- Hogyan tetszett önnek a világbajnokság
és milyen konzekvenciákat sikerült leszűrnie
leendő csoportellenfeleinknek a tornán nyújtott
teljesítményből?
- kérdeztük a kapitányt.
- Csodálatos, gyönyörű ünnepe volt a
futballnak ez a világbajnokság. A pazar
szöüli megnyitót és a meglepő afrikai
sikerrel véget ért Franciaország-Szenegál
mérkőzést követően másnap
átrepültem Japánba, ahol egyik
Európa-bajnoki csoportellenfelünk, a svédek
szerepeltek. Svédország játéka nagy
hatással volt rám, és már most
kijelenthető: az északiak válogatottja a
legnagyobb favorit a csoportunkban.
- Mi a svédek legnagyobb erénye?
- Imponálóan jó és kiforrott csapatuk van.
Irigylésre méltó a játékosok
egymás közti harmóniája, a
játékvezetőkkel, a közönséggel
és az ellenféllel való magatartásuk, amihez
taktikai és technikai érettség is társul. A
védelmük Patrik Andersson távollétében
is nagyon masszívnak tűnt, ugyanakkor érdekes,
mert korábban a sakndináv csapatokra ez nem volt
jellemző, hogy fejjel többször
felülmúlták a riválisok a svéd
védőket. Viszont a középpályán
még erősebbek, ebben a sorban egyértelműen az
Arsenalban futballozó Ljungberg a 'főnök'.
Miután megsérült, az utolsó két
meccsen meg is érezték a kiválását. A
két ék, Henrik Larsson és Allback veszélyes
csatárok, közülük Larsson a
gólerősebb, ő még a
védekezésből is gyakran kivette a
részét.
- S a lengyelekről milyen benyomást szerzett?
- Személyesen semmilyet, hiszen őket Róth Antal
és Dajka László kollégáim
tekintették meg Koreában. Róth Antal
beszámolója alapján annyit tudtam meg, hogy a
lengyelek az első két meccsen feladták saját
stílusukat, kaptak is hat gólt. A harmadik
fellépésükön ellenben simán
verték az Egyesült Államokat, ami azért is
figyelemre méltó, mert az amerikaiaik keltették
az egyik legjobb benyomást a vb-n. Vagyis
Lengyelországot sem szabad egy kézlegyintéssel
elintézni. Főként nekünk nem, s
főként olyan együtteseket, amelyek eleve
kijutottak a vb-re.
- Milyen erényekkel vehetjük fel a versenyt a
svédekkel és a lengyelekkel szemben, hogy minél
tovább versenyben maradhassunk a
továbbjutásért?
- Mi kizárólag egységes csapatmunkával
lehetünk versenytársai riválisainknak. Már
ennek a jegyében hívtam össze július 14.
és 17. között az NB I-ben szereplő
válogatottakat a dunavarsányi edzőtáborba.
Nem is bánom, hogy az Eb-selejtezők első
körében pihenünk, hiszen így a spanyolok
és az izlandiak elleni találkozókra még
inkább összeérhet együttesem.
Bánki József