Vágólapra másolva!

A hét világválogatottja (október 22-28.)

Ricardo (spanyol, Real Valladolid): a spanyol bajnokságban kiválóan szereplő Celta Vigo hazai pályán eddig majd mindegyik ellenfelét kitömte, ám a Real Valladoliddal ezt nem tudta megtenni, mivel a gárda kapujában Ricardo állt. A portás bravúrok egész sorát mutatta be, és elsősorban rajta múlott, hogy a valladolidi együttes pontot tudott szerezni az élcsoportba tartozó vigóiak otthonában (1-1). A kapus teljesítményének elismeréseként a Don Balón című futballhetilap őt jelölte a játéknap legjobb hálóőrének.
Carles Puyol (spanyol, FC Barcelona): a katalán gárda az utóbbi időben egyre jobban szerepel, és ez elsősorban annak tudható be, hogy a gárda védelme sokkal stabilabb mint tavaly. A jobbhátvéd posztján ráadásul a saját nevelésű Puyol játszik, aki akkor lopta be igazán magát a szurkolók szívébe, amikor tavaly a Real Madrid elleni meccsen levette Figót a pályáról. Most a Real Betis ellen a megbízható védekezés mellett egy parádés cselsorozattal vétette magát észre, amivel a második Barca-gólt készítette elő (3-0). Fabricio Coloccini (argentin, Deportivo Alavés): a vitóriai együttes alaposan megfogta az isten lábát, amikor a nyáron leszerződtette az ifjúsági világbajnok argentin válogatott csapatkapitányát, hiszen Coloccini élete formájában futballozik az utóbbi időben. Középhátvéd létére már négy gólnál tart a bajnokságban (vasárnap az UD Las Palmas volt az áldozata - 1-0), és a legutóbbi három bajnokiján kilences osztályzatot kapott a spanyol szaklaptól, a Don Balóntól, amire emberemlékezet óta nem volt példa. Valerien Ismael (francia, RC Lens): a középhátvéd meglehetősen kalandos éveket tudhat maga mögött, hiszen megfordult már az angol Crystal Palace-ban, majd visszatérve Franciaországba a Lensban szerepelt, ám az előző idényben a Strasbourghoz száműzték, amellyel kiesett a legjobbak közül. A nyáron aztán visszatért nevelőegyesületébe, és ismét alapembernek számít, a hét végén pedig a Stade Rennes ellen kétszer is eredményes volt (2-1). Giovanni van Bronckhorst (holland, Arsenal FC): a holland futballista az előző idényben leginkább középpályást játszott a skót Rangers FC-ben, és a válogatottban is főleg ezen a poszton vetették be, ám az Ágyúsoknál Arsene Wenger inkább balhátvédként számít rá. Nem véletlenül: a nagy munkabírású futballista nem csak védőfeladatát látja el, hanem gyakran csatlakozik a támadásokhoz is, és már számos gólt készített elő, így például az Arsenal BL-beli továbbjutását jelentő találatot az RCD Mallorca ellen (3-1).
Bernd Schneider (német, Bayer Leverkusen): nagyon megy mostanában a gyógyszergyáriaknak, hiszen a BL-ben már bejutottak a legjobb 16 közé, és a bajnokságban is csak ők jelentenek komoly vetélytársat a Bayern Münchennek. A Leverkusen egyik legjobb formában lévő játékosa a jobb oldali középpályás Bernd Schneider, aki a látványos gólokra specializálta magát, hiszen a Fenerbahce ellen (2-1) a tizenhatoson kívülről bombázott a felső sarokba. Roberto Baronio (olasz, Fiorentina): a violák helyzete nem éppen rózsás, hiszen a klub anyagi gondokkal küszködik, és az egyesületnek nincs lehetősége új játékosok vásárlására. Ennek megfelelően a nyáron több futballista is érkezett kölcsönbe a firenzeiekhez, és ezek közül a Laziótól megszerzett Baronio bizonyult a legjobb vételnek. A nagy munkabírású középpályás ugyanis nagyon hasznosan futballozik, és a legutóbbi fordulóban az Udinese elleni szabadrúgásgólja három pontot jelentett a gárdának (2-1). Danny Murphy (angol, Liverpool FC): a Vörösök csapata szintje ontja magából a tehetséges játékosokat, keretük tele van olyan labdarúgókkal, akik tagjai valamelyik európai ország vágatottjának. Danny Murphy is szerepelt már az angol tizenegyben, de a támadó középpályás nem tartozik a legismertebb liverpooli játékosok közé, pedig az utóbbi időben remekül futballozik. A Boavista ellen kiváló szabadrúgásgólt szerzett (1-1), és a Pool megbízott edzője, Phil Thompson szerint ott lenne a helye a nemzeti tizenegyben. Kizito Musampa (holland, Málaga CF): az Ajax-szal egykoron Bajnokok Ligája-döntőt játszott labdarúgók közül ma szinte mindenki külföldön szerepel, de míg Kluivertet, Kanut, Davidsot vagy Seedorfot mindenki ismeri, addig Musampáról csak az igazán beavatottak hallottak. Pedig a bal oldali középpályást is hatalmas ígéretnek tartották egykoron, és bár jelenleg csupán a Málagában futballozik, a spanyol pontvadászatban tartanak tőle az ellenfelek, és a Real Zaragoza ellen két góllal bizonyította (2-0), hogy van miért.
Jean-Claude Darcheville (francia, FC Lorient): a francia pontvadászat góllövőlistájának élén állni nem kis dicsőség, így a Lorient támadója, Darcheville minden bizonnyal örömmel forgatja az újságok sportoldalait mostanában. A csatár a legutóbbi fordulóban mesterhármast vágott a Guingamp ellen (6-2), és ezzel kilencre növelte a szezon során szerzett találatainak számát, márpedig ennél többet ebben az idényben még senki sem szerzett Galliában. Francesco Totti (olasz, AS Roma): a Farkasokra az elmúlt héten két rendkívül fontos mérkőzés várt, előbb a Bajnokok Ligájában mérték össze erejüket a Real Madriddal (1-1), majd pedig a városi derbin a Lazio ellen léptek pályára (2-0). A máskor leginkább irányító középpályásként szereplő csapatkapitány, Totti mindkét találkozón csatárként lépett pályára, és teljesítményére nem lehetett panasz, hiszen a Real és a Lazio ellen is betalált, bizonyítva, hogy továbbra is vezéregyéniésge a római gárdának.

(Megjegyzés: Az egeret a figurák fölé helyezve olvashat a hét legjobbjairól.)

Korábban:

A hét világválogatottja (október 15-21.)

Mindent egy helyen az Eb-ről