A nap játékosa: Davor Suker (1860 München)

Aligha van nagyobb dicsőség egy támadó számára, mint hogy a világbajnokságon gólkirályi címet szerezzen, de a legutóbbi három vébé legjobb góllövőjének karrierje a nagy siker után egyaránt megbicsaklott. A legutóbbi mondiál gólkirálya, Davor Suker például a France' 98 óta már három csapatban is megfordult, és most a német 1860 Münchenbe igazolt, hogy új lendületet adjon pályafutásának.

Suker a jövő évi vb-n is érem-
re harapna

Igaz, abban az időben a jugoszláv labdarúgás futószalagon gyártotta a későbbi világsztárokat. Sukerrel azonos korosztályba tartozik például Predrag Mijatovics, Robert Prosinecki, Igor Stimac, Robert Jarni, Slaven Bilic és Zvonimir Boban. Ők mindannyian tagjai voltak annak a jugoszláv ifjúsági válogatottnak, amely kiutazott az 1987-es chilei U20-as világbajnokságra, és ott aranyérmet szerzett. Suker a tornát csapata legjobb gólszerzőjeként, hat találattal zárta, és ez elég volt ahhoz, hogy a következő szezonban bemutatkozhasson az NK Osijek felnőtt csapatában a jugoszláv pontvadászatban.

Hamarosan a horvát fővárosba, Zágrábba szerződött, ahol az egykori Jugoszlávia második legsikeresebb klubja, a Dinamo vette meg. A kékeknél Suker hamar beilleszkedett, és futószalagon ontotta a gólokat. 1990-ben az utánpótlás Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett, és időközben bekerült a jugoszláv válogatott keretébe is, sőt, ott volt az 1990-es világbajnokságon is, de egyetlen meccsen sem lépett pályára, és első válogatottságáig egészen 1991 februárjáig kellett várnia. Ekkor a Feröer-szigetek elleni Eb-selejtezőn lépett pályára csereként, és 23 perc is elég volt neki a gólszerzéshez. Nem sokkal később külföldre igazolt, az FC Sevilla vette meg 1991 nyarán hétmillió pesetáért.

A Sánchez Puzjuán-stadion közönsége megőrült érte, minden egyes labdaérintésénél zengett az aréna a "Sukerman, Sukerman" kiáltásoktól - mert ez lett a játékos új beceneve Spanyolországban. Az 1992-93-as szezonban huszonhárom góljával második helyen végzett a góllövőlistán. A horvát válogatottban is elképesztő ütemben termelte a gólokat, sokáig tartani tudta a mérkőzésenkénti egygólos átlagot, és az 1996-os Európa-bajnokság selejtezőin tíz meccsen tizenkétszer volt eredményes, amivel a kvalifikációs sorozat legeredményesebb csatára lett. A kontinensviadal után a Real Madrid vette meg, a királyi gárda négymillió fontot fizetett ki érte, és ez a befektetés nem bizonyult rossznak. A bajnokságot huszonnégy dugóval, házi gólkirályként fejezte be. Ráadásul régi álma is teljesült: végre sikerült nyernie valamilyen trófeát, a Real bajnokcsapat lett. Sőt, a rá következő idényben a klub elhódította a Bajnokok Ligáját is.

Az 1998-as világbajnokságon is kitett magáért: a csapattal a bronzérmet sikerült megszerezni, és Suker még egy trófeát a vitrinjébe tehetett: a gólkirályságért járó aranycipőt. A világbajnokságot követően azonban nem sok örömben volt része. Pár héttel a vb-t követően térdsérülést szenvedett, ami miatt egy hónapot kellett kihagynia, ezután pedig sem Guus Hiddinket, sem pedig utódját, John Toshackot nem tudta meggyőzni arról, hogy helye lenne a madridi kezdőcsapatban. 1999 nyarán Angliába, az Arsenalba igazolt, de sem itt, sem pedig egy évvel később a West Ham Unitedben nem tudta azt nyújtani, amit vártak tőle. A válogatottban ugyan megőrizte a helyét, de a nyár óta nem volt csapata, így most "kénytelen volt" elfogadni az 1860 München ajánlatát, ha ott akar lenni a vébén.

Korábban:

• Suker az 1860 Münchenben folytatja
• A nap játékosa: Luiz Carlos Goulart "Luizao" (Brazília)