Új életet kapott Leedsben |
Hamarosan a bajnokságban is pályára léphetett, és első szezonjában 12 góllal zárt. Innentől kezdve jó ideig stabil helye volt a kezdő tizenegyben, a következő szezonban például 25 találatig jutott, majd egy évvel később 28 góllal fejezte be a bajnokságot. 1995-ben és 1996-ban is őt választották az év legjobb ifjúsági korú focistájának. Természetesen a nemzeti színekben is hamar bemutatkozott, 1994 és 1996 között nyolc alkalommal szerepelt az utánpótlás-válogatottban, és a felnőttek között 1996-ban debütált Bulgária ellen. 1997-től kezdve aztán folyamatosan érték őt a sérülések, hol az orrát, hol pedig a térdszalagját kellett megműteni.
Ennek ellenére, amikor pályára lépett, mindig ontotta a gólokat, és 1999 januárjában a Southampton elleni mesterhármasával elérte a bűvös százas határt az élvonalban rúgott gólokat tekintve. Ehhez mindössze 175 mérkőzésre volt szüksége! Később aztán nem csak góljai, hanem balhéi miatt is cikkeztek róla: az egyik Chelsea elleni bajnokin Graeme le Saux-val különbözött össze, majd az Everton elleni városi derbin extra gólörömével hívta fel magára a figyelmet: a tizenhatos vonalához lehajolva azt mímelte, mintha kokaint szippantana fel - ezzel válaszolva azokra a pletykákra, melyek szerint kábítószerfüggő lenne.
Az elmúlt egy évben sérülése miatt sokszor kényszerült pihenőre, de ennek ellenére ő maradt a Liverpool-szurkolók egyik fő kedvence. Csereként beállva gólt szerzett az UEFA-kupa döntőjén, eredményes volt a Ligakupa-döntőn is, de elégedetlen volt azzal, hogy legtöbbször csak kispados. Ennek ellenére csak hosszas tépelődés után fogadta el a Leeds ajánlatát, de most úgy tűnik, hogy jól döntött.
Korábban:
Fowler: mesterhármas karácsonyra
December 24., a nap játékosa: Cosmin Contra (AC Milan)