Kalandvágyó magyar futballisták

Olvasóink bizonyára már mindent tudnak a Bundesligáról, hiszen a legjobb magyar labdarúgók sikereiről gyakran beszámolunk. A német bajnokság mellett azonban még számtalan ligában szerepelnek magyar futballisták, jórészt Európában, de akadnak kalandvágyóbbak is. Ezúttal két "kirívó" példát szeretnénk tálalni, hiszen a bolgár Levszki Szófia válogatott kettőst igazolt, Ferenczi és Kabát jóvoltából, míg vietnámi úttörőként az egykori Videoton-, MTK-, és Sopron-játékos, Takács Lajos és a siófoki Ördög József keresi kenyerét.

Magyarországon még nem játszott egy klubban Ferenczi és Kabát

Ferenczi István már szerződtetése előtt nagy népszerűségre tett szert, hiszen a Levszki-fanatikusok nem felejtették el, hogy az MTK korábban éppen a városi rivális CSZKA Szófiát verte ki az UEFA-kupából. Bulgáriai lapértesülések szerint a Levszki 500 ezer eurót (112,6 millió forintot) utalt át a magyar együttesnek. A Levszki keretében egyébként néhány ismert válogatott játékos (Petkov, Cvetanov, Sztilov, Bacsev) és a két magyar mellett három másik légiós található: az orosz Konsztantyin Golovszkoj, a jugoszláv Miodrag Pantelic és a brazil Uilyam Rosha Batista.

A Levszki élén egyébként most történt váltás, az eddigi trénert, Lupko Petrovicsot (aki 1991-ben BEK-győzelemre vezette a jugoszláv Crvena zvezdát) az első Bulgáriában dolgozó német edző, Rüdiger Abramczik - a Schalke 04, a Nürnberg és a Borussia Dortmund egykori válogatott játékosa, aki 316 Bundesliga-mérkőzésen, 77 gólt szerzett - váltotta: "Szeretném, ha a Levszki bajnok lenne" - mondta "padfoglalójában" Abramczik, aki ezzel máris megdobogtatta a huszonkétszeres bajnok és huszonkétszeres kupagyőztes klub szurkolóinak szívét. Az együttes az őszi szezon végén vezeti a bajnokságot: tizenhét mérkőzésen negyvenkét pontot gyűjtött, hárommal többet, mint a városi vetélytárs CSZKA Szófia.

A bolgár kupában a Pirin és a Szpartak Várna kiverése után a legjobb négy között van a csapat. A bajnokság február 9-én kezdődik, előtte a csapat még részt vesz egy antalyai edzőtáborban, valamint egy négycsapatos tornán, a Vladimir Grasnov-kupán - a Szlavia Szófia, a szlovák Ruzomberok és a román Dinamo Bucuresti társaságában.

Vietnámról nem a futball jut az emberek eszébe, az bizonyos: emlékképekben fel-felrémlik a filmeken, híradórészleteken látott véres háború, az eszeveszetten rohangáló vietkongok és az Egyesült Államokban tüntetők képe. Pedig a helyzet már konszolidálódott a távol-keleten, a Vietnámi Szocialista Köztársaság futballszinten is szép lassan megkezdheti emelkedését. Mi sem jelzi ezt jobban, minthogy az utóbbi két szövetségi kapitány külföldi volt, és féléve már két magyar "úttörő" is rúgj a labdát a First Divisionban.

Igaz, ez a megjelölés - az angol példának megfelelően - csupán a másodosztályt jelöli. A Vietnámi Labdarúgó-szövetség (VFF) hivatalosan 1962-ben alakult meg és két évvel később vált FIFA-tagországgá, ám csakúgy, mint a többi távol-keleti elmaradottabb országban, a gyarmatosítók sokkal korábban meghonosították a játékot. Vietnámban ez a szerep a francia kereskedőkre hárult, nekik köszönhető, hogy az ország legnépszerűbb sportágát manapság több mint háromszázezren űzik.

A hivatalos vietnami információk szerint a helyi labdarúgók nem gazdagok, sőt a futballra sem költenek annyit, mint Európában, ennek ellenére még mindig megéri Hanoiban és környékén sportolni. Az európai szemléletet elsőként a német Karl-Heinz Weigang honosította meg, aki közel húsz évig irányította a válogatottat: a helyiek ma is hálásan emlékeznek vissza rá, hiszen a hagyományos Seagames-en (délkelet-ázsiai futballtorna) két alkalommal is ezüstérmes lett a csapat. A kilencvenes évek közepén Colin Murphy hozott új színt a labdarúgásba, de személyes problémák miatt csupán két esztendeig állt a nemzeti csapat élén, őt az osztrák Alfred Riedl követte.

Ha hiszik, ha nem, a világ számtalan országába eljutott már magyar szakember és játékos, így amikor Ördög József és Takács Lajos merészet gondolt és Vietnámba szerződött, még nem tudhatta, hogy rajtuk kívül két magyar edző már dolgozott ott az 1980-as évek elején: Borsányi György és Szini József a Dinamo Haiphong szakmai munkáját irányította. Sokan megdöbbentek a hír hallatán, mondván, mit is keresnek magyar labdarúgók a Távol-Keleten? Pláne a vietnámi másodosztályban? A válasz igen egyszerű: pénzt. Annyit, amennyit talán még a magyar élvonalban sem tudtak volna összeszedni. Takács és Ördög ugyanis kinn sztárnak számít, annak ellenére, hogy itthonról szintén a második vonalból, Kaposvárról és Egerből igazoltak el: "Nem titok, a pénz miatt jöttünk, mert olyan fizetést kínáltak, amire otthon esélyünk sem volt. Szeretnénk kitölteni egyéves szerződésünket, sőt ha lehet, tovább is maradnánk" - mondta Takács.

Pedig a kinti élet sem fenékig tejfel. A két kalandor megérkezése után napokig lázasan feküdt az edzőtáborban, gyomruk nem bírta a helyi ízeket és csak külön engedéllyel térhettek át az európai formátumú ételekre. Hogy jól sikerült, azt az eredmények bizonyítják: mindkét magyar három-három gólt szerzett eddig, csapatuk, a Ha Noi ACD pedig jelenleg az ötödik helyen áll a bajnokságban, de csupán hat pont a hátránya az éllovassal szemben. A csapat nem is tartozik a legszegényebbek közé, elég, ha csupán megjegyezzük, a névben szereplő ACD rövidítés az 1993-ban alapított Asia Commercial Bankot, Vietnám vezető pénzintézetét jelöli. Ugyan a klub nem rendelkezik komoly eredményekkel, nem nyert sem bajnokságot sem kupát (az első osztályban a The Cong, azaz a "Hadsereg" a legeredményesebb a maga négy aranyérmével, míg az utóbbi két év bajnoka a Song Lam Nghe An volt), a mérkőzéseken mindig 10-15 ezren vannak. Takács szerint a létesítményekre sem panaszkodhatnak: Vietnamban sokszor többen vannak egy-egy meccsen, mint otthon egy teljes élvonalbeli fordulóban.

Takács Lajos és Ördög József jóvoltából a magyar labdarúgók immáron Vietnámba is "betörtek", ezáltal hatvanegyre nőtt azon országok száma (Algériától a Fülöp-szigeteken keresztül Venezueláig), ahol megfordultak hazánk játékosai. Napjainkban a legnépszerűbb ligának a finn élvonal számít, ahol nyolc magyar is játszik: Kovács Péter (FC Haka), Fekete László (Helsingin JK), Czipó Zoltán (FC Atlantis), Pálfi László (MyPa), Szilágyi Gábor (Helsingin JK), Hámori István (FC Lahti), Mitring István (MyPa), Babócsy András (FC Haka). Érdekesség, hogy edzői és szövetségi kapitányi poszton ennél nagyobb volt a sikerünk, hiszen Albániától egészen Vietnámig kilencvenöt ország alkalmazott magyar szakembert. A legfrissebb sikersztori Tornyi Barnabásé lehet, akit állítólag a kuvaiti kapitány, Berti Vogts kérésére a közel-keleti labdarúgó szövetség az egyik korosztályos válogatott élére nevezne ki.

Korábban:

Ferenczi 112 millió forintért kelhet el

Pincési László