Vágólapra másolva!

Kahn: Tehetségénél nagyobb a győzni akarása

1900. január 01. 00:00

Az Aranylabda-szavazáson általában a támadó szellemű játékosok viszik a prímet, az idei esztendőig mindössze egyetlen hátvédnek, Matthias Sammernek, és egy kapusnak, Lev Jasinnak sikerült elhódítania a France Football trófeáját. Idén azonban az Aranylabda egyik legnagyobb esélyese egy hálóőr. Oliver Kahn a 2001-ben nyújtott teljesítménye alapján valóban megérdemelné a díjat. Még akkor is, ha könnyen lehet, hogy végül mégsem ő, hanem egy csatár kapja meg.

Jasin óta a legnagyobb?

Nem csoda tehát, hogy mindkét fia, Oliver és Alex is focizni kezdett a Karlsruher SC-ben. Eleinte mindketten a mezőnyben szerepeltek, ám Oli a kapuban is meglehetősen ügyesnek tűnt. Ő azonban jobban szeretett gólokat szerezni, és édesapja sehogyan sem tudta meggyőzni arról, hogy érdemes lenne a kapuban maradnia. Éppen ezért cselhez folyamodott: felkereste egykori ifi-válogatottbeli csapattársát, a német kapuslegendát, Sepp Maiert. Kért tőle egy mezt meg egy pár kapuskesztyűt fiacskája számára, aki innentől kezdve már ki sem akart jönni a kapufák közül, és példaképének tekintette Maiert.

Az ifjú portás végigjárta a szamárlétrát a KSC-nél, amely a nyolcvanas években amolyan liftező csapatnak számított Németországban, hol az első, hol a második vonalban szerepelt. Az 1987-88-as szezont éppen a legjobbak között kezdte el a gárda, és a csapat edzője, Winnie Schäfer a frissen érettségizett Kahnt felvitte a felnőttcsapat keretéhez, ahol akkortól kezdve ő számított a második számú hálóőrnek a rutinos Alexander Famulla mögött. Kahnnak nem kellett sokat várnia arra, hogy bemutatkozhasson a Bundesligában, hiszen Famulla 17 forduló alatt összeszedett öt sárga lapot (az ötödiket a 17. játéknapon a Détári Lajossal megerősített Eintracht Frankfurt ellen gyűjtötte be), ami automatikus eltiltással járt, így a 18. fordulóban az 1. FC Köln ellen Kahn nevével kezdődött a KSC összeállítása.

A debütálás nem a legjobban sikerült, hiszen a Kecskések négy gólt rúgtak a fiatal portásnak, és a következő fordulóban Kahn hazai pályán a Werder Brementől is kapott két találatot. Ezt követően Famulla visszatért, és Kahn a bajnokság hátralévő részét a kispadról nézhette végig. A következő idényben ismét csak két meccs jutott neki, a 7. fordulóban csereként állt be a sérült Famulla helyére, ám a Karlsruhe megint vereséget szenvedett. Mielőtt azonban Kahn valami átokra kezdett volna gyanakodni, a következő játéknapon végre sikerült megszereznie első Bundesliga-győzelmét a VfL Bochum ellen idegenben, bár hősünk akkor sem úszta meg kapott gól nélkül.

