Vágólapra másolva!

Owen: A rekordok réme

1900. január 01. 00:00

Amikor Michael Owen tizenévesként az 1998-as világbajnokság egyik legszebb gólját lőtte, akkor mindenki azon a véleményen volt, hogy személyében az elkövetkező évtized egyik legnagyobb sztárját köszönthetjük. A Boy Wonder, azaz Csodagyerek jelző azonban kicsit visszaütött: a fiatal korban ért hatalmas megterhelés miatt Michael térde rendkívül sérülékeny lett, és az elmúlt két évben Owennek legalább annyit időt kellett lábát kúrálva eltöltenie, mint amennyit a pályán. Mára azonban kiheverte a korábbi nehézségeket, és kétségtelenül a világ egyik legjobb támadója, aki idei trófeahalmozásával teljes mértékben rászolgált az Aranylabdára.

Ugye, még nem égett ki?

Amikor legfiatalabb fia, Michael megszületett 1979. december 14-én, már pályafutása végén járt, és éppen a Port Vale játékosa volt. A kis Michael tehát nem nagyon láthatta édesapját játszani, ennek ellenére a papa hatására már nagyon fiatalon elkezdett foglalkozni a labdarúgással. Nem ez volt az egyetlen sportág, amibe belefogott (a foci mellett asztaliteniszezett, golfozott, biliárdozott, sőt, édesapja még pár ökölvívóedzésre is elküldte, hogy erősödjön egy kicsit), de a tehetsége ebben volt a legnyilvánvalóbb.

Mindössze hétéves volt, amikor már hivatásos keretek között lépett pályára a Mold Alexandra nevű helyi csapatban, amelyben eredetileg tízévesek szerepeltek, de a kis Michael így is befért az együttesbe. Mi az, hogy befért! Első szezonjában 28 mérkőzésen 34 gólt szerzett. Érdekesség, hogy bár Michael az Angliában lévő Chesterben született, általános iskolába a walesi határ másik oldalán lévő Hawardenben járt. Az általános iskolájának csapatában is ontotta a gólokat, olyannyira, hogy a területi válogatottba is bekerült, pedig három évvel fiatalabb volt a csapat többi játékosánál.

Abban az esztendőben még többnyire csak csere volt a Deeside Schools csapatában, de az elkövetkező években kihagyhatatlan lett a tizenegyből. Utolsó iskolás évében pedig minden elképzelhető rekordot megdöntött: az 1990-91-es szezonban a Deeside Schools színeiben több mint száz alkalommal lépett pályára, a múltnak adva át a jelenleg a Newcastle Unitedben focizó (és abban az évben a Leeds Uniteddel bajnokságot nyerő) Gary Speed rekordját, és ezeken a meccseken 72 alkalommal volt eredményes, aminél több találatot abban a korosztályban azóta sem szerzett senki. Itt sem akárki tartotta az előző rekordot: a legendás walesi és liverpooli csatár, Ian Rush, aki ugyancsak chesteri születésű.

Owen ennek ellenére nem rajongott Rushért, hiszen ő akkoriban a Vörösök színeiben ontotta a gólokat. Michael kedvence inkább az Evertonban játszó Gary Lineker volt, aki nem csak játékával jelentett példát Owen számára. Lineker ugyanis mindig híres volt arról, hogy nyilatkozataiban a lehető legszerényebben szólalt meg, soha senkire egy rossz szót sem mondott. Az ifjú Michael ezt alaposan megjegyezte (édesapja nem csak a televízióban közvetített mérkőzésekre, hanem az azt követő nyilatkozatokra is felhívta figyelmét), hiszen később profi karrierje során maga is így viselkedett.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csak ott tartunk, hogy Michael fantasztikus teljesítményének híre ment az országban, és nyolc élvonalbeli együttes jelentkezett be a mindössze 11 esztendős szupertehetségért. Az érdeklődők között volt többek között a Chelsea FC és a Manchester United (Owen még beszélt is a MU edzőjével, Alex Fergusonnal), de a családi kupaktanács végül is úgy döntött, hogy Michael a legjobb utánpótlásképzéssel rendelkező Liverpool FC ajánlatát fogadja el, és így a Liverpool Centre of Excellence tagja lett.

