- Feltételezem, hetek óta várta már ezt
a napot.
- Hú, nagyon. Egy évig rám sem hederítettek
a Portónál, mivel nem írtam alá az
általuk kínált szerződést, ezért a
tartalék csapathoz irányítottak, és ott
edzettem végig. De még amikor a Benficának
aláírtam, akkor is ragaszkodtak ahhoz, hogy csak a
megállapodásunk lejárta után edzhessek
együtt új társaimmal. Végre eljött ez
a nap is, s nem tagadom, remek érzés volt a
világhírű klub mezében tréningezni.
- Az első gyakorláson milyen hangulat fogadta?
- A szurkolók közül is jó páran
kijöttek az edzésre, amely igen csak
kimerítő volt. Egész pályán gyakoroltuk
a kettő a kettő, három a kettő, öt az
öt és hat a hat elleni játékot, s bizony a
végén fújtattunk rendesen. A nap nagy része
azonban azzal ment el, hogy az összes napilapnak, és
a portugál televíziónak interjúkat adtam,
ami persze kellemes kötelezettség volt.
- Az első pályára lépéséig
mennyit kell még várnia?
- Arra szerencsére nem olyan sokat, mint az első
hivatalos edzésemre. Szombaton ugyanis a brazil
Gremiót fogadjuk az Estadio Luzban, s ha jól tudom,
rám is számít az edzőnk.
- Gellei Imre szövetségi kapitánnyal tartja
a kapcsolatot?
- Igen, a napokban hívott a kapitány, s jelezte,
reméli, fejben és fizikailag is topon leszek a
bajnoki rajtra. Búcsúzóul hozzátette, csak
rajtam múlik, hogy helyem legyen a válogatottban.
Bánki József