|
Hidegkuti kihagyhatatlan volt a válogatottból. Hamar kiderült, hogy az öntörvényű zsenik közé, Bozsik és Zakariás elé kell egy olyan egyéniség, mint ő. Aki, ha kellett odadobta a gyeplőt a lovak közé, hadd menjenek, aztán ha a játék úgy hozta, megtervezte a támadások döntő fázisait.
A válogatottban már 1945-ben bemutatkozott Románia ellen, s utolsó meccsét 68. válogatottsága alkalmával, 36 évesen, Mexikó ellen játszotta 1958-ban. Válogatott szinten nem kevesebb, mint 39 gól fért a pályafutásába, ez mérkőzésenkénti 0,57-es átlagot jelent. Ez önmagában nem eget rengető (bár lenne olyan futballistánk ma, aki minden második mérkőzésén a kapuba talál...), de Hidegkuti olyan játékos volt, aki a tétmeccseken is remekelt, hogy a barátságos jelzőt presztízsében jóval meghaladó "évszázad mérkőzésén" az angolok ellen szerzett három góljáról ne is beszéljünk. Túl pályafutása csúcsán, Baróti Lajos hívására még szerepelt az 1958-as svédországi világbajnokságon.
Thury Gábor
Korábban:
Hidegkuti Nándor a Kútvölgyi kórházban (1999.05.12.)