MICHAEL JAMES OWEN
Született:	1979. december 14., Chester, Anglia.
Méretek:	175 cm, 71 kg.
Posztja:	csatár.
Bajnoki debütálás:	1997. május 6., a Wimbledon ellen.
Első bajnoki gól:	1997. május 6., a Wimbledon ellen.
Válogatott-debütálás:	1998. február 11., Chile ellen.
Első válo-gatott gól:	1998. május 27., Marokkó ellen.
Eddigi sikerei:	kétszeres angol gólkirály (1998, 1999), az év sportolója Angliában (1998), UEFA-kupa-győztes (2001), európai Szuperkupa-győztes (2001), FA-kupa-győztes (2001), ligakupa-győztes, Charity Shield-győztes (2001).
Klubpályafutása:
1996-1997	Liverpool FC	2	1
1997-1998	Liverpool FC	31	18
1998-1999	Liverpool FC	30	18
1999-2000	Liverpool FC	30	14
2000-2001	Liverpool FC	28	16
Gondolta volna, hogy...
... Owen egyik kedvenc szabadidős tevékenysége a golf? Hétéves korában karácsonyra kapta az első golfütőjét, és ha ráér, ma is szívesen játszik egy-két partit a barátaival. A gömbérzéke megvan hozzá....
... Michael elmondása szerint élete legszebb gólja nem az argentinok ellen szerzett találat volt? Még az angol iskolaválogatottban Skócia ellen rögtön a középkezdést követően betalált, úgy, hogy megkapva a labdát egészen a kapuig szlalomozott, mindenkit kicselezve.
... Owen minden egyes mérkőzés labdáját megőrizte, ahol három vagy annál több gólt szerzett? Sokáig az ágya alatt tartotta őket, idővel azonban új helyet kellett keresnie a számukra, mivel már nem fértek el.
... Michael és barátnője, Louise Bonsall hétévesek voltak, amikor összeismerkedtek, és azóta járnak együtt (Owen lányrajongói legnagyobb bánatára)?

A szezon vége felé egyre több alkalommal ülhetett le a kispadra a Premier League-ben, de a bemutatkozásra csak az utolsó előtti mérkőzésen került sor. Ekkor a Pool a Wimbledon ellen lépett pályára, és bár 2-1-es vereséget szenvedett, a meccs örökre emlékezetes lesz a klub rajongói számára: Owen ugyanis beállt, és rögtön a debütálása alkalmával, a 74. percben gólt is szerzett. A nyáron pedig nagy feladat várt Michaelre, hiszen a korosztályos válogatottal világbajnokságon vehetett részt Malajziában. A csoportmérkőzések során Owen mindegyik találkozón eredményes volt, a nyolcaddöntőben azonban a későbbi világbajnok Argentína ellen nem, és így az angolok 2-1-es vereséggel búcsúra kényszerültek.

Michaelnek nem sok pihenője maradt, hiszen augusztus elején már kezdődött is a Premier League, és a Liverpool edzője, Roy Evans kezdő emberként számított rá. A trénernek nem is kellett benne csalódnia: rögtön az első fordulóban, (már megint) a Wimbledon ellen gólt szerzett, és az első hat fordulóban Owen mindegyik meccsen a teljes kilencven percen keresztül a pályán volt. Addigra már Anglia-szerte ismerték őt, sőt, hazájában igazi sztár lett. Szinte nem volt olyan magazin, amelyik ne közölt volna cikket róla, és kedvéért fiatal lányok százai mentek ki a Liverpool meccseire.

Ugyan a róla kialakult képen (a szerény, szinte "szent" fiatal srác, aki akár a szomszédunk is lehetne) kicsit rontott azzal, hogy 1997. szeptember 9-én a Jugoszlávia elleni U18-as válogatott meccsen piros lapot kapott, mert belefejelt ellenfelébe, de népszerűsége ennek ellenére egyre nőtt. Nem kis mértékben annak is köszönhetően, hogy egyre jobban belerázódott a Premier League légkörébe, és futószalagon ontotta a gólokat: szeptember 16-án első nemzetközi kupameccsén, a Celtic ellen is betalált, majd november 18-án megszerezte a felnőttek között az első mesterhármasát a Grimsby Town elleni ligakupa-mérkőzésen, végül amikor behívták az U21-es válogatottba (mindössze 18 évesen) december 17-én a görögök elleni összecsapásra, itt is eredményes tudott lenni.

Nem véletlen, hogy sokan már a nagyválogatottba követelték, és amikor 1998 februárjában két meccsen öt gólt szerzett, a szövetségi kapitány, Glenn Hoddle is beadta a derekát, s behívta Owent a nemzeti tizenegybe. Az angolok február 11-én léptek pályára a Wembleyben Chile ellen, és Owen rögtön a kezdő tizenegyben kapott helyett. Ezzel újabb rekordot tudhatott magáénak: ebben az évszázadban ő lett a legfiatalabb angol válogatott. A bajnokság végén Dion Dublinnal és Chris Suttonnal közösen gólkirályi címet szerzett, és mindezt első felnőttszezonjában! Nyilvánvaló volt, Hoddle bolond lenne, ha nem vinné ki a franciaországi világbajnokságra Owent.