OLIVER KAHN
Született:	1969. június 15., Karlsruhe, Németország.
Méretek:	188 cm, 90 kg.
Poszt:	kapus.
Bundesiga-debütálás:	1987. november 22., az 1. FC Köln ellen.
Válogatott-debütálás:	1995. június 23., Svájc ellen.
Eddigi sikerei:	négyszeres német bajnok (1997, 1999, 2000, 2001), kétszeres német kupagyőztes (1998, 2000), Bajnokok Ligája-győztes (2001), UEFA-kupa-győztes (1996), az év játékosa Németországban (2000, 2001).
Klubpályafutása:
1987-88	Karlsruher SC	2	-
1988-89	Karlsruher SC	2	-
1989-90	Karlsruher SC	-	-
1990-91	Karlsruher SC	22	-
1991-92	Karlsruher SC	37	-
1992-93	Karlsruher SC	34	-
1993-94	Karlsruher SC	31	-
1994-95	Bayern München	23	-
1995-96	Bayern München	32	-
1996-97	Bayern München	32	-
1997-98	Bayern München	34	-
1998-99	Bayern München	30	-
1999-2000	Bayern München	27	-
2000-01	Bayern München	32	-
Gondolta volna, hogy...
... Kahn kedvenc időtöltése a labdarúgás mellett a tőzsdézés? A kapus szívesen foglalkozik az árfolyamok böngészésével, és maga is szokott különböző részvényeket vásárolni.
... Olit rendszeresen banánesővel fogadják az ellenfél szurkolói? Ennek oka, hogy annak idején a Harald Schmidt-showban egy majomfigurával parodizálták ki a hálóőrt.
... a Bayern kapusa az előző szezonban szabálytalan gólt ért el? A Hansa Rostock elleni mérkőzésen az utolsó percben felment az ellenfél kapuja elé fejelni, és a szögletet végül kézzel ütötte be a kapuba, amiért piros lapot kapott.
... Kahn egy alkalommal kis híján megharapta a Borussia Dortmund csatárát, Heiko Herrlichet? Az 1998-99-es szezonban a BVB elleni meccsen Oli a fogát csattogtatva igyekezett megfélemlíteni ellenfelét.

Abban a bajnokságban még csak 13. lett a csapat, de a következő szezonban már a nyolcadik helyen végzett, újabb egy évvel később pedig egészen a hatodik pozícióig vitte. Márpedig ez egyet jelentett az UEFA-kupában való szerepléssel, ami nóvum volt a klub számára, hiszen labdarúgói korábban sohasem léphettek pályára az európai porondon. És ha már ott voltak, akkor egészen az elődöntőig verekedték magukat, menet közben olyan neves gárdákat búcsúztatva, mint a PSV Eindhoven, a Valencia, a Girondins Bordeaux és a Boavista. A remek szereplés elsősorban a kiváló hazai mérlegnek volt köszönhető (az idei BL-döntős spanyoloknak például egy hetest rúgtak a kék-fehérek), na meg Kahn kiváló formájának, hiszen mindössze hét gólt kapott tíz mérkőzésen. Az idény azonban keserűen fejeződött be a KSC számára, hiszen az elődöntőben idegenben rúgott góllal esett ki a Casino Salzburggal szemben, a bajnokságban pedig úgy végzett a hatodik helyen a klub (és csúszott le az újbóli európai szereplésről), hogy az utolsó forduló előtt még a harmadik helyen állt, ám a már kiesett Wattenscheidtől elszenvedett 5-1-es vereség miatt három helyet is hátracsúszott.

Kahn sikersorozatát azonban semmi sem állíthatta meg: őt választották meg az idény legjobb kapusának, bekerült az 1994-es világbajnokságra utazó keretbe (bár a World Cupon nem lépett pályára), és a bajnokcsapat, a Bayern München 4,6 millió márkáért szerződtette - ez azóta is rekordnak számít Németországban a kapusok között. Oli nem került teljesen ismeretlen közegbe, hiszen akkor már három korábbi csapattársa, Michael Sternkopf, Mehmet Scholl és Oliver Kreuzer is Münchenben futballozott. Kahn különösen utóbbival volt nagyon jó barátságban.

A münchenieknél természetesen ő számított az első számú hálóőrnek, de balszerencséjére november 26-án, a Bayer Leverkusen elleni rangadón súlyos sérülést szenvedett: elszakadt jobb térdének keresztszalagja. Sokan azt mondták, ezzel vége is a szezonnak a számára, ám ők nem ismerték Kahnt, aki fogait összeszorítva dolgozott az edzőteremben műtétje után, és öt hónappal a sérülés után máris visszaállhatott a kapuba. Remek formáját is gyorsan visszanyerte, hiszen 1995 júniusában végre bemutatkozhatott a válogatottban is.

