem, a tétnélküliség felszabadítja a magyar játékosokat."
Szepesi György, az MLSZ volt elnöke: "Tetszik, nem tetszik, jobbak a románok."
Kovács István profi ökölvívó világbajnok: "Bőven van még javítanivaló a magyar focin, de már láttam biztató jeleket."
Nyilasi Tibor volt válogatott labdarúgó: "Ha tudtunk volna mondjuk a második félidő elején gólt szerezni, meggyőződésem, hogy döntetlenre hoztuk volna a találkozót, amelynek már sajnos semmi tétje nem volt."
Jenei Imre, a román válogatott technikai igazgatója: "Azt hiszem, nem lehet vitás a román válogatott győzelme, ami azért külön értékes, mert még soha nem győztünk Budapesten."
Mircea Sandu, a Román Labdarúgó-szövetség elnöke: "Ma a magyarok ellenfelei voltunk, ám októberben az olaszok elleni mérkőzésükön önöknek szurkolunk, mert ha esetleg jó eredményt érnek el Parmában, akkor még a csoportelsőségünk sem elképzelhetetlen."