A szövetségi kapitány nem is esett ebbe a hibába, de Michael még a világbajnokság előtt megdöntött egy újabb rekordot: május 27-én, a Marokkó elleni előkészületi találkozón megszerezte első gólját a nemzeti tizenegyben, és ezzel minden idők legfiatalabb játékosa lett, aki az angol válogatottban valaha is eredményes volt. Mindezek ellenére Hoddle csak a kispadra ültette őt a Tunézia elleni első vb-meccsen, mindössze öt percet adott neki, és a románok ellen is csak az utolsó negyedórára cserélte be. Owen számára azonban ez is elég volt ahhoz, hogy rúgjon egy gólt és egy kapufát, és a harmadik csoportmeccsen, Kolumbia ellen Michael már a kezdő csapat tagja volt. A nagy előadást azonban az argentinok elleni nyolcaddöntőre tartogatta: előbb kiharcolt egy tizenegyest (sokak szerint feldobta magát), majd pedig az egész vébé egyik legszebb találatát szerezte, amikor elképesztő sebességét kihasználva átszlalomozott a teljes argentin védelmen, és a kapuba emelt. A tizenegyespárbajban ugyan kiestek az angolok (Owen itt is megtette a magáét, a felső sarokba bombázott), de a nemzetközi labdarúgásnak új világsztárja született Michael Owen személyében. És Owen teljesítménye egyelőre egyáltalán nem lett rosszabb, sőt...

Az augusztusban kezdődő angol bajnokság első fordulójában megint gólt szerzett, a harmadikban mesterhármast hintett a Newcastle-nak, pár héttel később pedig a Nottingham ellen négyszer volt eredményes! A szezont végül 18 találattal zárta, amivel megint gólkirályi címet szerzett, ráadásul megint két másik futballistával közösen: ezúttal Jimmy Floyd Hasselbaink és Dwight Yorke szerzett ugyanannyi gólt, mint Michael. Pedig az utolsó fordulókban már nem is léphetett pályára sérülése miatt. Akkor kezdődött Owen kálváriája, amely meglehetősen sokáig húzódott.

Térdsérülése miatt ki kellett hagynia pár hónapot, de volt, aki azt mondta, hogy a pihenés még jót is tesz a számára. Hiszen Michael 16 éves kora óta egy szemernyit sem lazíthatott, mérkőzés mérkőzés után következett, és a Liverpool nagycsapatában való bemutatkozása után a klub 91 meccséből 86-on pályára lépett. Emellett természetesen még ott voltak a válogatott összecsapások is. Minden bizonnyal ez a hatalmas megterhelés túl sok volt a még fejlődésben lévő fiatal szervezet számára, és ennek következménye lett a térdszalag-húzódás.

Owen csak 1999. augusztus 11-én kezdhette el az edzéseket, akkor, amikor a Premier League már megkezdődött, de sérülése alatt is sokat foglalkozott vele a média. Reklámokban szerepelt, könyvet adott ki, dedikálásokon vett részt - népszerűsége továbbra sem csökkent egy szemernyit sem, pedig a labdába már öt hónapja nem rúgott bele. Hosszú kihagyása után pedig nem igazán találta régi formáját: november végéig mindössze kétszer volt eredményes. A december azonban meghozta a gólokat, és elhallgattatta a kritikusokat is.

A balszerencse azonban ugyancsak nem hagyta el Owent, hiszen térdsérülése kiújult, és újabb hónapot kellett kihagynia. A bajnokságban végül így is 30 meccsen tudott pályára lépni, ám az ezeken szerzett 12 találat kevesebb volt, amint amit vártak tőle a drukkerek, vagy amit ő várt el magától. Az Európa-bajnokságra is éppen hogy csak felépült, és ott sem ment a legjobban ment neki a játék. Csak a románok ellen tudott gólt szerezni, ráadásul kissé neheztelt is a szövetségi kapitányra, Kevin Keeganre, mert az a portugálok és a románok ellen is idő előtt lecserélte. A legutóbbi szezont azonban ennek ellenére bizakodva várta, hiszen végre zavartalanul végig tudta csinálni a felkészülési időszakot. Úgy tűnt, nem is lesz semmi probléma, és ismét a régi Owent láthatjuk a pályán: hét forduló alatt hét gólt vágott, és vezette a góllövőlistát.

Ezt követően azonban ismét előjött a régi probléma: Owen hol játszott, hol pedig nem (főleg az utóbbi volt a gyakori), és amikor pályára lépett, akkor is csak árnyéka volt egykori önmagának. Az sem segítette, hogy a Derby County elleni találkozón az ellenfél védője, Chris Riggott véletlenül fejbe rúgta, és Owent agyrázkódás gyanújával kórházba kellett szállítani. Az újságok egyre többet cikkeztek arról, hogy kiégett, elveszítette egykori gyorsaságát, ami fő fegyvere volt, és játékát kiismerték. A válogatottbeli helye is megkérdőjeleződött, és sokan azt mondták: talán jót tenne neki, ha külföldre szerződne. Érdeklődőkben nem volt hiány, a Real Madrid, a Lazio vagy az Internazionale már régóta vadászott az aláírására. Owen azonban maradt a Liverpoolban, és mint kiderült, jól választott: márciusra teljesen felépült, és azóta bombaformában futballozik. Egyedülálló módon öt kupát is nyert a Liverpoollal, amelyből az FA-kupa döntőjén valamint az európai Szuperkupa-döntőn is ő volt a mezőny legjobbja, ráadásul mesterhármast rúgott a németek elleni, sorsdöntő világbajnoki selejtezőn.

Ajánlat: