Dario Hubner, az antisztár
1900. január 01. 00:00
A Bölény becenévre hallgató futballista minden bizonnyal a legvalószínűtlenebb gólkirály-jelölt, aki valaha is futballozott a Serie A-ban, hiszen Hubner szinte minden tulajdonságában ellenkezik az olasz focistákról kialakult képpel.
Húszévesen még mindig szülőfalujának csapatában, a Muggiában futballozott az amatőrök között, dolgozott szobafestőként és pékként is, naponta több doboz cigarettát elszív, egy alkalommal pedig visszautasította a Napoli ajánlatát, mert nem akart beköltözni a nagyvárosba. Nem mintha olyan sok ajánlatot kapott volna az élvonalbeli együttesektől: egy alkalommal ugyan szóba került, hogy az Internazionale leigazolja, és cserébe Marco Delvecchiót adja klubjának, a Cesenának, ám a milánóiak inkább eladták Delvecchiót az AS Romának, és Hubner maradt a Cesenában.
"Nem is értem, hogy Hubnert miért nem vette meg soha valamelyik sztárcsapat" - nyilatkozta a minap az AS Roma mestere, Fabio Capello, és szavaiban van némi igazság. Hubner ugyanis mindegyik csapatában futószalagon gyártotta a gólokat: a Cesenában például a Serie B-ben öt év alatt egyetlen szezonban sem szerzett tíz gólnál kevesebbet, és első Serie A-s idényében is 16 találatig jutott a kiesés ellen küzdő Bresciában. Ugyanezzel a csapattak a második vonalban két bajnokság alatt több mint negyvenszer volt eredményes, majd a legutóbbi bajnokságban, megint a legjobbak között, 17 gólig jutott. Ennek jutalmaként átadólistára tették, és a Piacenza potom 1,5 millió fontért igazolhatta le.
Amilyen szerény és egyszerű Hubner természete, olyan a játéka is. Nem csinál látványos dolgokat a pályán, nem fekteti sorra el a védőket, csak éppen mindig a megfelelő helyen van a megfelelő időben, és valahogy bepattan róla a kapuba a labda. Jobbal-ballal kitűnően és erősen lő, érzi a kaput - ennyi az összes tudása, ami azonban a Piacenza számára aranyat (vagyis bennmaradást) ér. Ennek ellenére a csatár egyáltalán nincsen elszállva magától, és nem győzi dicsérni csapattársait.
"Paolo Poggi az ideális partner a számomra, mert nagyon sokat mozog keresztbe, és ezzel helyet csinál nekem. Vagy itt van Carmine Gautieri: rengeteg alkalommal megy el a szélen, és góljaim nagy részét az ő beadásaiból szereztem" - mondja Hubner, akinek már csak egyetlen vágya van pályafutása során: egyszer szeretne egy igazi nagy csapatban szerepelni. A sztárklubok csak jól járhatnának vele: neki biztosan nem lennének allűrjei, nem panaszkodna, ha csak a kispadon kapna helyet, ám ha becserélnék, akkor biztos, hogy a szívét is kitenné a pályán, és gólérzékenysége révén nagyon fontos pontokat szerezhetne. Ennek ellenére kicsi a valószínűsége, hogy az álma valóra válik: az elit egyesületek nagyon sokszor nem a teljesítmény, hanem felhajtás alapján döntenek.