Vágólapra másolva!
A Serie A-ban jó néhány egészen kiváló csatárt futballozik, akik igazi világsztárnak mondhatják magukat. Gabriel Batistuta, Andrij Sevcsenko, Vincenzo Montella, Alessandro del Piero, Hernán Crespo, David Trézéguet mind fantasztikus támadók, nevüket világszerte ismerik. Az olasz bajnokság góllövőlistáját mégsem valamelyikük vezeti, hanem a 35 esztendős Dario Hubner, aki szinte semmiben sem hasonlít a futballvilág csillagaira.

A Bölény becenévre hallgató futballista minden bizonnyal a legvalószínűtlenebb gólkirály-jelölt, aki valaha is futballozott a Serie A-ban, hiszen Hubner szinte minden tulajdonságában ellenkezik az olasz focistákról kialakult képpel.

Húszévesen még mindig szülőfalujának csapatában, a Muggiában futballozott az amatőrök között, dolgozott szobafestőként és pékként is, naponta több doboz cigarettát elszív, egy alkalommal pedig visszautasította a Napoli ajánlatát, mert nem akart beköltözni a nagyvárosba. Nem mintha olyan sok ajánlatot kapott volna az élvonalbeli együttesektől: egy alkalommal ugyan szóba került, hogy az Internazionale leigazolja, és cserébe Marco Delvecchiót adja klubjának, a Cesenának, ám a milánóiak inkább eladták Delvecchiót az AS Romának, és Hubner maradt a Cesenában.

"Nem is értem, hogy Hubnert miért nem vette meg soha valamelyik sztárcsapat" - nyilatkozta a minap az AS Roma mestere, Fabio Capello, és szavaiban van némi igazság. Hubner ugyanis mindegyik csapatában futószalagon gyártotta a gólokat: a Cesenában például a Serie B-ben öt év alatt egyetlen szezonban sem szerzett tíz gólnál kevesebbet, és első Serie A-s idényében is 16 találatig jutott a kiesés ellen küzdő Bresciában. Ugyanezzel a csapattak a második vonalban két bajnokság alatt több mint negyvenszer volt eredményes, majd a legutóbbi bajnokságban, megint a legjobbak között, 17 gólig jutott. Ennek jutalmaként átadólistára tették, és a Piacenza potom 1,5 millió fontért igazolhatta le.

Amilyen szerény és egyszerű Hubner természete, olyan a játéka is. Nem csinál látványos dolgokat a pályán, nem fekteti sorra el a védőket, csak éppen mindig a megfelelő helyen van a megfelelő időben, és valahogy bepattan róla a kapuba a labda. Jobbal-ballal kitűnően és erősen lő, érzi a kaput - ennyi az összes tudása, ami azonban a Piacenza számára aranyat (vagyis bennmaradást) ér. Ennek ellenére a csatár egyáltalán nincsen elszállva magától, és nem győzi dicsérni csapattársait.

"Paolo Poggi az ideális partner a számomra, mert nagyon sokat mozog keresztbe, és ezzel helyet csinál nekem. Vagy itt van Carmine Gautieri: rengeteg alkalommal megy el a szélen, és góljaim nagy részét az ő beadásaiból szereztem" - mondja Hubner, akinek már csak egyetlen vágya van pályafutása során: egyszer szeretne egy igazi nagy csapatban szerepelni. A sztárklubok csak jól járhatnának vele: neki biztosan nem lennének allűrjei, nem panaszkodna, ha csak a kispadon kapna helyet, ám ha becserélnék, akkor biztos, hogy a szívét is kitenné a pályán, és gólérzékenysége révén nagyon fontos pontokat szerezhetne. Ennek ellenére kicsi a valószínűsége, hogy az álma valóra válik: az elit egyesületek nagyon sokszor nem a teljesítmény, hanem felhajtás alapján döntenek.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!