A dortmundi Amoroso hármat lőtt a Milannak |
Szó se róla, a hazai együttes nem is futballozott rosszul, számtalan helyzetet teremtett a holland kapu előtt, azonban a labda sehogyan sem akart bemenni a hálóba, és ez csak részben volt az egyébként kiválóan védő portás, Edwin Zoetebier érdeme. Arról például egyáltalán nem a hálóőr tehetett, hogy az 57. percben Nicola Ventola senkitől sem zavartatva szinte a gólvonalról pörgette a kapu fölé a labdát. Persze azért Zoetebierre sem lehetett panasz, a holland kapus minden védhetőt hárított, őt, néha úgy tűnt, hogy még a védhetetlent is. Érdekes módon meglehetősen sokszor lábbal védte a hazaiak próbálkozásait, akik legtöbbször laposan igyekeztek bevenni a kapuját. A Feyenoordnak lényegesen kevesebb lehetősége akadt, gólt pedig igazából helyzet nélkül szerzett: az egész találkozón remekül futballozó Pierre van Hooijdonk jobb oldali beadását nem egy holland futballista, hanem az Inter kolumbiai védője, Óscar Córdoba segítette a hálóba. Az öngólt követően persze a hazaiak még jobban beleerősítettek, és Cúper az utolsó húsz percre Ronaldót is beküldte a pályára, de ő sem tudott sokat változtatni a találkozón. Sőt, a Feyenoord akár növelhette is volna előnyét, de Van Hooijdonk szabadrúgása a felső kapufát érintve hagyta el a pályát. Persze, az már túlságosan is nagy mázli lett volna, ha a rotterdamiak két találattal győznek. Így is remek helyzetből várhatják a visszavágót, és nagyon bíznak benne, hogy sikerül bejutniuk a döntőbe, hiszen azt hazai pályán játszhatnák.
Ami az Intert illeti, a milánóiak képesek lehetnek arra, hogy idegenben is kivívják a továbbjutást (Cúper is meglehetősen magabiztosan nyilatkozott a lefújást követően), ehhez azonban nem ártana kicsit nagyobb koncentrálással futballozniuk. Kérdés, Cúper mit tart fontosabbnak: a Serie A-t, vagy saját, eddigi kiváló kupamérlegét, az argentin mester ugyanis még sohasem esett ki az európai kupákból. Bár a milánóiak csütörtöki összeállítása akár választ is adhat erre a kérdésre.
Az AC Milant senki sem vádolhatta azzal, hogy nem veszi komolyan az UEFA-kupát, hiszen a rossoneróknak már csak ez a trófea maradt meg ebben a szezonban, de a Dortmund elleni találkozót követően nyugodtan lemondhatnak róla. Az olasz csapat ugyanis katasztrofális teljesítményt nyújtott, amit a németek maximálisan kihasználtak, és köszönhetően brazil támadójuknak, Marcio Amorosónak, a földbe döngölték a Milant. Az Amoroso-show már a nyolcadik percben elkezdődött, amikor a brazil csatár megmutatta, hogy nem csak a futballhoz, hanem a színészkedéshez is ért, mert bár Cosmin Contra valóban megrángatta egy kicsit a tizenhatoson belül, a tizenegyes kiharcolásához a támadó művészi alakításával is jelentősen hozzájárult. A megítélt büntetőt aztán maga a "sértett" értékesítette. Ekkor a Milan még nagyjából egyenrangú ellenfél volt, de míg a hazaiak majd mindegyik támadásában benne volt a gólveszély, addig az olaszok tudománya elfogyott az ellenfél kapuja előtt. A Dortmund játékosainak megnövekedett önbizalmát Dedé magánszáma is mutatta: a brazil a középpályán előbb José Mari, majd Gennaro Gattuso felett emelte át a labdát, és ugyanezt megpróbálta Demetrio Albertinivel is, aki azonban ezt már nem tűrhette, és felöklelte a középpályást.
Amorosónak viszont annyira megtetszett ez a mutatvány, hogy maga is megpróbálkozott vele, és az olaszok legnagyobb bánatára sikerült is neki: Martin Laursennek adott egy "esernyőt" a tizenhatoson belül, majd középről a kapuba lőtt. Ez a gól a padlóra küldte a Milant, és újabb öt perc elteltével Amoroso megmutatta, hogy nem csak lábbal, hanem fejjel is képes gólt szerezni. A vendégek csak egy kapufával tudtak válaszolni, a második játékrészben pedig többet birtokolták a labdát, de ha a meddő mezőnyfölény kifejezés valamire illik, akkor ez az volt. A németek ekkor már nem erőltették a támadásokat, de amikor előrementek, akkor rögtön gólt rúgtak: Ewerthon száguldott el a bal oldalon, majd szinte az alapvonalról egy meglehetősen pimasz gólt akart szerezni. El is gurította a kapus lábai között a labdát, de a játékszer a portás támaszkodó lábának sarkán megpattant, így Jörg Heinrichnek kellett a kapuba passzolnia. Nem mintha Ewerthon ezt túlságosan bánta volna...
A milánói házidöntőről álmodóknak tehát valószínűleg fel kell ébredniük, hiszen míg az Inter némi bravúrral akár még bejuthat a fináléba, addig a Milan részéről ehhez valóságos csodára lenne szükség. És ha végül egyikük sem játszhat majd a döntőben, akkor megint fel lehet tenni a nagy kérdést: válságban az olasz foci?
UEFA-kupa, elődöntő, első mérkőzések:
Dortmund (német) - Milan (olasz) 4-0 (3-0)
vezette: Poll (angol)
Westfalenstadion, 52 000 néző
Dortmund: Lehman - Wörns, Heinrich (Evanilson, 71.), Metzelder, Reuter - Rosicky, Ewerthon (Reina, 89.), Oliseh, Dede (Kohler, 77.) - Amoroso, Koller
Milan: Abbiati - Contra (Roque Junior, 65.), Laursen, Maldini, Kaladze - Albertini (Serginho, 46.), Gattuso (Rui Costa, 61.), Pirlo, Ambrosini - Inzaghi, Jose Mari
gól: Amoroso (8. - 11-esből, 34., 39.), Heinrich (62.)
sárga lap: Ambrosini (11.), Gattuso (42.), Rui Costa (63.), Jose Mari (73.)
Internazionale (olasz) - Feyenoord (holland) 0-1 (0-0)
San Siro, 39 000 néző
vezette: Lubos (szlovák)
Inter: Fontana - Simic, Materazzi, Cordoba, Gresko - Sergio Conceicao, Di Biagio, Emre (Seedorf, 55.), Guly (Recoba, 78.) - Ventola, Kallon (Ronaldo, 70.)
Feyenoord: Zoetebier - Emerton, van Wonderen, Paauwe, Rzasa - Kalou (Aros, 86.) Bosvelt, Ono, van Persie (Elmander, 84.) - Tomasson, van Hooijdonk
gól: Cordoba (51., öngól)
sárga lap: Cordoba (23.), Materazzi (74.), illetve Rzasa (39.)
Ajánlat:
Korábban:
Fórum: