- Mintha megkönnyebbült volna, amióta eljött a Ferencvárostól.
- Pedig nem éreztem nyomasztónak a helyzetemet a Fradinál, ráadásul jól jöttem ki az ügyből, hiszen bajnokságot nyertünk, amivel beírtam magam a zöld-fehérek futballtörténelmébe. Mostanság pedig még doppingol is, hogy összességében sikeresen értékelhetem az Üllői úti másfél évemet. Még az sem érdekelt, hogy az újságok folyamatosan taglalták, vajon mikor rúgnak ki a Fraditól, ez ügyben csak az volt aggasztó számomra, hogy vajon a játékosok miként dolgozzák ezt fel, elvégre ők is olvassák a lapokat.
- Nem igazán jellemző önre a harsány stílus, az FTC körül viszont mindig nagy a lárma. Ezt mennyire sikerült megszoknia?
- A hangoskodás valóban nem az én stílusom, hiszen egyszerű vidéki gyerekként nőttem fel, mégsem zavart az állandó reflektorfény. Az esetleges belvillongásoktó egy edzőnek mindig függetlenítenie kell magát és a csapatát is. Úgy érzem jól asszimilálódtam a Ferencváros közegéhez, persze az egyéniségemet megtartva.
- Ugyanakkor nekem úgy tűnt, mintha az őszi idény derekától várta volna már, hogy mikor válhatnak el békében?
- Nem akartam kiszakadni a Fradiból, de maradni sem. Úgy fogalmaznék, úsztam az árral, tettem a dolgom, ahogy addig, nem nyaliztam, nem jelentettem a csapatról, nem rohangáltam a vezetőkhöz.
- Furulyás János meglehetősen egyértelműen fogalmazott, amikor nem volt elájulva a bajnoki címtől és az edzőcsere lehetőségét is nyíltan hangoztatta. Milyen volt a kapcsolata az FTC elnökével?
- Alig találkoztam vele az elmúlt másfél évben, ő sem keresett engem, én sem őt. Az viszont meglepett, amikor olyanokat állított rólam, hogy kevés időt töltök a pályán, és a ferencvárosi kötődésem hiányát emlegette. Erre csak azt tudom mondani, hogy ősszel is ugyanannyi időt töltöttem a csapattal, s ugyanúgy dolgoztunk, mint amikor bajnokságot nyertünk. A kötődésről meg annyit, szerződtetésem idején is tudták, hogy nem vagyok ősferencvárosi.
- Igaz az, hogy korábban Várszegi Gábor is szerette volna az MTK-hoz csábítani, ám nem sikerült neki, mivel ön kijelentette: én János vagyok ugyan, de nem olcsó János, s azóta sem felhőtlen a kapcsolatuk?
- Tény, hogy annak idején Várszegi Gábor hívott az MTK-hoz, s az is igaz, nem voltunk egy hullámhosszon. Akadt vele ütközésem még szövetségi kapitányi időszakomból is. Akkor azt nehezményezte, hogy sok játékosát vittem el a válogatotthoz. Egyébként ő teljesen más személettel közelít a sportághoz. Az edzőket nem igazán díjazza, nála a elsősorban játékosok a fontosak, ők képeznek értéket. Ettől függetlenül nincs problémám vele, s azt is elismerem, okosan vették bele a szerződésembe az eredményességi elvárásokat.
- A játékosokkal végig jó volt a kapcsolata, vagy az utolsó időszakban már akadtak nézeteltéréseik?
- Semmi problémám nem volt a játékosokkal, az úgynevezett Pinte-ügy is megoldódott, büntetni sem kellett sokat, azaz ezen nem múlott a siker. Legalábbis a fiúk nyíltan nem szegültek szembe egyetlen döntésemmel sem.
- Összességében csalódott az Üllői úton tapasztalt légkörben?
- Nem vártam sokat ezen a téren, ezért nem is csalódtam. Nagy slepp veszi körül a csapatot, ami olykor zavarta a munkát is. Az öltözői légkör és a csapat körüli hangulat szerintem sokat javult az utóbbi másfél évben.
- Siófoki szerződésében mennyiben játszott szerepet a nosztalgia, a vidéki klubokra - a Fradihoz képest - jellemző nyugalom?
- Nem ez döntött, hanem egyszerűen nem akartam kivárni fél évet. Siófokra már többször hívtak, most nyárig megállapodtunk meg, aztán újra tárgyalóasztalhoz ülünk.
- Feljutás esetén biztosan marad a Balaton partján?
- Ki tudja? Mindenesetre abban maradtunk a siófoki vezetőkkel, hogy bizonyos dolgokba nem szólok bele, a feljutás pedig annyiban nehéz ügy, hogy ehhez mindössze 13 forduló áll rendelkezésünkre tavasszal, a hátrányunk viszont tetemesnek mondható. Mindegy, elkezdünk dolgozni, aztán meglátjuk, ez mire lesz elég. Elvégre én mindenhol így indítottam, Békéscsabától Vácon át a Fradiig.
Korábban:
Bánki József