Alfonso Pérez Munoz (mert ez a játékos teljes neve) 1972. szeptember 26-án született Madridban, pályafutását a Realnál kezdte. A királyi gárda ificsapatában első edzője a jelenlegi spanyol szövetségi kapitány, Camacho volt. Az első csapat keretébe az 1990-91-es szezonban került be, és ebben az idényben kilenc találkozón lépett pályára. A következő pontvadászatban 19 meccsen háromszor volt eredményes, aminek hatására bekerült az olimpiai válogatottba, és a barcelonai ötkarikás játékokon aranyérmet szerzett.
Nem sokkal később a nagyválogatottban is bemutatkozhatott. Ezt követően viszonylag stabil csapattaggá vált a Realban, de ez csak egy idényig tartott, az 1993-94-es pontvadászatban már kevesebbet játszott, a következő szezonban pedig szinte végig csere volt.
Ehhez képest viszonylag drágán, 560 millió pezetáért adták el a Betisnek 1995 nyarán. Sevillában remekül ment neki a játék, első idényében 12, a következőben pedig 25 alkalommal volt eredményes, és visszakerült a nemzeti tizenegybe is, amellyel ott volt az 1996-os Eb-n és az 1998-as világbajnokságon is. Ezt követően egy súlyos sérülés miatt szinte a teljes szezont ki kellett hagynia, majd miután visszatért a pályára, góljai sem tudták megmenteni a sevillai együttest a kieséstől.
Ennek ellenére válogatott játékos maradt, és a 2000-es Eb-n valóságos nemzeti hős lett belőle: a jugoszlávok elleni meccsen ő szerezte a továbbjutást érő győztes gólt az utolsó utáni percben. Az egyik spanyol napilap a következő szalagcímmel jelent meg másnap: "Isten áldja az anyát, amely a világra hozott!". Ezt követően vette meg őt a Barcelona, ahol azonban legtöbbször csak csere volt: a legutóbbi idényben 17 meccsen két gólig futotta az erejéből, ebben a szezonban pedig mindössze két találkozón vetették be.
Korábban: