|
||
Bozsik Péter örül a brazilok végső sikerének |
A döntőben egyébként egy percig sem éreztem veszélyben a brazilok győzelmét, már az első félidőben több helyzetük akadt Ronaldóéknak, pedig a németek létszámfölényt alakítottak ki a középpályán. Utóbbiak tudták, hogy atlétikusabb képességeik alapján az egyetlen esélyük, ha nekimennek a braziloknak. Ugyanakkor talán már csak ők játsszák a 3-5-2-es formációt, amelyben a széleket egy ember futja be, ami igencsak kimerítő, a brazilok viszont a 3-4-3-at erőltették, jóval attraktívabb stílusban, a kaputól 20-30 méterre ritmusváltásokkal igyekeztek áttörni a német védőfalat - végül sikerrel.
Ennek ellenére a dél-amerikaiaknál feltűnően hiányzott Rivaldo jó játéka, ő ezúttal halványabb volt a megszokottnál. Viszont a klasszisát jelzi, hogy Ronaldo két góljában - ha csak áttételesen is -, de komoly szerepet vállalt. Az meg a sors fintora, hogy a vb kimagaslóan legjobb kapusa, Kahn hibája hozta meg a vezetést a braziloknak, innentől el is dőlt a világbajnoki cím sorsa.
A hátralévő időben csupán az volt a kérdés, mennyivel nyernek a brazilok. Végül csak kettővel sikerült győzniük, ám a második találat csodaszép akció végén született, ami azért lényeges, mert ezáltal nem csupán Kahn hibája, esetleg a potyagól emléke marad meg az emlékezetünkben. Számomra úgy tűnt, amennyiben a brazilok erőltetik, még több gólt rúghattak volna. Sikerük abszolút megérdemelt, a sportág fejlődését tekintve pedig ez azért lényeges, mert a játékosabb futball került ismét a trónra, azaz példaként a gyerekek elé.
Az pedig már kideríthetetlen, hogy milyen párosítás jött volna létre a fináléban, ha a túlzsúfolt szezon végén a sztárok zöme nem 'leamortizálódott' állapotban utazik a vb-re. Nem véletlen ezen a téren sem Brazília diadala, mert a látottak alapján Scolari játékosai érkeztek közel optimális fizikai állapotban a tornára. Ráadásul ebben is egységesek voltak."
Bánki József