Hertha-hullámvasút

Berlinben a szezon előtt a bajnoki címről álmodoztak, aztán menet közben még a nemzetközi kupaszereplés is veszélybe kerüljön. A vezetőség az év elején nyilvánosságra hozta, hogy a tréner, Jürgen Röber a szezon végén távozik a klubtól, de a szakembernek végül előbb kellett felállnia a kispadról: a tragikus tavaszi rajtot követően menesztették, és a helyére Falko Götzöt nevezték ki. Az új mester vezetésével a gárda szárnyakat kapott, még a BL-szereplés sem tűnt elképzelhetetlen a számára, ám végül a negyedik helyen fejezbe be az idényt.

Jürgen Röbernek vitathatatlanul nagyon sokat köszönhet az egyesület; ő volt az, aki a másodosztályból a nemzetközileg is elismert klubok közé vitte a gárdát, ám a jelenlegi pontvadászatban már nem tudott megfelelni a várakozásoknak. A Hertha BSC mindenható menedzsere, Dieter Hoeness ugyanis minimális célként a Bajnokok Ligájába jutást tűzte ki, ám decemberben úgy tűnt, hogy erre vajmi kevés az esély.

A berliniek azonban szerettek volna szépen búcsúzni Röbertől, éppen ezért kijelentették: a szezon végéig marad a klubnál, és csak akkor távozik. Abban bíztak ugyanis, hogy a csapat bejut a német kupa fináléjába, amelyet Berlinben rendeznek, és így Röber méltóképpen hagyhatja el a klubot. A terv azonban hamar meghiúsult, mert az együttes a legjobb négy közé jutásért lejátszott mérkőzésen hosszabbításban vereséget szenvedett az 1. FC Kölntől. És miután a bajnokságban sem ment az együttesnek (három forduló alatt csak egy pontot szerzett), az Energie Cottbus elleni vereség után az elnökség úgy döntött, hogy azonnali hatállyal elköszön Röbertől.

Az új tréner Falko Götz lett, aki az utánpótlás szakmai igazgatójaként tevékenykedett a klubnál 1997 óta, és semmilyen más edzői tapasztalattal nem rendelkezett. Játékosként viszont annál több nagy csatában volt része: pályafutását az egykori NDK-ban, a Dynamo Berlinben kezdte, ám 1983 őszén, a Crvena Zvezda elleni BEK-meccset követően nem tért haza, akkori szóval élve disszidált, és az NSZK-ban folytatta karrierjét: szerepelt a Bayer Leverkusenben, az 1. FC Kölnben, a Saarbrückenben, játszott a török Galatasarayban is, majd a Hertha BSC-ben fejezte be pályafutását.

Götz számára a feladat nem tűnt egyszerűnek, mivel legalább az ötödik helyre kellett vezetnie az akkor éppen a hetedik pozícióban tanyázó gárdát, hiszen ez jelentett volna automatikus UEFA-kupa-indulást. A szakvezető tehát kiadta az új jelszót: "Látványos, kreatív támadófutballt akarok látni" - és ennek megfelelően is állította össze a kezdő tizenegyet.

A korábban rendszeresen a támadósorban pályára küldött Marcelinho Paraíbát visszavonta a középpályára, és áttért a háromcsatáros játékra, nagy hangsúlyt helyezve a szélsőkre. Ugyanakkor igyekezett a megfelelő rugalmassággal kezelni a taktikát, szükség esetén bármikor változtatott a szisztémán, és valamennyi futballistáját megpróbálta abban a pozícióban játszatni, amelyben a legjobb teljesítményre képes. Marcelinho esetéről már szóltunk, de így került vissza a ballábas Bart Goor a bal oldalra, Michael Hartmann pedig a védelem bal oldalára (Röber ugyanis mindkettejüket gyakran szerepeltette a jobbszélen).

Az új szakvezető nemcsak a taktikát, hanem a kezdő tizenegyet is több poszton megváltoztatta: a kapuba visszakerült Király Gábor, ismét rendszeresen játéklehetőséget kapott a brazil Alex Alves, akit a télen kis híján eladtak, és bizalmat szavazott két ifjoncnak, a húszéves Torben Marxnak és Denis Lapaczinskinek, akik korábban csak kiegészítő embernek számítottak. Götz ráadásul gyorsan megtalálta a hangot a focistákkal, és kitűnően tudta motiválni őket. Ez különösen Alex Alves esetében volt fontos, mert a brazil meglehetősen "lelkizős" típus, így Götz rendszeresen külön elbeszélgetett vele, egy alkalommal például videóról levetítette neki, hogy Brazíliában milyen fantasztikus gólokat szerzett.

Alex Alves (és az egész együttes) pedig valósággal szárnyakat kapott, és sorra gyűjtötte be a győzelmeket: az első, VfB Stuttgart elleni hazai diadal még nem volt meglepetés, de amikor a Kaiserslauternt 5-1-re, a Hamburger SV-t pedig 6-0-ra győzte le a Hertha (ez utóbbi találkozón Bart Goor egymaga négyszer volt eredményes), a berlini közönség ismét a csapat mellé állt, ráadásul a BL-indulás is elérhető közelségbe került. A Mönchengladbach elleni vereség éppen jókor jött, hogy a túlságosan is nagy reményeket lehűtse egy kicsit, de a gárdának ezt követően megint sikerült visszatalálnia a győzelem útjára, és három fordulóval a zárás előtt már a negyedik helyen állt. Mivel a hatodik Kaiserslautern már öt ponttal volt lemaradva, így az UEFA-kupás helyezés már-már biztosnak látszott, ám a kék-fehéreknek menet közben megnőtt az étvágyuk, és a dobogó harmadik fokára is szemet vetettek.

Ez végül nem sikerült a Herthának, a klub a negyedik helyen zárta a bajnokságot. Nem nagyon bánkódott emiatt Sebastian Deisler, ugyanis ez esetben a fiatal középpályás leendő klubja a Bayern München lecsúszott volna a Bajnokok Ligája-indulásról. A középpályás utolsó berlini idénye mindenesetre meglehetősen lehangolóra sikeredett: még az ősszel térdsérülést szenvedett, ami miatt több hónapot ki kellett hagynia, majd amikor márciusban a Nürnberg elleni bajnokin visszatért a csapatba, a Hertha drukkerei kifütyülték őt, mert időközben aláírt a müncheniekhez. Kérdés, hogy a világbajnokságon nyújtott teljesítménye után melyik tábor lesz boldogabb?

Ajánlat:

• Dárdai a horvátok ellen készül
• A Dortmund nyerte a Bundesligát
• A Bundesliga végeredménye, góllövőlista

Fórum:

Magyarok a Bundesligában