Akkoriban még nem volt nála csendesebb, szimpatikusabb játékos a Bundesligában, egyértelműen közönségkedvencnek számított annak ellenére, hogy a sokak által igencsak utált Bayernben védett. A következő szezonban ez is megváltozott: noha a pályán kívül Kahn megmaradt ugyanannak a halkszavú embernek, a gyepen egyre jobban látszott rajta, hogy számára csakis a győzelem az elfogadható. Az egyik bajnokin aztán teljesen "bekattant": amikor csapattársa, Andreas Herzog az egyik szögletnél rosszul helyezkedett, és a Bayern kis híján gólt kapott Kahn valósággal nekitámadt az osztráknak, és teljes erővel hátba ütötte. Az eset nagy port vert fel, az egyik német komikus, Harald Schmidt külön rovatot szentelt Kahnnak show-műsorában, és innentől kezdve a portás állandó céltáblája volt az élcelődéseknek.

Igaz, pályán nyújtott teljesítményére nem lehetett panasz, rendszeresen megbízható teljesítményt nyújtott a Bayernben, megspékelve még egy-egy bravúros védéssel, ám ennek ellenére sem tudta a válogatottban megelőzni az első számú portásnak számító Andreas Köpkét. Természetesen a keretben mindig ott volt, de mind az 1996-os Európa-bajnokságot, mind pedig a két évvel későbbi világbajnokságot a kispadról nézte végig. Ezt követően azonban eljött az ő ideje, hiszen a Nationalelf leszereplését követően teljes volt az újjászervezés a válogatotton belül, és az új nemzeti tizenegynek Kahn lett az első számú hálóőre. Ez persze nem volt véletlen, hiszen a Bayernben továbbra is egyenletesen jól védett, és erre már külföldön is felfigyeltek: a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet, az IFFHS 1999-ben a világ legjobb kapusának választotta. Ebben az évben mégsem volt elégedett, hiszen a müncheni csapattal drámai körülmények közepette veszítette el a BL-döntőt a Manchester Uniteddel szemben.

Teljesítményén mindez nem látszott meg, ha lehet, még keményebben edzett, és még erősebb lett benne a győzni akarás. Mindez a válogatott mezében azonban továbbra sem vezetett eredményre, sőt, a 2000-es Európa-bajnokságon ő sem volt a helyzet magaslatán (a portugálok ellen például két nagy potyagólt is beszedett), de kis túlzással azóta nem volt rossz mérkőzése! Az elmúlt szezon különösen emlékezetes volt a számára, hiszen a müncheni csapat elképesztő módon fejezte be az idényt.

A bajoroknak kis híján sikerült az utolsó pillanatban elveszíteniük a már biztosnak látszó bajnoki címet, hiszen az utolsó fordulóban mindössze egy pontra lett volna szükségük a Hamburger SV ellen, ám a hazaiak csatára, a gólkirályi címet is megszerzett Szergej Barbarez nem sokkal a befejezés előtt gólt fejelt Kahn kapujába. Más ilyenkor lemondott volna az aranyról, de Oli nem: azonnal szaladt a labdával a kezdőkörhoz, miközben eszelős módjára űzte-hajtotta előre a többieket is. Fanatizmusa meghozta eredményét: a Bayernnek a 95. percben sikerült kiegyenlítenie, és megszerezte a salátástálat.

Ezek után az már szinte természetes volt, hogy Kahn a Bajnokok Ligája-döntőjében is kimagaslóan védett, és amit a büntetőpárbajban produkált, az valósággal felülmúlhatatlan. Carboni tizenegyesét valami elképesztő bravúrral, vetődés közben visszanyúlva ütötte a felső kapufára, majd Pellegrino tizenegyesénél is jó irányba vetődött, és ezzel megszerezte csapata számára az olyannyira áhított serleget.

Ajánlat: