Reck 1965. február 27-én látta meg a napvilágot Harhiemben, és a helyi csapatban kezdte meg pályafutását. Nem sokkal később az FSV Frankfurt játékosa lett, majd a profik között a Kickers Offenbach színeiben mutatkozott be. Az 1983-84-es idényben 14 meccsen lépett pályára az élvonalban, de a csapat kiesett a legjobbak közül.
A következő idényben a második ligában olyan teljesítményt nyújtott, hogy bekerült a korosztályos válogatottba, és a Bundesligában szereplő Werder Bremen vette meg. Két éven keresztül csak a kispadot koptatta a brémaiaknál, de 1987-ben már ő számított az első számú hálóőrnek, és 11 éven keresztül az is maradt. A klubbal két bajnoki címet, egy német kupát és egy KEK-et nyert, de a nagyválogatottban mindössze egyszer szerepelhetett: a címeres mezt 1996. június 4-én Liechtenstein ellen húzhatta magára.
A kilencvenes évek végére azonban kiesett a drukkerek kegyeiből egyre gyakoribb potyagóljai miatt, amelyek okán csak Pannen Olinak, vagyis "Baki Olinak" nevezték. Ráadásul a brémaiaknak volt egy fiatal, tehetséges portása Frank Rost személyében, akivel Reck nem vállalta a versenyt, és így 1998 nyarán a Schalkéba szerződött. A drukkerek itt is csak nehezen fogadták el, de mivel nem volt igazi vetélytársa, így ő maradt az első számú kapus, és az előző idényben bravúros védésekkel járult hozzá ahhoz, hogy a gelsenkircheniek másodikak lettek a bajnokságban, és megnyerték a kupát. Ősszel bejelentette, hogy a nyáron befejezi pályafutását, és most 456. élvonalbeli találkozóján megszerezhette első - és valószínűleg egyetlen - gólját.
Korábban: